Felejthetetlen nyár

78. rész

Az elsősegély sátornál szerencsére nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk. Egy barna hajú, zöld szemű srác látta el a sebesülésem és első ránézésre szerintem olyan 4-5 évvel lehetett csak idősebb nálam. Elvette a zsepigalacsint az orrom elől és megvizslatta a labda becsapódásának helyét.

- Szerencsére nem vészes - mosolygott rám kedvesen. - Nem tört el, de valószínűleg szép lila lesz.

- Nem gond, a lila jól áll nekem - legyintettem szórakozottan.

- Nem hiszem, hogy van olyan szín, ami nem állna jól - kacsintott rám huncutul.

- Hé! Hé! Elsősegélyes srác! - állt közénk Cooper, testével eltakarva előlem a fiút. - Te csak ne flörtölj Liával!

- Tehát Liának hívnak - hagyta figyelmen kívül Coopot a srác, simán megkerülve a Button fiút.

- Igen. De ez úgy lenne fair, ha most te is elárulnád a tiedet - mosolyogtam rá.

- Te főleg ne flörtölj! - fordult ezúttal felém elképedve Coop.

- Már miért ne? - hökkentem meg.

- Ez az arc sokkal idősebb nálad! - heveskedett Coop.

- És aztán? Nem arról van szó, hogy hozzá akarok menni, csak elvonja a figyelmem a fájdalomról - vontam meg a vállam.

- Hát ennyit jelentek neked? - szorította mellkasára kezeit a srác drámaian.

- Bocsánat, ha te valami komolyabbat szeretnél, hajlandó vagyok újra átgondolni a dolgot - mosolyogtam jókedvűen.

- Hogy sérült meg az orrod? - váltott témát, mert még mindig véreztem kicsit.

- Ez a szöszi itt arcon dobott egy labdával - foglaltam össze a történtetek, mutatóujjammal Coop felé bökve.

- Ez így nem igaz! Csak röpiztünk és te képtelen voltál visszaütni a lasztit! - ellenkezett Coop.

- Visszaütötte ő, csak épp az arcával - pontosított Dex közbeszólva.

- És legalább átment a hálón? - érdeklődött az épp az orromat ápoló srác.

- Átment? - sandítottam a többekre, ugyanis nekem fogalmam sem volt.

- Attól jobban éreznéd magad, ha azt hazudnánk, hogy igen? - kérdezte roppant empatikusan Norbi, mire csak megforgattam a szemem.

- Ezek után már nem hiszem - ingattam a fejem.

- Akkor jó, mert totál nem ment át. Még csak a közelébe se került. Csak az arcodba csapódott, aztán meg a földre pottyant - lendült bele Norbi annak közlésébe, hogy mennyire nagyon nem ment át a labda a háló felett.

- Szerintem ez karma - jegyezte meg váratlanul Dex, mire mind feléfordultunk.

- Mire gondolsz? - húzta össze a szemét Talia.

- Hát, Leah a minap ok nélkül alaposan képen törölt és az élet, az univerzum, a sors most visszaadta ezt neki - magyarázott Dex ábrándosan az ég felé fordulva (vagy legalábbis az elsősegély sátor teteje felé.

- Megütötted Dexet? - meredt rám Tal értetlenül.

- Mit hittél, honnan van a monoklim? - érdeklődött húgától Dex.

- Hát, hogy nekimentél valaminek. Vagy összekaptatok Cooppal - legyintett Tal.

- Coop? - szólt közbe az elsősegélyes fiú. - Mint az üzletlánc?

- Nem! Még véletlenül sem! Az én nevem Cooper! Mint a menő kicsi kocsi! - pördült a srác felé idegesen és kicsit kétségbeesetten a szöszi, majd a húgához fordult. - Nem kaptad meg az üzimet, hogy mától nem szólíthattok Coopnak?

- De, csak nem vagyunk hajlandóak elfogadni - vigyorgott Tal gonoszul.

- Miért léptünk túl máris azon, hogy Leah behúzott nekem? - szomorkodott Dex.

- Mert Leah köztudottan harcias típus, ti pedig idegesítőek vagytok - legyintett Tal egyszerűen. - Főleg ha férfitöbbségben vagytok. Valahogy érvényesülnünk kell.

- Bírom a harcias csajokat - jegyezte meg jókedvűen az elsősegélyes srác, aki közben az utolsó simításokat végezte az orromon.

- Állítsd le magad, ember! - szólt rá Coop. - Mégis mit képzelsz, hogy mersz flörtölni vele? Hány éves vagy egyáltalán?

- 23 - felelte a srác.

- És milyen alapon dolgozol itt? Tán már megvan az orvosi diplomád? - folytatta a kihallgatást Coop.

- Nem, még egyetemista vagyok, de egy ilyen szintű sérülést azért el tudok látni.

- Szerintem remekül csinálod - mosolyogtam fel rá kedvesen.

- Elég ebből! - pattant szorosan mögém Coop és nemes egyszerűséggel eltakarta szemeim a kezeivel.

- Mi jót csinálsz? - érdeklődtem, de nem próbáltam lefejteni ujjait az arcomról.

- Mostantól nem nézhetsz rá, Leah.

- Mert amúgy mi történt volna, ha ránézek? - érdeklődtem, csupán azért, hogy tudjam, mi jár a fejében.

- Mit tudom én, megigézed a tekinteteddel. Vagy ami még rosszabb, ő igéz meg téged!

- Aha - hagytam annyiban a dolgot. - Fülem azért még van. Szóval simán elkérhetem a számát, hogy aztán a hátad mögött megigézzük egymást - piszkálta direkt.

- Hogy akarod elkérni a számát, ha még a nevét sem tudod? - szólt közbe Dexter elgondolkodva.

- Jogos - biccentettem egyetértően. - Mégsem menthetem el névtelenül. Elsősegélyes sátor hercege, kérlek, áruld el a neved!

- Kérésed számomra parancs úrnőm! - nevetett a fiú, majd épp folytatta volna a mondatot, amikor Coop a szemem helyett a füleimre tapasztotta tenyerét.

- Nem! Nem! Nem! - kiabált harsányan. - Nem fogja hallani a neved!!

Mivel időközben végeztünk az ellátásommal, távozni készültünk. Felálltam a székemből, de közben Coop továbbra is a fülemet szorongatta, de azért menet közben még visszaszóltam a fiúnak.

- Ugyan nem tudtam meg a neved, de magamban szexi elsősegélyes fiúnak foglak hívni. Vagy Beninek - tettem hozzá elgondolkodó arccal.

- Tényleg Beni! - engedett el döbbenten Coop.

- Tudom, hallottam, mivel nem hangszigetel a kezed - vigyorogtam a srácra, mire Coop fürgén kitolt a sátorból.

Instagram: kollarbettiofficial