Szeretlek, csillagom

20. Karácsonyi sokkhullám

Ha esetleg nem lett volna még elég a meglepetésekből.
V.

– Mi... Hogy... Mi? – kérdezte Lily értetlenül. Becca kereste a szavakat, Lyra pedig üresen meredt maga elé. A társaság többi tagja pedig csak kikerekedett szemekkel bámulta a lányokat és Siriust felváltva.

Lupin kezeibe temette arcát.

– Hogy az édes Merlinbe nem vettem észre? – kérdezte leginkább magától. – Hisz kettőtöket egy egész évig tanítottalak... – nézett ekkor Beccára és Lilyre.

– Úgy, hogy nem is kerested őket – mosolyodtam el halványan. – Eszedbe sem jutott, hogy ők lehetnek, vagy hogy egyáltalán a Roxfortba járhatnak.

Lupin kissé kényszeredetten rám mosolygott, majd ahogy maga elé bámult, szinte látni lehetett a szanaszét cikázó gondolatait.

– Azt hiszem, van mit megbeszélnünk – szólt Sirius.

Miután közös megbeszélés alapján áttértünk a zongorás szalonba, Sirius pár pillanatig a három lányra nézett, akik sokkosan ültek egymás mellett. Úgy tűnt, mintha erőt merített volna a látványukból, majd szomorúan elkezdte a mesélést. Fred előtt törökülésben ülve a mellkasának döntött háttal ültem, George pedig Lily mellett ült, fogva a lány kezét. A többiek inkább csak a háttérből hallgatták a történetet, Lupin pedig a falnál állt maga elé meredve.

– Hatodéves koromban egy új tanuló érkezett a Roxfortba. Mármint a gólyákon kívül persze. Emlékszem, senki sem értette, hogy mit keres egy 16 éves lány a sok kis gólya között. Persze aztán McGalagony elmagyarázta a dolgot, és a lány elsőként lett beosztva, és a Süveg pillanatok alatt a Griffendélbe osztotta – mosolyodott el egy pillanatra Sirius, aztán gondterhelten folytatta a mesélést. – Olivia Hope Branson rögtön beilleszkedett, habár Lily Evanson és Marlene McKinnonon kívül szinte senkivel sem alakított ki szorosabb barátságot – mondta, majd itt egy pillanatra elidőzött Harryn a tekintete, egy pillanatra az én szemembe is belenézett, utána viszont visszafordult a lányok felé. Vagyis a lányai felé. – Igazából Lilyt is kerülte valamiért eleinte, aztán viszont egyik napról a másikra hirtelen elválaszthatatlanok lettek ők hárman. Tekintettel arra, hogy Liv eleinte csak Lilytől hallott a mi négyesünkről, nem igazán foglalkozott velünk. Ami azt illeti, engem kifejezetten utált – nevetett fel Sirius ugatósan. – Aztán pedig a legnagyobb sajnálatára a jó öreg Lumpsluck párba rakott minket bájitaltanon. Ekkorra viszont ha lehet, csak még jobban utált. Ez pedig csak akkor kezdett el egy kissé megváltozni, amikor majdnem meghalt...

Kigúvadt szemeinket látva ezúttal Lupin is hozzátett a történethez.

– Liv rengetegszer szegett szabályt, ugyanis imádott esténként sétálni a holdfényben – mondta kissé komoran, ezzel tökéletesen megmagyarázva a dolgot.

Halványan összemosolyogtunk Lilyvel, hiszen mi is így ismertük meg egymást.

Ismét Sirius vette át a szót.

– A körülmények nem is fontosak igazán, de a lényeg az, hogy végül nem túl zökkenőmentesen, de összejöttünk – mondta, és óriási vigyor kúszott az arcára. – Aztán alig jártuk ki a Roxfortot, és már meg is születtél te, Lily. Úgy tűnik, Reggel mindkettőnknek jó érzékünk volt az időzítéshez, hiszen Marlene már a vizsgáit is csak utólag tudta letenni, hiszen májusban, alig egy hónappal Lily előtt, megszületett Phoenix is.

– Várjunk csak! – szóltam itt közbe, mert eszembe jutott valami. – Ezek szerint mi négyen unokatestvérek vagyunk? – kerekedett el a szemem. Azon már fenn sem akadtam, hogy Mar... anya és Lilyék anyukája együtt voltak terhesek, mindketten a hetedik évükben a Roxfortban.