Felejthetetlen nyár

39. rész

- Mikor is van a VOLT? – kapargatta szórakozottan az asztalt Coop.

- Két nap múlva – felelte Norbi jókedvűen.

- Hogy mi van?

- Te teljesen megőrültél?

- Úgy tesztek, mintha csak most őrült volna meg – dünnyögtem.

- Könnyen beszélsz, nem neked vett bérletet – forgatta a szemeit Coop.

- Azt hittem, örülni fogsz – szomorodott el Norbi, úgy festett, mint egy kölyökkutya, mikor lesunyja a füleit, miután rosszat tett.

- Ne haragudj, haver. Csak most nem vágytam erre a felhajtásra – vallotta be Cooper.

- Coop, te mindig felhajtásra vágysz – jegyeztem meg.

- De nem most.

- Egy héttel ezelőtt még menni akartál – emlékeztette bátyját Dex.

- Tudom, és sajnálom. De ki gondolta volna, hogy ez a dinka megveszi előre a jegyeket?

- Hé! – szúrta közbe Norbi felháborodottan.

- Igaza van – intette csendre Talia.

- Csak jót akartam – ismételte magát századszorra Norbi.

- Jól van, még nincs semmi veszve. Kitalálunk valamit – gondolkodott Dex a lehetőségeinken.

- Akkor van három bérletünk és három napijegyünk?

- Igen.

- Én megveszem a bérletetek – szólalt meg mögülünk Tammara, mire ijedten kaptam hátra a fejem.

- Te mióta is állsz ott?

- Mit számít az, ha kiment minket? – pattant fel azonnal Norbi, de Talia ugyanazzal a mozdulattal visszanyomta őt a székre.

- Minek kellene neked a bérlet? – húzta össze a szemeit.

- El akarok menni a fesztiválra.

- Mi van? Ez még meglepőbb, minthogy Coop nem akar.

- Miért is ilyen meglepő? – húzta fel az orrát a lány kérdően.

- Mert kocka vagy – vont vállat Coop. – Stréber.

- Cooper! – vágtam hátba.

- Most meg mi van? Nem lehetek őszinte?

- Mi stréberek is képesek vagyunk szórakozni – felelte Tammara sértetten.

- Aha, tudjuk. Szoktuk látni, mikor Seth hobbiból egyenleteket oldd meg - röhögött Coop jóízűen. Úgy tűnt, nem különösebben rajong a megmentőnkért.

- Ne is foglalkozz vele, Tam – állt fel Talia, és arrébb tolta a lányt. – Tényleg el akarsz menni?

- Igen, ott lesz a kedvenc együttesem – suttogta Tammara bizalmasan, de még így is jól kivehetően hallottam minden szavát.

- Komolyan ismer olyan fellépőt, aki ott lesz a VOLT-on? – ámuldozott Coop.

- Állj már le. Mi bajod van? – vontam fel a szemöldököm felé fordulva.

- Az ég világon semmi – vont vállat.

- Akkor miért vagy ilyen bunkó?

- Leah, igazán megtanulhattad volna már, hogy én mindig bunkó vagyok – eresztett meg egy laza felmosolyt felém.

- A te bunkóságodnak is vannak határai. Te amolyan viccelődő bunkó típus vagy – merengtem.

- Az meg milyen?

- Érezteted az emberrel, hogy beszólsz, de viccesre alakítod, így valójában nem sértesz me senkit – magyaráztam az évek alatt elsajátított Coopságot.

- Tehát valójában kedves vagyok?

- Ezt nem mondtam.

- Ugyan, Leah – ölelte egy fél karjával a nyakamat.

- Valami bajod van Tammarával?

- Nem különösebben kedvelem – közölte Coop, pedig ez nála nagy ritkaság volt. Az a fajta embernek számított, arra is kedvesen mosolyog, akit utál.

- Miért nem?

- Szakított Seth-tel, emlékszel?

- És?

- Most meg megint itt van.

- Ennyi?

- Valami szarság miatt szakítani. Sőt, egész pontosan, azért szakítani, mert a társad jobb volt nálad... Én ezt nem kedvelem, Leah – vallotta be Coop halkan elfordítva a fejét, szája kis híján a fülemhez ért, míg tekintete az említett személyre tapadt.

- Szerinted kihasználja vagy ilyesmi? – hüledeztem.

- Nem tudom, de nem tetszik ez nekem.

- Csak nem aggódsz Sethért?

- Tudom, a legtöbb esetben semmi jele nem mutatkozik, de azért testvérek vagyunk.

- Ez nem válasz.

- Nem láttad, milyen szomorú volt akkoriban Seth.

- Hát, nem. És ti eléggé vicces sztoriként adtátok elő ezt az egészet – forgattam a szememet. Tipikus Button mentalitás.

- Mert nem akartuk, hogy Seth esetleg bánkódjon, vagy nem is tudom.

- Akkor mit szeretnél, érjük el, hogy szakítsanak?

- Elég, ha csak leleplezzük.

- Legyen. Van terved?

- Nekem mindig van – vigyorgott rám elégedetten.