Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

16.rész

Kezdett egyre hűvősebb lenni a szabadban. Már nem azok az idők voltak, amikor gond nélkül, egy pólóban kint lehettek este at ég alatt. De ez nem zavarta őket. Taehyung közelebb bújt Jungkookhoz, aki mosolyogva ölelte át őt.

-Menjünk. - mondta Jungkook.

-Én nem akarok. - fonta szorosabban kezét Jungkook nyaka körül.

Nem is a csillagokat nézték. Már egy jó ideje nem is figyeltek fel az égre, szimplán csak egymás társaságát élvezték és a furcsa helyzetet, ami kettejük között alakult ki. Taehyungnak már nem volt titok, hogy Jungkook gyengédebb érzéseket táplál iránta. A szőkeség is egyre bátrabb volt Jungkook közelében és nyílvánvalóbb jeleket is adott, hogy nem feltétlenül csak barátságban vannak.

-Meg fogsz fázni, ha tovább itt leszünk. - győzködte Taehyungot.

-Ennyiből te is. - sóhajtott Taehyung.

-Saját magamat nem érdeklem.

-De engem érdekelsz. - vágta rá Taehyung. - Lassan éjfél. Maradjunk még egy kicsit. - ásított.

-Miért akarsz te ennyire itt maradni? Mindjárt elalszol. - nevetett Jungkook.

-Mert itt vagy. Sose aludtam még veled.

-Ezen ne múljon. - kelt fel és magával húzta a szőkét is.

Amint Taehyung rájött, hogy Jungkook miért és hova siet annyira, már ő húzta maga után a fiút. A fél órás sétát megtették húsz perc alatt.

-Gyere nyugodtan. Anyuék már úgy is alszanak. - suttogta Taehyung, nehogy felverje szüleit.

-De apád húga nem. - kapcsolta fel valaki a villanyt.

A két fiú hirtelen megfagyott és mozdulni sem mertek. A nő alacsonyabb volt, mint ők. Hasonlított Taehyung apjára, főleg a szája. Nem lehetett a férfinél sokkal fiatalabb. Tipikus anyuka kinézetét keltette. Taehyung ahogy meglátta és realizálta kivel áll szemben mosolyogva ölelte meg.

-Most inkább nem kérdezek semmit. Rájöttem, hogy apád erről nem tudhat. Reggel én keltelek titeket. - kacsintott. - Viszont. - szólt utánuk, amikor mind a ketten elkezdtek fel sietni. - Meg akarom ismerni a barátod. - lekapcsolta a villanyt és ő is elment aludni.

-Ő ki volt? - kérdetre Jungkook, mikor már az ágyban feküdtek.

-Apu húga. Nagyon jó fej és, ha ő mondja tényleg nem fognak tudni arról, hogy te itt aludtál. - mosolygott.

Jungkook mosolyogva hagyta, hogy Taehyung úgy mocorogjon, ahogy neki kényelmes. Végül a lábait átvetette Jungkookon és fejét a mellkasára hajtotta.

-Nem tudok aludni. - rajzolt apró köröket Jungkook mellkasára. - Így nem.

-Akkor hogy tudsz? - ráncolta a homlokát Jungkook.

Taehyung felemelte a fejét és egy puszit adott Jungkook szájára.

-Így már tudok. - hajtotta vissza a fejét és hallgatta Jungkook hevesen dobogó szívét.

Elmosolyodott, hogy ezt váltja ki Jungkookból egy puszi. Taehyung egyre jobban érezte, hogy beszélnie kell a barátjával. Bármennyire is félt a következményektől nem érdekelte. Jaebum már rég jár valaki mással, abban a tudatban, hogy ezt Taehyung nem tudja. És most jött neki Jungkook, aki valamennyire megváltoztatta az életét.

Kedvelte Jungkookot. Ő midnig kedves volt hozzá, utólag megbánta, hogy hallgatott a barátjára, amikor azt mondta neki, hogy nem beszélhetnek többet. Nem értette, hogy miért. A fejéhez kellett volna vágni, hogy ő akkor még csak beszélt vele és nem tervezett vele közös esti kalandot. Akkor.

----

Kedves Naplóm,
A tegnap estem és a mai reggelem igazán fura volt.

Nem tudom, hogy mi vezérelte azt a hirtelen gondolatot, hogy most Taehyungnál fogok aludni de nem bántam meg.

Ahogy tegnap ígérték, a szülei nem tudták, hogy ott éjszakáztam. Igaz, reggel az ablakon mentem ki de azt már megszoktam. Lassan az ablakokat használom ajtóknak.

Lassan már nem is tudom, hogy mikor kéne találkozunk Taevel. Minden egyes nap délután összefutunk és két órát ott is maradunk.

Viszont meglepett, hogy a semmiből közölte velem, ő szakít a barátjával. Nem tudom, hogy ez ránk nézve mit is jelent igazából. Nem is vagyunk csak barátok, mert azok nem csókolják meg egymást, viszont.. Nem is járhatunk, mert neki van barárja. Ha szakít vele, akkor az azt jelenti nekem, hogy szabad az út? Együtt lehetek vele?

----

Jungkook mosolyogva kísérte haza Taehyungot, majd megölelte és sietett haza.

Öröme addig tartott, amíg meg nem látta apja autóját a házuk előtt parkolni. Már messziről látta és nyugtalan volt. Nem tudhatta pontosan, hogy azért van itt, mert haza kellett jönnie a munka miatt vagy azért l, mert tudott arról, hogy hamarosan el fogják vinni.

Ha az utóbbi eset áll fennt, akkor bajban vannak otthon, mert a szokásos kékes lilás foltok helyett biztos, hogy többet fognak kapni. Ismerte az apját és tudta, hogy valamilyen bosszút akkor is ki fog tervelni.

Lassított léptein. Nem akart úgy haza menni, hogy akár meg is vehetik. Ugyanakkor kettesben sem akarta hagyni az anyjával. Féltette a nőt.

Idegesen, mégis félve rontott be a bejárati ajtón, megkereste édesanyját, aki a nappaliban sírt.

-Anya, mi történt? - ült le a kanapéra Jungkook. - Apa? Bántott? - az anyja képtelen volt beszélni, csak megrázta a fejét. - Kérlek mondd el, mi a baj?

-Elvitték. - túrt kócos hajába a nő.

Megviselt arcával a fia felé fordult, szomorúan elmosolyodott. A sok éven át tartó idegeskedés, sírás, sebek helye.. Minden meglátszódott a nő arcán. Lehetett látni, hogy már nem bírja azt, amiben élt.

-Apádat elvitték. - simított végig Jungkook puha arcán. - Soha többet nem fog bántani minket Kook. El fogok válni tőle, egy új életet fogunk kezdeni.

Jungkook a hír hallatán örömkönnyekbe tört ki. Nem tudta elhinni, hogy ennek a borzalomnak tényleg vége. És ezt mind Taehyung, illetve az ő szülei tették ezt lehetővé. Legszívesebben most azonnal hozzájuk rohanna, megölelné, megcsókolná. Megtenné, ha nem most beszélne a barátjával.

Épp, hogy vége lett az egyik gondnak, már nem kell az apja miatt idegeskedni.. Jött egy újabb dolog, ami zavarhatja.

De legalább abban a reményben volt, hogy, ha beszél vele akkor már semmi nem áll útjába és végre járhat Taehyunggal.