Felejthetetlen nyár

59. rész

- Annyira aranyos a cicátok! - lépett be a konyhába reggel Coop, kezében egy macskával.

- Nincs is macskánk - néztem fel a pirítóssal megrakott tányéromból, majd tüsszentettem egyet.

- Egészségedre. Miért nincs? - ráncolta a homlokát Cooper.

- Nem szeretem a macskákat. Ahogy Norbi sem - magyaráztam.

- Hát, hogy nem lehet szeretni őket? - babusgatta az állatot Coop.

- Túl... macskásak - magyaráztam, mire Dexnek felszaladt a szemöldöke. Elővettem a pizsamám zsebéből egy zsebkendőt és kifújtam az orrom.

- Egyébként honnan szedted össze a cicát?

- A hasamon találtam - vonta meg a vállát Coop.

- A hasadon? - húztam össze a szemem.

- Ott aludt, mikor felébredtem.

- Hogy került a szobámba egy macska? - hüledeztem.

- Engem az is érdekelne, hogy Coop hogy került a szobádba - szót közbe Dexter.

- Átszökött, ahogy vélhetőleg a macska is - legyintettem, ismét tüsszentve.

- Egészség. Én engedélyt kaptam! - háborodott fel Coop.

- Tőlem biztosan nem - csóváltam meg a fejem, beleharapva a pirítósomba.

- Zaklatod Leah-t? - vonta fel a szemöldökét kérdően Dex, bátyjának címezve a kérdést.

- Cicuu, Cicuuka - szórakoztatta a macskát vagy épp magát Coop, rá se hederítve Dexre.

- Megtennéd, hogy nem lóbálod a macskát az asztal fölött? Mindenhova odahullik a szőre - húztam fel az orrom felkapva a tányéromat.

- Túl kényes vagy - ölelte magához védelmezően az állatot Coop.

- Aha - hagytam rá, megtörölve az orromat.

- Szóval ti kihagytatok engem a buliból - tért vissza az eredeti témához Dex sértetten.

- Nem értem, mi bajod szegény, ártatlan cicával - papolt tovább nekem Coop.

- Ez az én házam. És nem az én macskám - foglaltam össze röviden és tömören.

- Miért nem szóltál nekem, hogy átmész aludni? - folytatta Dex.

- Neked nincsenek érzéseid, Leah? Ez csak egy édes macsek!

- Azt se tudod, kié. Lehet, hogy veszett!

- Legközelebb én megyek át Leah-hoz és Coop, te alszol egyedül! - fújta a magáét Dexter.

- Veszett? Hogy lenne már veszett? Szerinted egy veszett cica a hasamon aludna? - hüledezett Coop.

- Még szép. Magához édesget, aztán mikor nem figyelsz, jól leharapja az ujjadat! - bólogattam amolyan „majd meglátod" fejjel, majd megdörzsöltem viszkető szemeimet.

- Micsoda csodás hasonlat. Olyan árulás lenne, mint amit ti követettek el ellenem az éjjel - ragadta meg az alkalmat Dex.

- Mégis mi bajod, ember? - fordult végre felé Coop.

- Együtt aludtatok! - mutatott ránk vádlóan Dex. - Nélkülem!

- Édes hármasra vágysz? - húztam össze a szememet.

- Zsémbes vagy ma reggel, hugi - ingatta a fejét Coop.

- Nem. Szeretem. A. Macskákat - hangsúlyoztam ki minden egyes szót, majd újabb hatalmasat tüsszentettem.

- Egészségedre! Mit tüsszögsz? Beteg vagy? - érdeklődött Cooper.

- Nem, dehogy - legyintettem, újabb zsepiért nyúlva.

- Ma én alszom Leah-val - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Dex.

- Mi van? - hökkent meg Coop, nekem pedig könnyezni kezdett a szemem. - Most nézd meg mit tettél, Dex. Annyira nem akar veled aludni, hogy sírva fakadt!

- Dehogy. Amiatt sír, mert idehoztad azt a macskát!

- Nem sírok - szóltam közbe, megtörölve a szememet.

- Nem kell tagadnod, hugi. Majd én elintézem a zaklatód - nyugtatgatott Coop.

- Az ég szerelmére, miért olyan fontos, hogy Coop átjött aludni? Te is át szoktál járni - néztem Dexre.

- Mi van? Ti ki szoktatok ebből hagyni? - döbbent meg Coop.

- Ti is kihagytatok engem! - vágott vissza Dex, mire újabb tüsszentés hagyta el a testemet.

- Egészségedre! - kiabálták egyszerre.

- Úgy tesztek, mintha ilyenkor minimum lefeküdnék veletek - forgattam a szememet.

- Nem is teszünk úgy! - felelték egyszerre.

- Ja. Persze, hogy... - Még egy tüsszentés.

- Mi van már veled, Leah?

- Állj le a tüsszögéssel!

- Nem tudok!

- Miért nem?

- ALLERGIÁS VAGYOK A MACSKÁKRA!