Pókember : Az árny hálója

2.Fejezet:Egy újabb kudarc.

Aranyló nap süt be Peter Parker ablakán. Hétfõ, ismét a szeretett hétfõ. Két hét telt el a Keselyû eset után. Sok idõnek tûnhet, de Peter életében alig változott valami. Gwen-nel azóta minden este beszélgetnek, Harry pedig boldogan megvan MJ-vel. Az ismeretlen eredetû furcsa kõrõl pedig még mindig nem tud semmit. Tervei szerint ma délután megy el az iskola egyik régészeti professzorához, hogy többet megtudjon róla. Azonban nem is sejti hogy mi vár rá reggelinél. Ahogyan le sétált a lépcsőn látja hogy May pár számlát nézeget, és közben sóhajtozik. Mindegyik már éppen esedékes.- Szia May!-Köszönt Peter majd leült.-Szia Peter!-Köszönt vissza May kissé zavarodottan.- Mik azok? Számlák?- Kérdezett rá Peter kicsit aggódva a papírok mi létére. May gyorsan felkapta a fejét majd hadarva válaszolt.-Dehogy ezek már be vannak fizetve semmi baj nincsen.-Peter ebbõl már tudta hogy igen is baj van. Kikövetkeztette hogy nem tudja fizetni a számlákat, így mikor kilépett az ajtón, iskola elõtt munkák után érdeklõdött. Bár szorgalmasan keresett, nem talált semmit, ami megfelelõen fizetne. A suliba érve ismét látta Harry-t és MJ-t de már egyre kevésbé érdekelte. Gwen-hez ment és elkezdett vele beszélni. Iskola után Ben professzor ajtaján kopogtatott.-Jónapot!- Köszönt majd belépett az irodába.-Üdvözletem Mr.Parker! Hogy megy a tanulás?- Érdeklõdött az idõsödõ professzor.- Megy....lenne egy kérésem...ha szabad...- Próbált rá térni ott létének okára Peter.- Tudja találtam az utcán egy furcsa kõ darabot, valami féle jelekkel. Ránézésre elég régi....de...hátha ön tud róla valamit mondani.- Ezzel átnyújtotta a repedezett, vésett kõdarabot.-Hmmm...furcsa...hasonlít a norvég partoknál talált táblák véseteire....de ez jóval öregebb...érdekes.....és ez az utcán hevert?- Lepõdött meg a professzor.-Igen...és nem tudja hogy mi áll rajta?- Kérdezte Peter.- Hogy lefordítsam elõbb tanulmányoznom kell, megtehetem de több idõ kell. Talán egy hét ha csak ezzel foglalkozom, de Cate nem örülne neki ha éjszaka is ezzel foglalkoznék helyette.- Válaszolta majd leült a székébe.-Megértem....akkor majd szóljon hogy ha lefordította....hálás vagyok magának....Viszlát Ben professzor!- Mondta majd kilépett az ajtón. Egy órával késöbb már az utcán háló hintázott, mikor megcsörrent a telefonja. Gwen hívta.

Peter:- Heló! Mi van a kedvenc mindent tudómmal?

Gwen:-Semmi különös, tanulok....

Peter:- Akkor miért hívtál?

Gwen: Hogy nem lenne kedved velem tanulni esetleg....

Peter:- Nem is tudom....sok dolgom van.....munkát kell keresnem, mert May nem tudja befizetni a számlákat

Gwen:-Értem.....sajnálom...biztos nehéz most neked....akkor hagyjuk....

Peter:-Nem....mondjuk hétre ott vagyok!

Gwen:-De tényleg nem kell! Fontosabb az hogy jól legyetek!
Peter:-De most jót tenne ha találkoznék valakivel...ki tisztítaná a fejemet.
Gwen:-Hát jó....akkor hét?
Peter:-Ja ja!

Ebben a pillanatban a pókösztöne szólalt meg. Oldalra nézett majd meglátta hogy egy múzeumból törés hangok jönnek.

Gwen:- Mi volt ez?

Peter:-Á semmi csak egy hajléktalan szemetel....szia akkor hétkor!

