- Gyerekek! – kiabált fel anya az emeltre. – Nem hallottatok valami furcsa hangot?
- Milyen hang? – nyargaltam ki a szobámból.
- Hang? – jelent meg Coop feje a fiúk ajtajánál.
- Csengőszerű – felelte apa anya mellett állva.
- Csengő? – billentette oldalra a fejét Dex értetlenül.
- Máris itt az Angyalka? – ugrándozott izgatottan Norbi.
- Ma a Mikulás jön, te buta! – csapta meg finoman Talia.
- Lehet, hogy a Mikulás szánjának csengőjét hallottad – pislogott nagyok Dexter.
- Nem tudom, srácok, de én is hallottam – csatlakozott a Button család mamája is.
- Nem jöttök le megnézni?
Abban a pillanatban mind az öten lenyargaltunk a Mikulás sapkánkban, mindenféle szarvasos és karácsonyfás pólóban és pulcsiban, majd eszeveszetten húztuk fel a cipőinket és a kabátunkat, majd mind az öten egymás mellé préselődve nyitottuk ki az ajtót.
- Ho-ho-hó! Hello skacok! – köszönt A MIKULÁS a küszöbön állva.
- Mi-miku? – dadogta Coop.
- Szervusztok! – mosolygott ránk a nagydarab fehérszakállas bácsi.
- Engedjétek be a Mikulást, biztos hosszú út áll mögötte és elfáradt – ajánlotta anya, mi pedig úgy helyezkedtünk, hogy a Mikulás be tudjon jönni és ámulva figyeltük minden lépését.
- Kedveském, megfognád a Mikulás botját? – nyújtotta nekem az aranyozott csigázott végű rudat, én pedig reszkető kézzel vettem át tőle. Kétszer akkora volt, mint én.
- Ide tessék jönni, Mikulás – invitálta be apa a nappaliba a vendéget, aki leült az egyik fotelbe, mi pedig köré gyűlve a földön helyezkedtünk el.
- Jó gyerekek voltatok? – mosolyodott el szelíden a Mikulás.
- Én határozottan! – találta meg a hangját Cooper pirospozsgás arccal jelentkezve.
- Cooper Button, fiam – fordult felé a Mikulás. – Mennyi idős is vagy?
- Idén töltöttem be a nyolcat – vigyorgott büszkén Coop. – És nagyon jól viselkedtem.
- Azt mondod, idén nem érdemelsz virgácsot? – kérdezte a Mikulás.
- Na, jó – kezdte néhány másodpercnyi gondolkodás után Cooper. – Nézze, Miszter Miku. Tudom, hogy maga mindent lát és úgyse tudnék hazudni. Én igyekeztem. Nem azt mondom, hogy minden jól ment, megérdemlem a virgácsot, de szerintem a csokikat is.
- Parancsolj – nyújtotta át a zsákból kivett csomagocskát a Mikulás nevetve Coopernek.
- Lia? – fordult ezúttal felém a Mikulás.
- Igen, Miszter Mikulás? – utánoztam Cooper megszólítását, mert elég udvariasnak találtam és gondoltam ők az idősebbek, biztosan tudják, hogy az illem ezt követeli.
- Te jó gyermek voltál?
- Persze! – vágtam re hevesen, majd elszontyolodtam. – Igaz, a múltkor becsúszott az a matek kisegyes, de arról igazán nem tehettem. Tessék elképzelni! Olyan feladat volt, amit nem is tanultunk – magyaráztam zavaromban.
- Ez bárkivel megtörténhet – simogatta meg a hajamat bátorítóan, majd nekem is átadott egy piros csomagot.
- Dexter!
- Én nem kaptam egyest semmiből! – közölte rögvest Dex csillogó szemekkel.
A Mikulás nevetve adta át neki is az ajándékát.
- Hadd jöjjek végre én! – mozgolódott izgatottan Norbi. – Gyorsan beismerem, hogy rosszalkodtam, de semmivel sem többet, mint Coop.
- Most én jövök! – ellenkezett Talia.
- Nyugodjatok meg, gyerekek! Ho-ho-ho.
- Hallottátok ezt? – ámult el Coop, akinek nem mellesleg már tele volt a szája csokikkal.
- Mit? – hagyta abba a civakodást Tal és Norbi.
- Ahogy nevetett. Tényleg ő a Mikulás – formált O-t Cooper szája, teljesen megdöbbenve.
- Eddig nem tudtad? – bontogattam a saját kis pakkomat.
- Kételkedtem – ismerte el Coop, Dex pedig hevesen bólogatott.
- De ez bizonyíték. Ő az – suttogta az öccse bizalmasan.
- Parancsoljatok, gyermekeim – adta át az igazi Mikulás Norbi és Talia ajándékát is, majd szigorú arccal hozzátette. – Ne veszekedjetek annyit! Legyetek jó gyerekek a következő évben is.
- Igenis, Mikulás! – ígértük egyszerre mindannyian.
- Te mit kaptál? – mászott mellém Dexter kíváncsian.
- Ezt elteszem a gyűjteményembe – tartotta fel diadalmasan a virgácsot Cooper.
- Gyertek ide, felolvasok nektek egy mesét – húzott elő egy hatalmas mesekönyvet a puttonyából a Mikulás, mi pedig a bontogatás végezetével ismét gyorsan köré telepedtünk.
- Egyszer volt, hol nem volt...
- Leah! Leah! – szólongatott valaki, mire kinyitottam a szemem.
- Hm?
- Mi álmodtál? Állandóan azt ismételgetted, hogy Mikulás – mosolygott felettem Dexter.
- Csak az első közös Mikulásozás-unkról – ültem föl.
- Hihetetlen, hogy végig apa volt beöltözve és egyikünknek sem tűnt fel – ingatta a fejét nevetve Dexter.
- Főleg az, hogy anya apa, a ti anyukátok, mindenki ott volt, csak ő nem – tettem hozzá vigyorogva.
- Kicsik voltunk. Ez így volt szép – simította meg az arcomat kedvesen, én pedig csak helyeseltem. Csodás emlék volt.
Instagram: csillaghullasblog
Facebook: Csillaghullás - Kollár Betti történetek
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
Felejthetetlen nyár
ΡομαντικήLia és Norbi minden évben kitörő örömmel várják amerikai barátaikat, Coopert, Dextert, Taliát és Sethet. A hat fiatal szinte hagyományként együtt töltik az egész nyarat itt, Magyarországon. De idén valahogy minden megváltozik, szerelmek szövődnek, m...
