- Ez gáz - jelentette ki Coop egyszerűen, mikor leszálltunk a villamosról.
- Bizony. Felettébb kellemetlen - fejezte ki magát egy kicsivel szebben, és választékosabban Dex.
- Nem hiszem el! Minek kell ennyit makacsoskodnia? - botlott meg Norbi nyelve az idegességtől.
- Nyugi, haver. Tal nagylány már, nem fog csak úgy elveszni - veregetette meg a vállát Cooper biztatatóan.
- De elkószálni azért eltud - dünnyögte Dex.
- Most akkor merre? - érdeklődtem.
- Keressük meg!
- Menjünk tovább! - vágta rá egyszerre a bátyám és Cooper.
- Ne már! - folytattatták a gondolatátviteles marhaságot és egyszerre beszéltek.
- Én nem megyek.
- Ez már tényleg fura - pislantgatott Dex egyszer a bátyjára, egyszer meg Norbira.
- Nem az! - felelték azok szinkronban.
- Hogy csináljátok? - lépett hozzájuk Dexter, a láthatatlan összekapcsoló fonalat keresve.
- Srácok! - szólaltam fel, mert most, hogy Talia lelépett, én maradtam az egyetlen normális.
- Igen? - Remek már hárman beszélnek egyszerre.
- Döntsétek el, mi legyen.
- Miért mi?
- Kezdem ezt unni - forgattam a szemem, mert már direkt volt ekkora az összhang hármuk között. - Csak!
- Én megkeresem Taliát – határozta végül el magát Norbi, ezzel elszakadva a testvérektől.
- Hát, én meg nem - állapította meg a másik csapatot Coop.
- Dex? - fordult az említett felé Norbi.
- Oda megyek, ahová Lia - határozta el magát Dex, mire felszaladt a szemöldököm.
- Miért? Nincsenek saját gondolataid? - szóltam be neki kedvesen.
- De vannak - bólintott halálos nyugodtsággal és lazasággal. - Viszont most ehhez van kedvem.
- Lia? - siettetett Norbi.
- Szerintem Talia nem azért szállt le, hogy megmentő expedíciót szervezzük neki. Nem lesz semmi baja, csak egy kis időre van szüksége.
- Tehát nem jössz - ragadta meg a számára fontos információt Norbi.
- Nem - ingattam a fejem.
- Akkor én sem - szúrta közbe Dex.
- Kérdezett bárki is? - pillantott fel a telefonjából Cooper, komoly fejjel.
- Lia gondolt rá - magyarázta meg a történteket Dexter, mire kérdőn fordultam felé.
- Igen?
- Persze, nem kell tagadnod - nyugtatgatott, finoman megveregetve a vállamat.
- Aha, oké - zártam le egyszerűen ezt a témát.
- Mi van veled, Dex? Olyan vagy, mint egy túlbuzgó kiskutya – dicsérte öccsét Cooper.
- Te meg olyan, mint mindig – legyintett mit sem törődve a beszólással Dexter.
- Elmegyek – jelentette be Norbi, mire Coop röhögve válaszolt.
- Hát menjél már. Csak mondogatod.
- Lia? – nézett rám ismét teljes kétségbeeséssel az arcán a bátyám.
- Már mondtam, hogy nem megyek! – csattantam fel.
- Tudom, de mi van, ha nekem sem kéne?
- Na, mi van, elbizonytalanodtál? – érdeklődött némi megértéssel a hangjában Dex.
- Úgy érzem, túlreagálod – mondta egyszerűen Coop, majd kinyújtott nyelvvel lőtt egy szelfit. – Ezt elküldöm édes húgunknak.
- Szerinted erre majd visszajön? – vágtam egy pofát.
- Inkább még messzebb menekül – dünnyögte Dexter.
- Elküldtem neked is, beállíthatod háttérképnek – biccentett testvére felé Cooper.
- Aha, majd rájössz – reagálta le Dex flegmán. Eléggé hirtelennek bizonyultak a stílusváltásai.
- Lia?
- Igen?
- Neked is elküldhetem.
- Nem, kösz.
- Persze, esetleg máskor- bólogatott egyetértően, mire félredöntött fejjel, értetlenül meredtem rá.
أنت تقرأ
Felejthetetlen nyár
العاطفيةLia és Norbi minden évben kitörő örömmel várják amerikai barátaikat, Coopert, Dextert, Taliát és Sethet. A hat fiatal szinte hagyományként együtt töltik az egész nyarat itt, Magyarországon. De idén valahogy minden megváltozik, szerelmek szövődnek, m...