És sietõsen lerakta a telefont.-" Ch...még hogy hétkor....ahogyan ismerem magam nyolcra se érek oda..." Gondolta miközben bemászott a múzeumba. Meglepõdött mert Dr.Octopus-t látta amint szét dúlja a múzeum tárgyait, mintha keresne valamit.-Ó hát doki! Régi barátom....kifogyott a tintád? Tudod az írószer bolt a túloldalon van!- Kiáltott a bûnözõnek.-Pókember! Foglalkoznék veled....de mint látod dolgom van....így sajnos gyorsan végzek veled.- Mondta majd Peter-hez vágott egy szekrényt. Azt a falmászó kikerülte majd hálójával megfogta és vissza dobta a robot karokkal rendelkezõ doktorra Aki ettõl megtántorodott de ki védte azt.- Mi az nem tetszik a klasszikus vissza a feladónak módszer? Legutóbb mikor elkaptalak imádtad!- Mondta Peter majd elkezdte háló golyókkal lövöldözni ellenfelét.- Te csótány! Lenyúzlak és kitûzlek a város leg forgalmasabb helyére!-Fenyegetõzött Octavius majd két robot karjával támadni kezdett. Sikeresen kikerülte ezeket, de ekkor Otto elmosolyodott és kitörte az egyik falat amin gyorsan kiugrott. Peter pókérzéke ismét beindult, és akkor elkezdett az épület leomlani.-Ó hogy az a....ez nem lenyúzás csak mondom! Mondta majd gyorsan elkezdett a kijárat felé futni, viszont az be omlott.-Oké..nincs más választásom....ezt erõbõl kell megoldanom.-Miután ezt kimondta teljes erejébõl neki futott a törmelékkel elzárt lyukas falnak. Ahelyett hogy át törte volna, csak rá omlott a homlokzat, majd összedõlt az épület. Sötét volt, és csend. Csak pár törmelék esése hallatszódott néha.-Argh.francba.....Áucs.@#&@##.....valaki?..Mondjuk Hulk beugorhatna egy kicsit és...Argh...leszedhetné rólam ezt a....áucs.kis koszt!....-Mondta majd próbálta megemelni a nagy, és nehéz darabokat, nem sok sikerrel. Ekkor halk hajtómû hangot hallott, és valami féle sugár hangot. Néhány perc elteltével fény tört át a törmeléken.- Nocsak....Te meg ki vagy? Nagy bajban lehetsz...-Mondta a Vasember majd kihúzta Petert a törmelék fogságából.-Maga Tony Stark...az ARC reaktor technológiája páratlan...ahogyan megoldotta hogy az elektron....-Kezdett bele hosszú rajongásába Peter ám Stark félbeszakította.-Na álljunk csak meg....nem te romboltad le a múzeumot?- Nem...persze hogy nem....én vagyok a barátságos és közkedvelt Pókember!-Válaszolt Peter.- Sosem hallottam rólad.- Mondta a Vasember majd felszállni készült.-Ne már...legalább olyan híres vagyok mint, maga....én állítottam meg Rhino-t...a Keselyût....Elektro-t....Benne voltam az újságokban.-Próbált magyarázkodni de Stark csak ennyit mondott.- Figyelj...az újságban csak azt a hírt nézem meg amihez kép is van....ezek szerint nem volt hozzá....TV-t meg nem nézek szóval...minden jót kölyök!-Ezzel a Vasember elrepült. Pár órával késõbb Peter otthon varrta pókruháját, és készülõdött a találkozójára. Hét órakor ott is volt Gwen lakásán, szó szerint a tetõn. Levette javított ruháját és maszkját majd lemászott Gwen ablakához. Nézte egy ideig az olvasó lányt, majd tovább mászott az épület fõbejáratához. Miután beszélt egy kicsit Gwen szüleivel, a lány szobájában kötött ki.- Szóval ez a szobád.....-Mondta Peter majd közelebb lépett a lányhoz.- Igen....figyelj...tudom hogy azt mondtam hogy tanuljunk...de...mit szolnál ha csak beszélgetnénk, filmet néznénk meg ilyenek....- Mondta Gwen, közben a haját simogatta hogy legyûrje idegességét.- Figyelj...ez..ez..jó ötlet...-Helyeselte Peter. Két óra múlva, mikor Peter indult volna kihívta az erkélyre Gwent.-Figyelj.....én....mondanom kell valamit.....- Csúsztak ki a szavak halkan ajkai közül Peter-nek.-Igen...nekem is....-Közölte Gwen, és közelebb lépett a fiúhoz.-Oké.....az a helyzet...hogy.....- Próbált megszólalni Peter, de valahogy nem tudott kijönni száján semmi.- Inkább mond te elõbb nekem, nem megy....- Hárította Gwen-re az elsõbbséget.-Hát jó....figyelj...