Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

8.rész

Jungkook egyre izgatottabban haladt Taehyungék házához. Sokszor volt szomorú, mert ilyenkor el kellett válnia Taehyungtól, most viszont egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzés cikázott benne. Egyszerre akart minél előbb Taehyung szobájában lenni és elfutni, hogy soha többé ne lássa a szőke fiút.

Beérve a családias házba Jungkook orrába kúszott az otthon jellegzetes illata, amit rendszeresen érzett Taehyungon. Semmi füst, ami a tüdőt bemocskoló cigarettából származott vagy az alkohol jellegzetes szaga sem terjengett, mihez már hozzászokott. Sokkal inkább vaníliát érzett, amihez olykor társult egy kis kókusz, amikor elhaladt egy-egy szoba mellett.

Amíg nem értek be a a szobába, néhány helyen Taehyung kiskori képe bukkant fel, amit Jungkook nem tudott nem megmosolyogni. A fiú szobája nem sokkal különbözött a ház többi helyiségétől, az is ugyanolyan letisztult, minimalista stílust képviselt. Az ágya mellett állt egy fekete éjjeliszekrény, amin egy kép pihent. Jungkooknak az eddig felfelé ívelő ajkai lefelé vették az irányt, amikor meglátta, hogy Taehyung és barátja, Jaebum volt a fotón. A fekete hajú egyre jobban bizonytalanodott el. Ha van közös képük, lehet mégsem annyira szörnyű, mint ahogy azt Jungkook hitte, szimplán féltékeny volt és semmi több.

Bizonyára sok ideig nézte az apró képet, ahol a két fiatal mosolyog, mert Taehyung az apró szekrényhez lépett és egy egyszerű mozdulattal lefelé fordította a fehér keretes képet és úgy nézett nagy vigyorral a nála magasabbikra.

-Kérsz valamit inni? - kérdezte Taehyung.

Jungkook pillanatnyi szomorúsága gyorsan eltűnt, mikor a vigyorgó szempárba nézett. Ajkai sarkában újabb felfelé ívelő görbület játszadozott, szemei körül apró nevető ráncok húzódtak.

Egy aprót biccentve követte Taehyungot a konyhába, újra megnézve a kiskori képeket, amikor elhaladt előtte.

-De ne mosolyogj, ha a képeket nézed. Ez ciki. - boxolt játékosan Jungkook vállába, miközben átnyújtotta az üdítőt.

-Inkább cuki. - kuncogott. - Most nézd meg. Azon például.. - sétált az egyik kép elé Jungkook. - apukáddal mosolyogsz. Apa és fia. Aranyos. - forgatta a kezében lévő poharat.

A fiú is ugyanilyen kapcsolatra vágyott az apjával. Tudni akarta milyen érzés, ha szereti az édesapja és nem üti meg, ha éppen kedve tartja. Olyan apai szeretetben szeretett volna felnőni, mint Taehyung.

-Mindegy. Menjünk vissza a szobámba. - húzta el Taehyung a kép elől Jungkookot.

A tágas szobában ugyanúgy voltak, ahogy az iskolában, a dohos, régi és kicsi szobában. Taehyung ült, hátát megtámasztva, míg Jungkook fejét az ölében pihentette. A szőkeség elgondolkodva piszkálta az ölében fekvő sötét tincseit.

-Növeszd meg a hajad, úgy jobban tudom piszkálni. - suttogta Taehyung.

-Azért legyen hosszabb hajam, hogy te tud piszkálni? - emelte fel a fejét egy pillanatra Jungkook.

-Igen. Meg jól állna a hosszabb haj. Csajokat nem tudod levakarni majd. - mosolygott Taehyung. - Vagy a pasikat. - tette hozzá halkabban.

-Tae! Valld be, igazából neked tetszene és magadnak akarsz. - vonta fel a szemöldökét Jungkook.

-És, ha így lenne? - hajolt közelebb Jungkookhoz.

-Ha ez így lenne? Akkor... Sajnálnám, hogy van barátod. - nevetett Jungkook elgondolkodva ezen a számára képtelen helyzeten.

Taehyung sóhajtva kelt fel az ágyából és a vele szembeni tükörhöz sétált, felvett egy ajakbalzsamot, hogy végighúzza kiszáradt száján.