Pókember : Az árny hálója

9.fejezet: A kaszás pók

-Szia MJ!...
-Gwen! Jó hallani hogy jól vagytok....kiértetek a városból?
-Nem....balaesetünk volt...apát Pe...Pókember...elvitte valahova ahol tudnak rajta segíteni és...
-Jólvan nyugi van csajszi! Gyere a sulihoz! Mi ide zárkóztunk be ezek elől az izék elől, itt van pár Bosszúálló ők megvédenek minket!
-Jó jó...csak megvárom Peter-t...
-Mert? Ő hol van?
-Hát...mondta hogy értem jön...
-Jó vigyázzatok magatokra! Minden rendben lesz Csajszi! Csáó!
-Szia MJ!

MJ miután elköszönt Gwen-től, zsebre rakta mobilját, majd a többiekhez ment. A diákok a torna teremben bújtak meg, Sólyom szem és Fekete Özvegy vigyáztak rájuk. MJ leült Catey és Amy mellé, és meredten kezdte bámulni a földet. Aggódott barátnőjéért, még két héttel ezelőtt barátkoztak össze, mikor nála járt a korházban . Azóta közel kerültek egymáshoz, mindent megbeszélnek egymással, és kissé rosszul viselte Gwen költözése is. MJ elővette mobilját, majd hívni kezdte Harry-t. A telefon sípolása, felkorbácsolta idegességét a fiatal lánynak. Akkor egy fémes hangú csattanást hallott kintről. Majd vas csengésű lépteket.
-Mindenki megnyugodhat! Elmúlt a veszély! Eltűntek!-Mondta a Vasember belépve az iskola torna termébe. Mindenki újjongott, ölelkezett. Ahogy MJ is, bár még mindig aggódott Gwen miatt. Pár óra elteltével a város mintha vissza került volna az ostrom elötti állapotra. Senki sem tudta hogy a sereg hova tűnt, sem azt hogy vissza jönnek e még, de úgy látszott minden vissza állt a régi kerékvágásba. Mary Jane éppen haza tartott, hogy kipihenje mind azt ami ezen a napon történt, és közben Gwen-t hívta.

-Szia MJ! Peter még nem jött...minden oké?

-Igen nyugi! Eltûntek a támadók...mostmár megnyugodhatsz! Szólj Peter-nek is!

-De...hova tûntek?

-Kérdezz könnyebbet, na én viszont húzok haza mert eléggé fáradt vagyok! Na csáó csajszi!

MJ léptei lassúak voltak, gondolataiban elmerülve sétált hazafele. Akkor egy mély érces hang szólt utánna.
-Hé cicám! Mit keresel egyedül itt, mikor ilyen rossz a helyzet?? Had segítsek!-MJ úgy tett mintha meg sem hallotta volna a férfi üvöltését, és tovább sétált.
-Hé te! Hova sietsz annyira???- kiáltott tovább a férfi. MJ szíve egyre hevesebben vert.
-Azt mondtam állj meg kislány!!-Jött egészen közelről a felszólítás, és MJ a vállán egy erős marok szorítását érezte. Amikor ijedten hátra fordult, egy közép korú, férfit látott, szakadt öltönyben és cigarettával a szájában, nyakán skorpió tetoválás. Magasabb volt MJ nél, körülbelül fél fejjel.
-Süket vagy te szajha??
-Nem! Csak ilyen görényeknek nem fogadok szót!!!
-Te kis k@-va!!! -Kiabált a férfi, majd megpofozta a vörös hajú lányt, aki az ütéstől a földre esett. Enyhén berúzsozott szája felrepett. Alig tudott bírni könnyeivel.
-Na kellj csak fel aranyom! Majd én segítek rajtad!-Mondta gyanús mosolyal az arcán a férfi, majd ahajánál fogva felhúzta Mary-t a földről és beráncigálta a közeli sikátorba. Miután a kívánt helyre hurcolta a síró lányt, neki nyomta a falnak.