én....izé...kedvellek....-Jelentette be Gwen halkan mire Peter meglepõdött.-Oh....hát én mást akartam mondani.....de ha már itt tartunk....én is eléggé bírlak....-Mondta Peter és elmosolyodott. Gwen abban a pillanatban mintha rég nem látta volna a fiút, át ölelte, és megcsókolta őt. Peter el is felejtette hogy akart valamit mondani Gwen-nek így hát haza indult anélkül. Úton hazafelé, csak is Gwen-re tudott gondolni. Ami egy normális embernél nem is lenne gond, de Pókembernél ez akár az életébe is kerülhet. Egészen sötét volt már, mikor bemászott a ház ablakán. Csak néhány tücsök adott szerenádot az ablakok alatt. Gyorsan beugrott az ágyba, de nem tudott aludni. Így hát ruhát vett és Octavius után kezdett kutatni. Elsõ útja a börtönhöz vezetett, ahol Octavius-t tartották fogva. Amint megérkezett a S.H.I.E.L.D által felügyelt létesítményhez, meglepõdve tapasztalta hogy tudomást sem vettek az eltünésérõl. Peter azonnal megkereste Nick Fury-t a szökéssel kapcsolatban.-Figyeljen! Az az ember veszélyes és megszökött! Nem tudom hogyan, de így történt!- Magyarázkodott Peter a S.H.I.E.L.D vezetõjének.-Nem! Maga figyeljen! Nem jelzett egy rendszerünk sem hogy szökés történ- Ahogy ki ejtette volna a száján az utolsó szót, megszólalt a riasztó.-Francba.....Utálom amikor egy jelmezesnek van igaza.-Mondta Fury majd szólt az õröknek hogy vizsgálják meg a kérdéses cellát.- Ezt nem értem, õ már elõbb megszökött. Akkor miért most szólt a riasztó? Bináris ütemezésû rendszert használnak?- Gondolkodott a falmászó Mire Fury válaszolt.-Igen...mert?-Hát......vannak módszerek amivel késletetni lehet a rendszerek szekvenciális érzékelõit ami..- Kezdett bele magyarázatába viszont abba hagyta amint látta Fury el unt tekintetét.- Késleltetni lehet a rendszer frissítési idejét.- Fogta rövidre Peter.-Ch.megint egy okostojás. Na jó akkor mond meg hogy mivel csinálta ezt.- Tette fel a kérdést Peternek.-Azt nem tudom.....pár hete olvastam hogy elloptak egy eszközt a Stark industries-ból, lehetséges hogy köze van ehez. Nem biztos, de a pókösztönöm azt súgja így van.-Mondta Peter majd megvizsgálta a kamera felvételeket, amin alig lehetett látni valamit a zavaros kép minõség miatt. Mivel késõ volt már így kénytelen volt haza mennie. Másnap iskola után a Stark toronyhoz vezetett az útja. Stark kicsit várakoztatva fogadta Pókembert.- Na kölyök, mi járatban? Ha megköszönni akartad a múltkorit, akkor semmiség ez a hõsök dolga.-Mondta kicsit öntelten Stark majd töltött magának egy kis Whiskey-t.-Nem. Egy eszköz miatt vagyok itt, amit magától csentek el.- Válaszolt Peter.-Oh...nos, akkor térj a lényegre!-Mondta Stark majd belekortyolt az italába.-Pár hete elcsórtak magától egy kütyüt amivel érzésem szerint ki szabadították Oki Dokit szóval tudnom kéne hogy mit loptak el, és ki volt az aki el lopta. Ja és a helyszínt is megnézném ha lehet.- Sorolta fel kéréseit Peter, mire Stark le vette kékes lencséjû nap szemüvegét majd válaszolt.-Rendben van Horatio, tied a pálya. Szolt a miliárdos, ezt követően szólt a mesterséges inteligencájának, JARVIS -nak hogy minden információt adjon át a falmászónak. Kis idő elteltével át nézte a kapott anyagot, és rájött hogy egy különleges bűnöző a Kaméleon áll a lopás mögött. Nem sokkal később már a helyszínt vizsgálta némi nyom reményében de nem talált semmi érdemlegeset így tovább állt. Miközben hálóról hálóra ugrált, hirtelen meg csörrent a telefonja.
Peter:-Szia Harry!
Harry-Csáó Pete! Na mizu?
Peter: Semmi különös....El vagyok mint polip a vízben. Veled?
Harry: Hát....csak MJ....
Peter ekkor egy ház falára ugrott, és felhúzta a maszkot a szájáig.
Peter:-Oké Rómeó, mi a gond?
Harry:-Azt mondta nem akar komoly kapcsolatot, de nem akarok egyedül lenni.
Peter:-Hát nem tudom....nem vagyok a lányok szakértõje. De szerintem tisztázd vele hogy mit érzel, úgy a helyes.
