Szeretlek, csillagom

12. A bál

„Have yourself a merry little Christmas
Let your heart be light"

Frank Sinatra

Szokták mondani, hogy ha várunk valamire, akkor az idő csigalassúsággal telik, ha viszont izgulunk valami miatt, és inkább lelassítanánk az idő haladását, akkor pont az ellenkezője fog történni. Arról viszont senki nem beszélt, hogy mi történik akkor, amikor az ember egyszerre várt valamit, ugyanakkor rettegett miatta.

Mint azt megtapasztalhattam, az idő ebben az esteben egy óriási katyvasszá vált, és míg egyszer egy órát csupán egy percnek érzékeltem, máskor az egész megfordult, és egy perc vánszorgott el olyan csigalassan, mintha az egy egész óra lett volna. Összességében visszagondolva azonban rettentően gyorsan eltelt a karácsonyig hátralévő idő.

A klubhelyiség ebben az évben kivételesen a szünet kezdetével nem, hogy szinte üressé nem vált, hanem még zsúfoltabbnak tűnt, mint általában. A negyedéves és idősebb diákok a bál miatt szinte kivétel nélkül a kastélyban maradtak, csak az első-, másod- és harmadévesek voltak alaposan megfogyatkozva, lévén ők csak meghívás alapján vehettek részt a kivételes rendezvényen.

Karácsony reggelén, amikor felkeltem, először csak annyi jutott eszembe, hogy pár óra múlva már báli ruhában, sminkben, szép frizurával kellett pompáznom, s emiatt hirtelen kúszott belém a rettenetes izgalom. Amikor megpillantottam az ágyam végében lévő ajándékhalmazt, csak akkor jutott eszembe, hogy a bál egyet jelentett azzal is, hogy elérkezett a karácsony.

A gyomromban lévő görcs egy kissé feloldódott, s önfeledten szabadultam neki az ajándékaimnak.

Medától és Tedtől idén egy nagy adag nasit kaptam, valamint egy sminkkészletet, mellé pedig egy csinos kis nyakörvet Lunának. Időközben a cicám az ölembe kucorodott, s most ott aludt dorombolva. Néha elcsodálkoztam rajta, hogy egy egész év alatt milyen sokat is nőtt.

Miután félretettem a nevelőszüleimtől kapott ajándékokat, a többi csomaggal kezdtem el foglalkozni. Dorától egy, a gyógyításról szóló könyv érkezett, ami mellé egy hosszadalmas levelet is küldött, amit örömmel olvastam el. Lyra és Becca is édességgel ajándékozott meg, Maddytől pedig egy ikertükröt kaptam, aminek működését mellékelten el is magyarázta.

Az utolsó, kisebb, kocka alakú dobozért nyúltam. Mikor lebontottam róla a masnit és a csomagolást, átlátszó dobozban egy gyönyörűszép, virágos karszalagot találtam, amin színben és stílusban is pont illett a ruhámhoz.

A doboz alján lévő levelet elolvasva nagyot dobbant a szívem.

Remélem, tetszeni fog. Este találkozunk.
Boldog karácsonyt!
F.

Miután kissé feleszméltem, első dolgom volt, hogy a tükör segítségével beszéljek Maddyvel. Akkor kezdtem el sejteni valamit, amikor a barátnőm a beszámolómat végighallgatva csupán sejtelmesen vigyorgott. Éppen azt ecseteltem neki, hogy a virágos karszalag fura mód pont tökéletesen illett a ruhámhoz, amikor vigyorgása alapján rögtön leesett a tantusz.

– Merlinre, te súgtál Frednek, hogy milyen karszalagot vegyen! Hát persze – csaptam a homlokomra –, hiszen konkrétan az ikertestvérével mész a bálba!

– Mennem kell, még nem bontottam ki a többi ajándékomat – terelte a témát, majd eltűnt a tükörből.

Nagyot sóhajtva roskadtam le az ágyamra. Az izgalom visszatért, és mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, inkább újra elkezdtem olvasni a Karácsonyi éneket.

Nem mentem le reggelizni, s ebédnél is csak gyorsan ettem pár falatot, majd mentem vissza a szobámba. Nem tudtam mit kezdeni magammal, az izgalomtól enni is alig bírtam, s egész gyorsan kiolvastam a könyvet is. Próbáltam rajzolni, de a percek csigalassúsággal teltek. Mikor aztán végre valahára elérkezett a négy óra, felkaptam a ruhámat és az összes holmimat, ami kellhetett a készülődéshez, és elindultam a Szükség Szobája felé. Én voltam az első, aki odaért, így először én döbbenhettem le a szoba láttán. Minden volt ott, ami csak kellhet. Egész alakos tükrök. Kényelmes fotelek. Vállfák a ruháinknak. Sminkfelszerelések és hajbavalók. Három komplett fürdőszoba.