-Ne aggódj elmúlik a fájdalom!-Nevetett fel a férfi.
-Maga szemét láda!!!!-Kiáltott fel zokogva MJ. Amikor hirtelen egy csattanást hallott.
-Ha jól sejtem nem az volt a terved hogy elengeded és bocsánatot kérsz tőle.-Jött egy kellemes és ismerős hang a férfi mögül.
-Mi??-Fordult hátra a férfi. Egy pókhálóval gazdagabb lett az arca amint meglátta a Pókembert. A férfi ott feküdt a földön, eszméletlenül. MJ oda rohant Pókemberhez, majd átkarolta.
-Köszönöm!!!-Zokogott.
-Jólvan semmi baj...csssss...mostmár elmúlt a vész...nyugi! Ne sírj...csss...-Nyugtatta a lányt a Pókember.
-Minden rendben lesz, haza vigyelek?
-Megtennéd?....
-Persze....csak mond merre laksz.
Percek múlva meg is érkeztek Mary Jane lakásához.
-Köszönöm.....
-Semmiség hölgyem!
-Várj!
-Hm?
-Ki vagy te?
-Tudod ki vagyok!
-Igazán?
-A barátságos és közkedvelt Pókember!-Mondta és azzal elhálóhintázott. Miután ott hagyta MJ-t Peter telefonja csörögni kezdett,  Gwen volt az.
-Haló? Szia Gwen.
-Peter hol vagy?
-Melletted.-Ereszkedett le Gwen mellett Peter.
-Oh...Apa hol van?
-Kórházban...az Oscorpba akartam vinni, de ott nagyon durva vérfürdőt rendeztek....átkutattam a helyet de semmit nem találtam. Kivéve némi pókhálót, de gondolom az az enyim szóval...
-Melyik kórház?
-Köszi én is jól vagyok. Stevenson kórház. Elvigyelek?
-Nem kell köszönöm.
-Haragszol?
-Nem...csak...
-Csak?
-Most hívott MJ....
-Igen? Nem is tudtam hogy jóban vagytok.
-Igen...amikor meglőttek sokat volt nálam.
-És mit mondott?
-Azt hogy Pókember megmentette és hogy menyire csodálatos, és...mondta hogy beszéltetek és....
-Féltékeny vagy?-Mosolyodott el Peter a maszk alatt.
-Nem!....
-Biztos?
-Nem....lehet kicsit az vagyok...
-Gwen..tudod hogy ez a dolgom!
-Igen tudom...de....tudom hülye vagyok na!
-Na! Nyugi!-Ugrott le a hálóról Peter, majd átkarolta Gwen-t.
-Na...mostmár engedj....apuhoz kell mennem..
-Naaa ne csináld már ezt!
-Szia Peter!
-Ahj...jó szia Gwen!...Lányok...
-Hallottam!-Majd Gwen elsétált s közben a naplemente sugarai megvilágították oldalról. Peter pedig sóhajtva tovább állt. Fáradt volt már, de meg kellett találnia Lokit. Még úgy is hogy látszatra minden helyre jött. Ám Peter fáradt volt, pihennie kellett, különben semmit se talál. Így haza ment. Maszkját levetve ugrott be a kertes ház ablakán, és egyből beleugrott az ágyába. Lassan lehúnyta szemét és elaludt.
-Pókember.....
-Mi? Ki az?
-Emlékszel az alkunkra, halandó?
-Maga az? Még nem kaptam el Lokit...
-Már nem is fogod...
-Miért?
-Loki halott...megölték...
-Mi? Hogyan? Ki?
-A gyilkos kilétét homály fedi, de a te feladatod bevégeztetett, mostmár a lelked hozzám kerülhet.
-De...hát rendben...megegyeztünk...
