Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

18.rész

Jungkook nagy hévvel, vöröset látva rohant ki az iskola elé. Amint megpillantott a kocsiját támasztó fiút, aki a haverjával folytatott beszélgetést, elindult feléjük.

Nem is gondolkodott, mikor elé lépett és egy erős mozdulattal megütötte. Jaebum a hirtelen és váratlan ütés miatt megbotlott, földre esett. Jungkooknak ez nem volt elég. Úgy gondolta, hogy ez cseppet sem elég ütés és fájdalom. Azt akarta, hogy úgy érezze át, ahogy Taehyung. A földön fekvő fölé tornyosult, csípőjére ült és úgy kezdte el ütni. Belegondolt, hogy Taehyung mennyi ütést kaphatott tőle, így jobban feltüzelte magát. Néhány ütés talán még erősebbre is sikeredett.

Taemin felocsúdva a döbbenettől szedte le Jungkookot a barátjáról.

-Mi a fasz bajod van neked? - fogta le Jungkookot, hogy ne tudjon újra a másikra rátámadni.

-Hogy mi? Az ott a bajom! - rántotta ki magát Taemin karjai közül. - A haverod tiszta őrült. - fordult osztálytársa felé, ami hiba volt részéről, mert Jaebum nem tétlenkedett és kihasználta, hogy Jungkook nem figyel, majd behúzott neki. Amikor Jungkook hátra lépett kapott meg egy ütést a szeme alá és a földre zuhant.

A fekete hajú fiú a szájához kapott, amiből ömleni kezdett a vér. Jungkook is elég ütést kapott, hogy megelégelje a dolgot.

A felé tartó fiú hasába rúgva kelt fel a földről és újra üti kezdte a másikat. Nem törődött azzal, hogy Taemin próbálja megállítani, ő csak ütötte és ütötte a fekvőt. Az sem érdekelte, hogy ezért akár ki is csaphatják az iskolából, biztos volt benne, hogy ezt Taemin nem hagyja szó nélkül és szólni fog az igazgatónak.

Mire Taehyung kiért az épület elé a barátja is véres volt és Jungkook is. Hirtelen megijedt Jungkook erejétől és haragjától, azt sem tudta mit csináljon, így hát csak kiabált, hogy fejezzék be de hiába. A két fiú folyamatosan ütötte egymást.

Taeminnek sikerült újra szétválasztani őket, néhány ütést követően.

-Jungkook! Jézusom. - sietett oda Taehyung Jungkookhoz és a véres kezét, száját és lila szemeit figyelte. - Ezt miért csináltad? - ölelte meg a magasabbikat nem törődve a vérrel.

Taemin Jaebumnak segített felállni és egy zsepkendőt nyújtott felé, hogy nagyjából le tudja rakarítani az arcán lévő vért.

-Szóval ez lesz? Ti ketten össze fogtok jönni? Hm? Tae? - lépett egyet feléjük, mire Taehyung hátrálni kezdett.

-Ne merj ide jönni. - szürte ki fogai közt Jungkook.

-Van barátod és képes vagy mással is együtt lenni? - kérdezte megvetően Jaebum.

-Na, mert te nem ezt csináltad? - fakadt ki Taehyung. - Komolyan! Szerinted nem veszem észre, ha a suli előtt a másik szájában vagy? Tudod, kurvára elegem van belőled. - kiabálta, miközben a könnyei potyogtak.

-Nagyon ki nyílt a szád! Máskor érdekes nem vagy ilyen. - mosolygott gúnyosan.

-Tűnj előlem! Elegem van abból, hogy folyton versz. Nem vagyok egy box zsák! Azt nem mertem elmondani, hogy szakítani akarok veled, mert már azért képes vagy felpofozni, ha ránézek egy másik fiúra! Azért megvertél mert Kook mellett sétáltam. Menj a szemem elől és soha többé nem akarlak látni!

-Velem ne beszélj így te kurva! - indult volna meg Taehyung felé de Jungkook útját állta, Taemin pedig lefogta.

-Fogd fel, hogy azt mondta tűnj el. - nézett szigorúan Jaebum szemeibe.

-Haver, tudod, hogy semmi értelme ebbe a vitába kezdeni. De, ha te nem is, én tudom, hogy Jungkookban mekkora erő van, ha ideges vagy védelmez. A húgommal járt. - húzta folyamatosan hátra barátját egészen az autóig, ahova betuszkolta és elhajtott.

Jungkook megfordult, hogy Taehyunghoz beszéljen de hűlt helyét találta. Tudta, hogy hol lehet és minél gyorsabban ott akart lenni.

Pontosan ott volt, ahol Jungkook sejtette. A pici, dohos szobába volt. A rozoga, szakadt kanapén ült és az egereket itatta.

-Semmi baj. - ült le mellé és átölelte. - Nem fog bántani többet. Nem fogom hagyni. - suttogta.

Taehyung hirtelen emelte fel a fejét és Jungkook ajkaira tapadt. Testét átpaszírozta Jungkook ölébe és úgy csókolta, mintha ez lenne rá az utolsó lehetősége. Mikor elváltak egymástól Taehyung egy gyenge pofont adott Jungkooknak.

-Tudod te mennyire ijesztő voltál? Mintha nem is te lettél volna.. Mint egy gép, ami, csak a verekedéshez ért. - birizgálta Jungkook haját.

-Bocsánat. De nem gondolkodtam, hanem mentem előre. Egy járt a fejemben, hogy fájdalmat kell neki okozzak. Ez nagyon kevés volt, sokkal többet kellett volna kapni, mert bántott téged.

-Kook, szerintem ennyi bőven elég volt. Aggódj magad miatt, mi lesz így a sulival, ha kicsapnak innen? Ígérd meg, hogy többet ilyet nem csinálsz. - nyújtotta a kisujjár Jungkook felé.

Jungkook a fájdalom ellenére is elmosolyodott és összefonta a kisujját Taehyungéval.

-Megígérem.

-Amúgy is.. A kapcsolatunkra nézve nem túl jó, ha a barátom folyton megveri az exemet.

Taehyung elnevette magát Jungkook döbbent arcát látva.

-Te most azt mondod, hogy.. A.. Ba..Járunk.. - dadogott Jungkook.

-Igen azt mondom. Nagyon szeretném, ha így lenne. És.. Te?

Jungkook szélesen elmosolyodott és eldöntötte Taehyungot a kanapén.

-Nagyon szeretném. - suttogta és elkezdte puszikkal ellepni Taehyungot.

-----

Kedves Naplóm,
Amikor azt mondtam, hogy jót várok a naptól valami ilyesmit szerettem volna.

Már nem azt, hogy verekedjek, még akkor sem, ha jogosan tettem azt. Hanem azt, hogy Taehyung végre a barátom lett. Majd kicsattanok az örömtől! Akár egy maratont is lefutnék most.

Amikor ma haza jöttem el szerettem volna ezt mondani anyának de ő megelőzött. Rákérdezett Taehyungra és, hogy mióta is szeretem.

Természetesen lebukott, hogy olvasta ezt a napló szerűséget, mert ezt még soha nem említettem neki. Nem haragszok érte, legalább könnyebb dolgom volt és nem kell ezen izgulnom.

Sokkal inkább azon, hogy Tae jön hétvégén ide, mert anyukám nem bír várni és minél előbb meg akarja ismerni. Persze, amikor barátnőm volt nem volt ennyire lelkes.

Bár ennek csak örülök, mert tudom, hogy már az első pillanattól kezdve szeretni fogja azt a fiút.