Szeretlek, csillagom

Epilógus

Tizenkét évvel később

– Katherine Elizabeth Weasley! Hányszor kell még könyörögnünk, hogy egyszer az életben végre időben legyere? – kiáltottam el magam, folyamatosan az órámra pillantgatva.

– Mindjárt jövök, anya! – hallatszott a válasz az emeletről, mire a szememet forgatva Fredre néztem.

– A folytonos késést tuti nem tőlem örökölte.

– Úgy gondolod? – kérdezett vissza szórakozottan, majd odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

A hátunk mögül torokköszörülés hallatszott, mire szétrebbentünk.

– Könyörgök, legalább ne úgy, hogy én is itt vagyok! Egy óra, és csak a tiétek a ház. Fúj – vágott undorodó arcot Tessa.

– Most, hogy mondod – nézett elsőszülött lányunkra Fred, majd vissza rám –, vannak elképzeléseim – súgta a fülembe.

– Itt hagylak titeket – pattant fel Tessa az utazó ládájáról, amin addig ült, majd felment az emeletre. Visszafojtott nevetéssel meredtünk egymásra, majd mindketten a lépcső felé kaptuk a fejünket, ugyanis ekkor mindkét lány lefelé indult. Végre-valahára. Valami azonban nem stimmelt. Tessa ruházata teljesen rendben volt – mivel terv szerint rögtön a peronra hoppanáltunk, már az egyenruhája volt rajta a sárga-fekete csíkos nyakkendővel. Katy is hasonlóan festett, mint a nővére, ő azonban az elsőévesek beosztás előtti, fekete nyakkendője helyett kettő másikat viselt – egy zöld-ezüst és egy piros-arany darabot.

– Öhm... Katy? Honnan szerezted a nyakkendőket, és miért van rajtad mindkettőt? – néztem rá furán.

– Ja, múltkor turkáltam a régi cuccaitok között, és megtaláltam őket. Gondoltam mindkettőt felveszem, úgyis Mardekáros vagy Griffendéles leszek, aztán majd max leveszem az egyiket. De az is lehet, hogy majd cserélgetem, hogy összezavarjak mindenkit vele.

Már meg sem lepődtem, amikor ezek hallatán Fred csak lepacsizott a lányával.

– Öhm, hahó, indulhatnánk? – vonta fel a szemöldökét Tessa. – Teddyék biztos ott vannak már, és ha így haladunk, el is mennek, mire mi odaérnénk.

– Ú, Akkor Hayley is biztos ott van már! – kezdett el ugrándozni Katy. – Menjünk, menjünk, menjünk!

– Szerinted ugyan kire vártunk eddig, Kath?

– Tess, te most arra utalsz, hogy rám? – meresztett nagy szemeket Katy, mire Fred felé fordultam.

– Már előre félek, hogy mi lesz a Roxforttal.

– Most miért? – vigyorodott el. – A legendás Fred és George Weasley szerepét hű utódaik, Katherine Elizabeth és Rebecca Hayley Weasley veszik át! McGalagony repeshet az örömtől – ironizált gonoszkás mosollyal.

– Hálát adok az égnek Lily nevében is, hogy Tessa és Liv legalább nem olyanok, mint a másik két lány – dünnyögtem magamban, persze nem gondoltam komolyan. Imádtam az összes Weasley lányt, úgy, ahogy voltak.

– Szerinted amúgy a kis Davina melyik csapathoz fog inkább csatlakozni? – kérdezte Fred.

– Lyráékat ismerve? – néztem rá.

– Tehát lesznek gondok ott is – nyugtázta Fred, mire elvigyorodtam.

– De még mennyire – hajoltam felé egy gyors csókra, mire a lányok kórusban kezdtek el reklamálni.

Ahogy Fred Katy kezét fogta meg, én meg Tessáét, a hoppanálás előtti pillanatban körbenéztem a családunkon, és őszintén, szívből jövően elmosolyodtam. Már több, mint egy évtizede minden rendben volt – igazán rendben –, és volt egy olyan érzésem, hogy ezt már semmi sem változtathatta meg.

Vége