-Hela! Hagyd a halandót!-Szólt egy erőteljes férfi hang, majd Peter felébredt. Izzadt homloka csillogott a felkelő nap fényében. Rá nézett az órára, ami éppen reggel hatot mutatott.
-Jézus...ennyi az idő? Mindjárt iskola...viszont...ez ijesztő...valaki megölte Lokit? De akkor nyilván a rúnáért.....vagyis akkor még mindig veszélyben van a város....ki kell derítenem hogy ki ölte meg...de elötte lefürdök, mert ha így megyek iskolába akkor én jelentek veszélyt a városra mint az első emberi vegyi fegyver.-Peter egy rövidebb zuhanyzás, és reggeli után megállt May szobája előtt, sohajtott egyet, majd kisétált a fő bejáraton, mint ahogyan a normális emberek szoktak. Felvette kapucniját, majd tovább sétált. Gondolataiban elmerülve hallgatta lépteit. Néha jó érzés normál emberként járni az utcán, semmi hálóvető, semmi riasztó. A magas torony épületek Peter felé magasodva figyelték lépteit. Az iskola lépcsője előtt megállt, majd körbe  nézett. MJ jött a háta mögött, fehér trikóban, fekete farmerban. Két barátnője mellette, egymással beszélgettek. MJ pár szót váltott a  barátjaival, és elindult Peter felé.
-Szia!
-Oh..MJ...mizu?
-Semmi különös....figyelj...mi van Gwennel?
-Hogy érted?
-Hát jól van? Csak mert tegnap óta nem veszi fel a telefont és már nagyon aggódom miatta.
-Mi? Hát nem tudom, én is tegnap beszéltem vele utoljára....
-Hát oké....veled minden rendben?-Mosoly kanyarodott a lány arcára.
-Azt hiszem igen....délután megyek May-hez látogatóba..ugyhogy elég sűrű programom van.
-Mert? Nem vele élsz?
-Most....kórházban van....ugyhogy...-Hajtotta le fejét Peter.
-Oh...sajnálom...nem tudtam...-Simította meg MJ Peter vállát.
-Hát igen...nem verem nagy dobra az ilyesmit....
-Átérzem...tulajdunképpen én is egyedül vagyok otthon...
-Na...miért?
-Anya késő estig dolgozik minden nap, szombaton van egy kis szabad ideje, de azt is takarítással tölti ugyhogy.....jah...elég gáz..
-Mit dolgozik?
-Az Oscorpnál valami ügyintéző...azthiszem,  de nem tudom biztosan....nem nagyon érdekelnek a pénz cuccok...-Nevette el magát. Peter hosszan a szemébe nézett, majd mintha megijedt volna elrántotta a fejét.
-Na mindegy, szerintem menjünk órára!-Mondta Peter és kinyitotta az ajtót hogy beengedje Mary-t. A lány büszkén végig sétált a folyosón utánna a tanterembe. Harry már a padban ült, és várt.
-Na mizu? Hol voltál múlt héten?
-Mi?
-Két hete nem láttalak.
-Hogy mi?
-Az ostrom után felszívódtál öreg. Amikor újra indult a suli sehol se voltál, Flash már elterjesztette rólad hogy megettek az ürlények.
-De....tegnap volt a....
-Minden rendben Pete?
-....
-Pete?
-...Oh persze....öhm beteg voltam...
-Beteg...te?
-Ja...néha én is lehetek az...
-Na mindegy....jó sok dumálni valónk van Pete!
-De nem most Mr.Osborn!-Jött be Roberts tanár úr. Roberts publicisztikát tanít a Midtownban, egyébként pedig a hírharsona egyik főszerkesztője.
-Üdv mindenkinek, remélem jó hétvégétek volt...Mielőtt elkezdenénk az órát, kihirdetek egy pályázatot...
-Milyen pályázatot?-Jelentkezett egy rövid hajú fiú hátulról.
-Most mondaná el ha nem szólnál bele kocka patkány!-Kiabált Flash.
