Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

11.rész

Jungkook mindig megfelelő távolságot tartott Taehyungtól. Nem akarta, hogy újra elkövesse azt a hibát, amit nemrégiben. Pedig annyira meg akarta tenni, vágyott rá.

Elbambulva nézett Taehyungra, ahogy fekszik az ágyon.

-Ott fogsz állni? - könyökölt fel az ágyra a szőke.

Jungkook sóhajtva feküdt Taehyung mellé de még így is megtartotta a távolságot. Taehyung nevetve vetette át a lábát Jungkook derekán át és bekapcsolta a tévét.

-Attól még, hogy egyszer megcsókoltalak itt, az nem azt jelenti, hogy most is megteszem. - dörmögte Taehyung.

Nem mondott semmit, szíve majdnem kiugrott helyéről. Akaratán kívül is az a csók villant fel lelki szemei előtt és az sem segített neki, hogy Taehyungtól csak pár centi választja el. A szőke a kezét Jungkook dobogó szívére helyezte.

-Izgulsz, hogy ennyire dobog a szíved? - emelte fel a fejét nevetve. - Vagy valaki jár a fejedben?

-Mondhatni. - válaszolt szúkszavúan Jungkook.

-Megismertél valakit? - ült fel lelkesen Taehyung. - Ki az?

-Ismerem, igen. - tért ki a másik válasz alól Jungkook és ő is felült.

-Akkor szeretheted, ha ennyire zakatol a ketyeréd, mikor ő jár a fejedben. - mosolygott Taehyung.

-Nem tudom, hogy szeretem-e. Azt sem tudom mit érzek iránta.

-Foglald össze, majd együtt kiderítjük.

Elgondolkodva meredt maga elé. Mégis hogyan tudná ezt elmondani neki? Sose érzett még ilyet senki iránt sem. Főleg nem egy fiú iránt, neki ez teljesen új és most annak a személynek kell ezt elmondania, aki ezeket váltja ki belőle.

-Mikor kezdődött? - segített neki Taehyung elkezdeni.

-Amikor megcsókolt. Vagyis... Előtte már valamit éreztem de amióta megcsókolt, azóta érzem ilyen erősen. - kezdte a mesét Jungkook. - Fogalmam sincs, hogy ez mi. Lehet csak elég erős barátságot érzek iránta, nem tudom. Nem voltak még barátaim sose. De.. De az is lehet, hogy tetszik nekem, ami kicsit lehetetlen számomra, mert... - egy fiú? Ez hülyeség lenne kiejteni a száján, tette magába hozzá Jungkook. - Annyit tudok, hogy vele akarok lenni, csak is vele. Utálom, ha bántják, ha sérülést veszek észre rajta. Szeretem mikor visszahúzódó, olyankor aranyos. Nagyon. Megőrjít az a tudat, hogy van olyan személy az életében, aki bántja de ez ellen nem tudok semmit tenni, mert közel sem biztos, hogy tényleg bántják vagy nem. Ezt csak én hiszem. Egyszer csókolt meg de azt is szerettem, azóta nem is akarom, hogy más megcsókoljon. Csak őt akarom. - sóhajtotta Jungkook.

-Hm, nekem ez szerelemnek tűnik. - vigyorodott el sejtelmesen Taehyung. - Én már csak tudom.

-Szereted Jaebumot? - a válasz miatt teljesen izgatottá vált.

-Szerettem, igen. - vont vállat.

-De, ha már nem szereted miért vagy vele? - bár Jungkook valamiért örült a válasznak de azért ráncolta homlokát, nem fogta fel, hogy ez mire jó.

-Ez már egy régi kapcsolat, hamarosan már három éve lesz, hogy vele vagyok. Inkább már megszokásból vagyunk egymás mellett. Talán, azért is.. - harapta el a mondat végét. Nem akarta ezt Jungkook orrára kötni. Hiába nem szeretetből vannak együtt, fáj neki ez a dolog, pedig Taehyung sem tett máshogy.

-Mit akartál mondani? Tae, nekem tényleg elmondhatod. - kúszott közelebb Taehyunghoz.

