Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

14.rész

Jungkook maga elé bámulva emésztgette az előbbi szavakat. Nem gondolta volna, hogy Taehyung sejti vagy már teljesen tudja, hogy mi zajlik otthon, náluk. Arra meg végképp nem számított, hogy segíteni is fog nekik.

Száját rágcsálva gondolkodott, hogy miképp tudná ezt megköszönni a mellette ülőnek. Sokszor próbálkozott a megfogalmazásával de minden alkalommal zátonyra futott.

-Jól vagy? - kérdezte Taehyung.

-Igen. - túrt hajába Jungkook. - Én.. Csak.. Köszönöm.. - suttogta.

-Nem. - rázta hevesen Taehyung a fejét. - Nem kell megköszönnöd.

Jungkook mosolyogva sóhajtott és teljesen Taehyung felé fordult.

-De, meg kell. Muszáj. Tíz évet biztos vagyok benne, hogy így töltöttem. És az, hogy te és a szüleid segítettek nekünk... - törölte le gyorsan az egyik könnycseppet Jungkook.

-Köszönd meg azzal, hogy vigyázol magadra. - meredt komolyan Jungkookra.

A másik fiú hitetlenkedve nevette el magát. Nem akarta elhinni, hogy Taehyung részéről valóban ennyi lenne. Az egész életét jobbá tette azzal, hogy az apját hamarosan elviszik tőlük. Ő ezt nem akarta és nem is fogadta el, valahogy meg kell köszönnie ezt neki és nem csak egyszerű szavakkal. Jungkook számára a tettek sokkal többet érték, mint a szavak.

-Tae..én tényleg meg ak-

-Ígérs meg, hogy vigyázol magadra. - vágott Jungkook szavába Taehyung.

-De Tae, kérle-

-Ígérd meg!

Jungkook látta Taehyung szemeiben az elszánt csillogást. Ő bizony addig nem fogja tudni elmondani, azt, amit szeretne, ameddig ígéretet nem tesz a barátjának.

Sóhajtva rázta meg a fejét egy halvány mosollyal az arcán, majd sötét tincsei közé vezette ujjait.

-Megígérem. - mosolygott Jungkook.

-Mit is? - tette karba a kezét Taehyung.

A sötét tincseis megforgatta a szemeit.

-Megígérem, hogy vigyázni fogok magamra.

-Így már mindjárt más. - húzta ki magát büszkén a szöszi.

-Elmondhatom, azt, amit akartam? - tette fel a kérdést. Nem akart megint úgy mondatba kezdeni, hogy félbe lesz szakítva.

-Abban az esetben, ha nem hozod fel, hogy meg akarod köszönni.

-De miért? - fakadt ki Jungkook.

-Kook, én ezt nem azért tettem, hogy köszönetet várjak. Sőt, semmit nem várok cserébe, csak annyit, hogy megidéred: vigyázol magadra. Semmi mást. A barátom vagy, ezt a barátok megteszik egymásért. Rendben? Kérlek, ne mondogasd, hogy megköszönöd. Ne mondd, mutasd ki.

Jungkook egy szoros ölelésbe vonta Taehyungot. Próbálta tartani magát de, ahogy az első könnycsepp utat tört magának a többi is megállíthatatlanul kezdett folyni. Taehyung szomorú mosollyal ölelte meg barátja rázkódó vállát és próbálta nyugtatni. Szokatlan volt neki is és Jungkooknak is, hogy kimutatja az érzékenyebb oldalát. Elvégre az iskolában csak a dühös, agresszív, flegma és más negatív jelzővel illetett Jungkook létezett. De... Bármennyire is furcsa volt, Taehyungnak mégis tetszett ez az oldala is. Ez nem csak azt jelentette, hogy a fiú el tud érzékenyülni, ez azt jelezte Taehyungnak, hogy Jungkook annyira bízik benne, hogy ezt megmutassa neki.

Bármennyire is szomorú volt a helyzet, Taehyungot átjárta a boldogság is.

Miután Jungkooknak már nem potyogtak a sós könnyei elindulak haza. Épp, hogy kiléptek az iskola kapuján hirtelen húzta magához Taehyung és megcsókolta.