Szeretlek, csillagom

22. Lyra

Készen álltok még több tragédiára? Még nem végeztem.
V.

Liv temetése pár nappal később lett megrendezve. Nem is hívnám pontosan temetésnek – csupán annyiból állt, hogy virágot vittünk ki a temetőbe a jóformán friss sírhoz. Rajtam, Siriuson, Lyrán, Beccán, Lilyn, Norán és Nicken kívül csak Lupin jött velünk, így ezúttal eggyel többen hoppanáltunk Amerikába. Hogy ne az éjszaka közepén érjünk oda, most délutánra jött értünk Nora, s miután Sirius megitta a Százfűlé főzetet, hogy még véletlenül se ismerjék fel őt, indulásra készek voltunk.

Mindannyiunk feketét viselt, s a könnyeim visszatértek, mikor megláttam Liv sírját.

Olivia Hope Black (née Branson)

1960. 02. 18. – 1995. 12. 26

Feleség, anya és testvér

"Even the darkest night will end and the sun will rise."*

Gyengéden letettem a kezemben lévő virágokat, majd tekintetem Lupinra vándorolt, aki a Livé melletti sírkő előtt térdelt, s egy másik csokor virágot helyezett rá. A feliratot elolvasva pedig szomorúan hajtottam le a fejem, majd elkerekedett szemekkel pillantottam újra a sírkövön lévő feliratra.

Lyra Faith Lupin (née Branson)

1959.01.25. – 1979. 07.08.

Nem csak a szemem káprázott, jól olvastam először is. És ekkor minden összeállt. Lupin reakciója minden egyes alkalommal, amikor kimondtam Lyra nevét... Egészen ezidáig semmi jelentőséget nem tulajdonítottam neki, még akkor sem, amikor Nora elmondta, hogy a legfiatalabb Black lány a legidősebb Branson nővértől örökölte meg a nevét, aki meghalt.

Remus Lupin... özvegy volt.

Egy pillanatra elkaptam volt tanárom tekinteté, de úgy tűnt, nem is volt igazán itt fejben. Arca rettentő szomorúságot, magányt és megtörtséget tükrözött, majd amikor észrevette, hogy figyelem, elkapta a fejét, és visszajött hozzánk, mintha mi sem történt volna.

Tekintettel mindenki hangulatára, inkább nem kérdeztem rá a dologra, ezek után viszont már nem is volt alkalmam rá – Lupint nem láttuk már többet a szünetben.

Hacsak egy pillantást vetettem volna a mellette lévő sírkőre... Ha csak átfutott volna rajta a tekintetem... Azt hiszem, még ezerszer jobban ledöbbentem volna. De egyben meg is értettem volna, amit akartam. Viszont így, a még csak egy pillantást sem vetettem arra a sírkőre, ami Lyráé mellett volt, a válaszokra még várnom kellett pár hónapot.

Nem maradtunk ezek után sokáig kint, s miután elbúcsúztunk Nicktől, visszatértünk a Grimmauld térre.

Pár nappal később elérkezett a visszaindulás napja. Ezúttal nem a vonattal, hanem a Kóbor grimbusszal mentünk. Indulás előtt szorosan megöleltem Siriust, próbálva erőt gyűjteni Umbridgehoz, és a RAVASZ vizsgák előtti utolsó nagy hajrához.

– Hé, Cassy – karolt át Sirius, s hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. – Élvezd ki Umbridge ellenére. Ezek az utolsó hónapjaid a Roxfortban. Fura lesz, tudom. Nekem is az volt. És főleg az utolsó időszakot élvezd, amikor már levizsgáztál, azt a pár napot, hetet. Utána pedig... Arra gondoltam, hogy a nyarat esetleg tölthetnéd megint itt, csak most kevesebb takarítással – nevetett ugatósan. – Annyi mindent tudnék mesélni Regulusról, Marleneról, az iskolás éveinkről, amire tavaly nyáron nem volt időm.