-Elég legyen Flash! Na...a pályázat lényege, hogy mindenki készít egy olyan képet a városról, ami szerinte jól nézne ki az újságban, és ha úgy döntünk jó, akkor belerakjuk az újságba valamint dolgozhat nálunk fotó riporterként.-Peter-nek mintha felcsillant volna valami a szemében. Ez kitünő pénz forrás lehet a jövőben. Ha ott dolgozhatna ki tudná fizetni May kórházi számláját és még talán neki is jutna valami belőle.
-Peter?-Bökdöste meg MJ hátulról.
-Oh MJ..mi az?
-Szia Harry! Peter....azt mondta Gwen hogy hívott téged és keresett is, de nem válaszoltál neki, ez igaz?
-Mi? Figyelj ez ennél sokkal bonyolultabb....két hét teljesen kiesett nekem és....
-Szerintem meg kéne beszélnétek....
-Most hol van?
-A Kórházban, most hozza el az apját.
-Harry, milyen óránk lesz ezután?-Fordult barátjához Peter.
-Lyukas...-Válaszolt Harry unottan.
-Akkor írd meg neki hogy fél óra múlva találkozunk a parkban.
-Oksi...drukkolok..
-Köszi MJ...
-Ja köszönjük!-Vágta oda gúnyolódva Harry.
Peter az óra után azonnal felpattant a padból, mindent ott hagyva. Futott ahogyan csak bírt, bűntudata volt pedig ő nem tehetett semmiről. Pár perc múlva a park elé ért. A fák békésen lengedeztek, recsegésük mint egy dallam viszhangzott. Egy piros pad volt a kapu mellett közvetlen, Gwen ott ült, láthatóan idegesen.
-Gwen!
-Ne szólj hozzám!-Gwen elfordította a fejét sértődötten.
-Mi? De miért??-Ült le a lány mellé Peter
-Szerinted???-Megemelte a hangját és dühösen oda fordította a fejét.
-Figyelj! Megtudom magyarázni!
-Jah...és miért MJ-vel írod meg? Ha szakítani akarsz akkor mond meg és ne kertelj!!-Arcán közben könny csepp kúszott le, egészen piros ajkáig.
-Gwen! Nem akarok veled szakítani, szeretlek!
-Akkor hova tűntél?
-Valószínűleg meghaltam.....-Vágta rá lazán Peter.
-Ne hülyéskedj!-Zokogott.
-Nem hülyéskedem, tényleg. Alkut kötöttem egy istenséggel hogy akkor vissza jöhetek befejezni a dolgom ha utánna vissza kerülök hozzá, de aztán mégse lett így de két hét ki esett.
-Komolyan beszélsz?!?
-Igen....-Karjával magához húzta a lányt, és szorosan átölelte.
-Szeretlek hallod?-Vígasztalta a könnyeitől küszködő lányt.
-Igen, tényleg szeret!-Szólalt meg egy nagyon ismerős hang távolról.- Egy furcsa Pókember  ruhához hasonlító öltözéket viselő férfi közelített a pad felé. A ruháján sötét színek domináltak, szürke, fekete sötét szürke. Szürke csukjája hátra volt hajtva, fekete maszkján látni lehetett a Pókruha jellegzetes szemeit, ám a pókhálók hiányoztak. Felső testén egy sötét szürke kabát szerű ruha darab volt. Nadrágja sem egy szokásos feszülős nadrág mint ahogy Peter-é. Fekete katonai nadrágot viselt, katonai bakancsal.
-Te meg ki vagy? Az Assassin's Creed-ből szöktél?-Kérdezte Peter humorosan.
-Tudom ki is vagy valójában  Parker!-Egyre közelebb sétált a padhoz míg végül oda nem ért.
-Peter? Mi folyik itt?-Kérdezte könnyekbe burkolózva Gwen.
