Pókember : Az árny hálója

27.Fejezet: Fagyott titkok

_"Mi a franc? MJ apjánál miért van pisztoly? És miért vette elõ az utcán? Ki kéne derítenem....elvégre....Mary Janenek joga van tudni róla nem? Vagy õ tud róla? És ha nem, akkor jót vagy rosszat teszek azzal ha elmondom neki....és...vajon ez most Peter Parker ügye, vagy Pókemberé?"-Elmélkedett Peter az iskolához vezetõ úton. Többször is átgondolta a helyzetet, rájött hogy a megoldáshoz többet kell megtudnia. Reggel nyolcra már az iskola kapuját nyitotta, mint oly sokszor, most viszont nem volt késésben. Az udvaron hemzsegõ gyerek áradat betódult az ajtón amint meghallották a jelzõcsengõt. Hátralévõ idõben minden úgy telt ahogyan egy szokásos iskola nap. Pókember számára talán unalmas, viszont Peter Parker számára némi kikapcsolódást jelentett a fizika óra törvényei, és az iskola fáradt megviselt padjai. Vagyis csak addig, ameddig meg nem látta Harry Osbornt, legjobb barátját, akivel már napok óta nem beszélt. A fiú éppen Liz-el beszélgetett. Peter ekkor eszmélt fel, hogy mennyi minden megváltozott. Az ajtók már nem szürkék, zöld festést kaptak, a folyosókon minden lámpa tökéletesen mûködik, és Harry Osborn már nem az a fiú akit minden felsõs és Flash Thombson bánt. Már lányokkal beszélget, randizik velük, és a többi fiúval is jól kijön. Akkor elõtört belõle az a gondolat, hogy csak õ nem volt képes fejlõdni. Egy burokban volt. A bosszú hajhászása, és a másik élete elvette ezt a lehetõséget tõle. Míg a legjobb barátja tovább lépett és szinte õ lett az osztály "menõje", õ maradt az osztály kockája, és pancserje. Egyedül ül, mindenki nagy ívben elkerüli õt, mintha valami betegség hordozója lenne, és pontosan ez juttatta eszébe miért is nem akart vissza ülni az iskola padba. Peter elkeseredve hagyta el a termet óra után. Eltompultak a szünet természetes zajai, a beszélgetések, a vidám kacajok, és a mosdó melletti csók csaták is. Minden. Amikor felnézett, csak a múltat látta. Gwent ahogyan kezénél fogva húzza maga után, vagy az, amikor Harryvel versenyeztek hogy melyikük ér hamarabb a közeli gyrososhoz. Azután elõtört belõle egy régi emlék Ben bácsitól.

-"Megint Flash volt az....igaz?

-Igen...Ben bácsi...legszívesebben visszaütöttem volna....de tudom hogy úgy sem gyõzném le....

-Tudod Peter....néha nem is kell legyõzni valakit ahoz hogy gyõzedelmeskedj....elég, ha jó maradsz és már is nyertél.

-Ez mégis mit jelent?

-Azt jelenti Peter...hogy gyûlöletbõl, és haragból sose bánts senkit....mert akkor már vesztettél....elvesztetted önmagadat. Tudom, hogy néha a jók....sõt általában a jók nem kapnak túl sok mindent az élettõl, néha a szeretet is elkerüli õket, de én akkor is azt szeretném ha jó lennél...

-De Ben bácsi....akkor mi értelme van jónak lenni ha nem kapom meg azt amit akarok?

-Mert amid van, azt mindennél jobban megbecsülöd.

-De....ez olyan...gáz...

-Mesélek neked valamit....Tizenhat lehettem....tetszett nekem egy lány, nagyon oda voltam érte. Minden reggel elkísértem õt és a legjobb barátnõjét az iskolába. Egyik ilyen alkalommal, átvágtunk egy aluljárón. Amikor leértünk a lépcsõn, két férfit láttunk akik nem tûntek kedvesnek. Láttam rajtuk hogy senkit sem tisztelnek, és képesek akár szórakozásból is bajt csinálni. A lányok tovább mentek, nem akartak visszafordulni, meg akartam óvni azt aki tetszik nekem, még a testi épségem árán is, így átmentem a bal oldalukra hogy engem szúrjanak ki, ne õket ha esetleg bajt akarnának. Végül meg úsztam egy jó erõs vállba veregetéssel, de tudtam hogy jól cselekedtem, mert nekik nem esett bajuk.

-És végül mi lett a lánnyal?

-Megutált és többet nem beszélt velem...