Szeretlek, csillagom

24. Bűneinkért bűnhődés jár

Szegény Lyrát sem tudom békénhagyni. 

V.

Már visszafelé indultam a Gyengélkedőről, ahol addig Cho Chang baránőjének arcáról kellet volna megpróbálnom eltűnteni a pattanásokból kiíródi ,,áruló" feliratot (nem igazán törtem magam. Madam Pomfrey előtt persze úgy tettem, mintha... de tekintve, hogy a lány árulta el a DS-t, s ennek köszönhette a ragyákat az arcán, egy cseppet sem sajnáltam), amikor a sötét folyosón egyszer csak a semmiből kinyúlt egy kéz, majd behúzott magával valami anyag alá.

Hirtelen Harryvel találtam szembe magamat. A ránk terülő láthatatlanná tévő köpenytől a környezetünk kissé furán látszott csak.

– Mi a jó édes merlint csinálsz? – suttogtam, folyamatosan fülelve, nehogy a hangunkkal leleplezzük magunkat.

– Maradt valaki utánatok még a Szükség Szobájában? – vágta hozzám a kérdést, ignorálva a felháborodásomat. Értetlenül meredtem rá.

– Nem, mi voltunk az utolsók Freddel – húztam össze a szemöldökömet. – De mégis miért fontos ez? Mi történt?

– Umbridge megszerezte a névsort – súga Harry, mire behunyom a szemem. Nekünk végünk van.

Válogatott káromkodás csúszott ki a számon.

– Várj, Phoenix – szakított félbe a kereszttestvérem. – Egyetlen név sem volt rajta, csak annyi, hogy Dumbledore Serege, de annak is el volt mosódva az alja.

Meglepve néztem rá.

– Merlinre, Hermione egy zseni! Így nem fogunk mind büntetőmunkát kapni! Azért ez is több a semminél! Bár azt nem értem, hogy a szakkör neve miért maradt rajta.

– Csak az a gond, hogy nem Hermione volt – nézett rám tanácstalanul. – Én is rögtön rá gondoltam, oda is mentem hozzá ezzel, de fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek.

Hirtelen csapott fejbe a felismerés.

– Láttad valahol Lyrát? – kérdeztem Harrytől.

Elgondolkozva nézett vissza rám.

– Ami azt illeti, nem. Végignéztem majdnem mindenkit, ahogy elhagyják a szobát, és tisztán emlékszem, hogy amikor én is mentem, már csak te, Lily George, Rebecca és Lyra voltatok ott.

– De nem ment Lilyékkel, én pedig azt hittem, már rég elment – súgtam feszülten.

– Szóval, összegezzük – töprengtem egyre idegesebben. – Lyra ott maradt a szobában, és valahogy eltüntette a neveket. Viszont azóta sincs sehol, és elkapni sem kapták el.

Kereszttestvérem egyetértőn bólintott.

Rémülten ragadom meg a karját.

– Kit küldtek be a papírért? – kérdeztem rettegve a választól.

– Parkinsont – felelte Harry, mire a karját fogva indultam meg az igazgatói felé. Esküszöm, ha az a liba bármit csinált Lyrával...

Elöntött a düh. Mesélte Lyra, hogy mi történt legutóbb. Parkinson Justint csúfolta, ezért egy szép kis rontást küldött rá megspékelve egy fenyegetéssel, miszerint sokkal rosszabbat fog kapni a mardekáros lány, ha még egyszer a szeretteit bántja. És kinéztem Parkinsontól, hogy bosszút akart állni.

– Dumbledorehoz kell mennünk – közöltem Harryvel, aki erre megtorpant.

– Várj, Phoenix. Dumbledore nincs itt. Magára vállalta a bűnbak szerepét, és Umbridge lesz az igazgató helyette.