-Nyugi Gwen! Csak megbeszélünk valamit.-Válaszolta az idegen. Aki ismerősebb vt mint azt hinnék. Miután ezt kimondta egy hatalmas ütést vitt be Peter-nek, majd torkán ragadta és elhajította a park taváig. Forgott vele a világ, a füle csengett és nem értette miért nem szólt a pókösztöne.
-Peter!!! Segíts!!!-Kiabálta Gwen az idegen szorításában. Az idegen torkánál ragadva megemelte a lányt.
-Most azon gondolkodsz miért nem érzett a pókösztönöd ugye?
-Mi? Erről meg...
-Mint mondtam....tudom hogy ki vagy Pókember! Ha még látni akarod a barátnőd, gyere a Charlestone Tv tornyának tetejére fél óra múlva! Ne késs! Ja...hozhatsz akárkit, nem félek senkitől.
-Akkor miért kell elvinned?-Erre a kérdésre már nem válaszolt, és nyom nélkül eltűnt Gwen-el. Peter nehézkesen felállt a fűből, és elindult az iskola felé hogy átöltözzön. Miután elcsente táskáját a teremből azonnal a tv torony tetejéhez indult. Sietett ahogy csak tudott. A toronyházhoz közeledve pókösztöne egyre hevesebben szólt, de őt nem érdekelte. Leugrott a tetőre, a sok antenna és vezeték közé. Gwen ott térdelt könnyekkel a szemében, mögötte az idegen.
-Azt hittem hamarabb ideérsz!
-Azt hittem nem leszel olyan hülye hogy őt elviszed!-Válaszolt dühösen, de mégis kétségbe esetten Peter.
-Leszek hülyébb is.-Mikor ezt kimondta, megfogta Gwen-t.
-Neeeee! Peter!!! Kérlek segíts!!-Sikoltott fel a szőke lány.
-Ne! Engedd őt el!!!-Lépett közelebb Peter.
-Mert? Mi lesz akkor ha nem?? Hidd el jobb ha megállítasz! Tapasztalatból mondom!-Üvöltött az idegen.
-Miről beszélsz te szadista vadállat!
-Erről!-Válaszolt heves hangon, és neki lökte  egy vasrúdnak ami az egyik antenna toronyból állt ki. Nem volt hegyes, de amilyen erővel lökte, a lány hasát átszúrta.
-Neeeee te rohadék szemét láda!!!!-Neki támadott dühösen az idegennek Peter, ám az kikerülte az ütéseket, majd egy ütéssel lebénította az egyik karját, és leterítette a földre.
-Nem én vagyok a szemét! Én csak megmutattam milyen tud lenni ha az élet hálóját nem úgy szövik ahogy kéne!
-Gwen!!Ne!...
-Még találkozunk...Pókember!...sajnálom-Mondta az idegen majd leugrott a tetőről. Gwen vére úgy folyt a földön, mint Peter könnyei az arcán. Gyorsan oda futott haldokló kedveséhez, aki még lélegzett.
-Gwen...úristen....sajnálom....kérlek...tarts ki! Hívok.....hívok segitséget!! Kérlek! Ne!-Könyörgött kétségbe esetten a fiú.
-Peter....Nagyon fáj....-Suttogta Gwen, mivel ereje már nem volt arra hogy beszéljen.
-Gwen! Úgy sajnálom!...Minden az én hibám! Szeretlek mindennél jobban!! Ne hagyj itt kérlek!!!
-Peter!...Nem...nem akarok menni....Pe....-Lassan elhalkult a lány hangja, majd teste elernyedt. Peter sírva próbálta keltegetni szerelmét.
-Gwen! Kérlek!!! Nem hagyhatsz itt!! Te tartottál életben!! Kérlek!!! Gwen! Gwen!!!-Peter megfogta a lány kezét, és mellkasára hajtva a fejét sírt. Elvesztette az egyik legfontosabb dolgot az életében, a boldogságát, a szerelmét.
Vége a 9.fejezetnek