-Talán ezért van valakije még rajtam kívül. - motyogta. - Nem vagyok hülye, tudom, hogy dolgozás címszó alatt valaki máshoz jár. - mondta egyre halkabban. - És ezt még a szemére sem vethetem, mert tulajdonképpen én is megcsaltam őt. Megcsókoltalak téged.

-Akkor az a srác tényleg gyökér, ha ezt csinálja. Örülhetne, hogy te mellette vagy. És az a csók egy hiba volt, oké? - emelte fel Taehyung fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.

-Mindegy. A lényegen nem fog változtatni, csak megszokásból vagyunk együtt.

-Megszokásból bánik így veled? - csúszott ki Jungkook száján, az, amit gondolt.

-Hülye. - csapta vállon nevetve Jungkookot. - Nem, először teljesen normális volt. Mindenhol és minden helyzetben nézte, hogy én mit akarok, mi jó nekem.. Most meg már csak vagyunk.

-Ezt a mindenhol és minden helyzetben dolgot nem akartam tudni. - viccelődött Jungkook, ezzel Taehyung arcára egy halvány vigyor varázsolva.

-Ki az, akiről olyan szépen beszéltél az előbb? - kérdezte meg Taehyung, hiszen ez nagyon régóta kattogott a fejében és nem tudta miért. Miért lesz ideges, ha arra gondol, hogy Jungkook szerelmes valakibe. Egy teljesen másik személybe.

-E-ezt nem mondhatom el, mert ez nekem furcsa. És még elijeszteni sem akarlak téged.

-Már miért ijesztenél el? Mondd el, barátok vagyunk! - tette karba kezeit Taehyung.

-Nem mondom el. - nevetett Jungkook a mérges Taehyungon.

A szőke ezt megelégelte és Jungkook ölébe mászva kezdte el csikizni, aki elterülve az ágyon törölte le a könnyeit.

-Ki az? - fogta le Jungkook csuklójár az ágyon.

-Senki. - rázta a fejét.

-Kook, barátok vagyunk. Én is elmondtam neked, hogy mi a helyzet. Most te jössz.

-Ennyire akarod tudni?

-Nagyon. - hajolt közelebb, várva a választ.

-Te, te vagy az, akiről beszéltem. Ezért mondtam, hogy fura ez nekem, mert... Mert az, sose éreztem ezr egy fiú és egy lány iránt sem. - dőlt a szó Jungkookból, ezzel lesokkolva az elpiruló Taehyungot.

Senki nem szólt semmit, egyszerűen elvesztek egymás tekintetében. Próbáltak elszakadni egymástól de, mintha egy láthatatlan erő arra kényszerítené őket, hogy újra és újra egymás barna szemeibe nézzenek. Taehyungnak folyamatosan Jungkook szeme és szája között cikázott a tekintete. Egyre közelebb hajolt Jungkookhoz és egy pontnál megállt, hogy megnézze mit szólna hozzá Jungkook, ha megcsókolná. A fekete hajúnak nem volt ellenére a dolog és felemelve fejét szüntette meg a távolságot ajkaik között.

Taehyung kecses ujjait a fekete, hosszabb tincsek közé vezette, megtáncoltatva azokat. Nem gondolt semmire, sem a barátjára és arra sem, hogy nem helyes az, amit tesz. Csak élvezte a pillanatot. Mind a ketten.

-Már megint hülyeséget csinálunk. - húzódott el az újabb csókok elől Jungkook.

-Lehet. - suttogta Taehyung, majd újra megcsókolta az alatta fekvőt. - Le kéne állnunk? - kérdezte két újabb csók között.

-Lehet, sőt biztos. - ült fel Jungkook, ölében Taehyunggal.

-Haza kéne menned. Anyukád biztos vár. - piszkálta Jungkook haját.

-Kéne. De anya nem tudja, hogy itt vagyok. - vezette újra Taehyung szájára szemeit.

Jungkook nagyot nyelve szállt volna ki az ágyból, hogy haza menjen és nem csináljanak több, nagyobb hülyeséget, ha nem tapadt volna újra Taehyung ajkaira.

Óvatosan döntötte el az ágyon Taehyungot, ezzel megfordítva az előbbi helyzetüket.

Jungkook nem tudott és nem is akart leállni. Teljesen elvarázsolták a másik édes csókja és többet akart. Az egesz estét akarta. Így akart maradni.