Harry:-Rendben...elhívom valahova és beszélek vele.
Peter:-Az erő legyen veled!
Harry:-Veled is Peter mester!
Miután le tette a telefont, felmászott az egyik magasabb ház tetőre, és gondolkodott. Peter lassan nézegette a mobilja telefon könyvét, és Gwent hívta.
Gwen:-Szia Peter! Mi a helyzet?
Peter:-Szia....figyelj....van egy kis időm és....nincs kedved találkozni?
Gwen:-.......
Peter:-Vagy...akkor ne ha nem akarsz...
Gwen:-Hol találkozunk?
Peter:-Oh...most akkor?...A Brighton parkban...
Gwen:-Okés akkor tali a parkban. Szia!
Peter:-Szia!
Perceken belül megérkezett a Brighton parkba. Az egyik faágra érkezett, Gwen már ott ült mobillal a kezében. Peter gyorsan átöltözött. Pók ruháját a táskába gyûrte, és leugrott a lemenőben lévő nap által aranylóan megvilágított tölgyről. Gwen szõke haja szinte fénylett a naptól mely megvilágította õt.-Szia!-Köszönt Gwen mire Peter alig bírt megszólalni.-Sz..Szia.Jól nézel ki.-Bókolt Peter, és közelebb lépett a fiatal lányhoz.- Na és mit csinálunk?- Kérdezte Gwen.-Hát sétálunk beszélgetünk, eszünk egyet, ilyenek.- Válaszolt kissé idegesen Peter. Két óra beszélgetés, séta, és jó sok shake után eljött a búcsú ideje. Ott álltak egymás elõtt, s csak nézték egymást. Ekkor Gwen hirtelen megcsókolta a fiút, majd elköszönt.- Szia....én élveztem....akkor találkozunk holnap!-Ezután Gwen elsétált a busz megállóba. Peter Pókruhát vett és követte a buszt egy ideig és a szõke lányra gondolt. Ahogyan a hajával játszik, és ahogy Peter-re néz. Még egy ideig bámulta a lányt majd haza indult, és közben ahogyan hálóról hálóra ugrott, meg állt egy magasabb torony tetején. Ahol egy értesítõ táblán akadt meg a szeme, mit a Hírharsona rakott ki. Pénzt ajánlottak, fotókért cserébe Pókemberrõl. Ekkor Peter-nek eszébe jutott valami. May alig tudja fizetni a számlákat, mi lenne ha saját magát fotózná miközben harcol, és akkor talán meg tudná oldani az anyagi problémákat. Ekkor hirtelen megszólalt a pók ösztöne. Oldalra nézett, és egy robot kar tartott a felé. A fiú hamar ki kerülte a váratlan támadást.-Na mizu doki? Várj csak, mindjárt hívok egy Sushizót. Õket biztos érdekel egy nagyra nõtt polip, fém karokkal.- Mondta a falmászó majd hálójával próbálta lefogni ellenfelét. Peter egy nagy ütéssel át ütötte a közeli hirdetõ táblán. Octopus felmérgesedve kitépett egy fal darabot a közeli romos épületbõl, majd a Pókember felé hajította azt.-Azt hiszem ezt el vesztetted!- Mondta Peter majd hálója segitségével vissza dobta Octaviusra. Aki hamar szét morzsolta azt.- A te ostoba fejedbõl is hamarosan ez lesz! Ráadásul most nem csak magam miatt öllek meg, ez a leg jobb benne.-Kiáltotta a Doktor és ismét támadásba kezdett. Olyan gyorsan támadott és hirtelen, hogy Peter alig bírta ki kerülni és hárítani azokat. Hamarosan egy erõsebb ütés el is találta amitõl jó korát esett.- Ugyan már doki! Még is ki akarna engem meg ölni? Hisz én vagyok a barátságos és köz kedvelt Pókember!-Mondta a falmászó majd ismét háló támadással próbálta le teríteni dühös ellenségét, kevesebb sikerrel. A nagy csata közepette Peter nem vette észre hogy egy korház felé tartanak. Octavius egy nagyobb darabot kiszakított a földből és neki hajította a korháznak ami ennek hatására ingataggá vált. Pókember gyorsan be ugrott a korház ablakán hogy meg mentsen akit csak tud, ám ekkor Octavius megragadta Peter lábát és kirántotta az épületből. Robot karjával folytogatni kezdte a falmászót. A házak falai homályosodni kezdtek, és az ég is más színt vett fel. Már éppen elájult volna, amikor egy nagy fényt látott. Miközben a fény vakította őt, halk beszédet hallott. De nem értette hogy kik és miről tárgyalnak. Hamarosan fény eltűnt, majd minden más is Peter számára. Sötétség volt, és nyugalom.
Vége a 2.fejezetnek.