Felejthetetlen nyár

25. rész

- Mi ez az izgalmas beszédtéma? - ébredt fel hirtelen Cooper.

- Dex őrült lány rajongóiról volt szó – avattam be az éppen álmosan ásító Coopot.
- Ja, értem. Ilyeneim nekem is voltak – kapcsolódott be a társalgásba büszkén.
- Efelől egy pillanatig sem volt kétségem – forgattam a szememet játékosan.
- Volt egy csaj, aki egyszer egy nyáron végig követett a Summer feszten – röhögött Coop, jól szórakozva szegény, ártatlan, magukat lehetetlen reményekbe ringató lányokon.
- És mi lett a sztori vége? – érdeklődtem kíváncsian.
- Aranyos lány volt. Meghívtam utolsó reggel egy kávéra – vont vállat Coop, amellyel egy hangyányit azért lágyított a szívemen. Ez igazán rendes volt tőle.
- Bár ezt megtehetted volna az elején is – szúrta közbe Dex játékosan.
- Nem tudtam, hogy ilyen hosszú távú tervvel készült – szabadkozott Coop széttárt karokkal.
- Hát hogyne – forgattam a szemem unottan.
- Egyébként, Leah – szólított Coop, mire kérdően néztem rá a visszapillantón keresztül.
- Hm?
- Téged is követnek őrült pasik? – szegezte nekem a kérdést.
- Ezt most értsem úgy, hogy téged igen? – vontam fel a szemöldököm, mivel a megfogalmazásából ez jött le.
- Nem, dehogy – legyintett. – Tudod, hogy értem.
- Nos, nem igazán tudok róla – tűnődtem, hogy vajon most akkor én vagyok ennyire béna, vagy ők a nem normálisak. Végül úgy határoztam, hogy inkább a Button fivéreket nyilvánítom szép szavakkal nem mindennapinak.
- És mi van azzal a Peti gyerekkel? – vágott közbe az alvó Norbi, aki ezek szerint nem is szundikált már.
- Milyen Peti gyerek? - harapott rá a témára rögvest Coop.
- Van egy arc, valami évfolyamtársa Liának – magyarázta nagyban a bátyám.
- És zaklatja Leaht? – játszotta az aggódó nagytestvér szerepét Cooper.
- Szó sincs róla! – ellenkeztem hevesen, mert alaptalanul gyanúsították szegény Petit.
- Akkor mit akar? – értetlenkedett Coop fura arcot vágva.
- Nem tudom. Mondjuk járni vagy ilyesmi? – kérdeztem vissza ironikusan.
- Ja. Mondtad neki, hogy nem lehet?
- Hogy nem lehet?
- Persze. Erről van szó, nem?
- Nem egészen...
- Értem én. Te kihasználod ezt a Peti gyereket – bökött felém vádlón Coop.
- Mi van? Nem!
- Csak mindig elhívogatja moziba, meg hogy ebédeljenek együtt, meg ilyenek – tisztázta helyettem a félreértést Norbi.
- Nem zaklat. Csak udvarol – pontosítottam.
- Udvarol – ízlelgette a valószínűleg számára ismeretlen kifejezést Coop.
- Tudod, ez az, amit te sosem csinálsz - segítette ki barátját Norbi vigyorogva.
- Mert te aztán olyan gyakran udvarolsz lányoknak – meredtem rá amolyan „ezt te sem gondolhatod komolyan" fejjel.
- Előfordult már – bizonygatta Norbi szórakozottan.
- Azt azért egyszer én is szeretném megnézni – ébredt fel Talia nagyokat nyújtózva.
- Megérkeztünk – parkolt le Dex, mindenkit alaposan meglepve, hogy milyen rövid volt az út.
- Valóban – bámult ki az ablakon Coop, meggyőződve öccse igazáról.
- Nézzétek, ki áll a ház előtt! – mutogatott az említett személyre izgatottan Norbi.
- Csak nem Sethy? – vigyorgott Coop önelégülten.
- Sziasztok! – üdvözölt minket a legidősebb Button gyerek.
- Seth! – öleltem meg azonnal, miután kiszálltam a kocsiból.
- Szia, Lia! De csinos vagy – dicsért meg illedelmesen.
- Köszi!
- Seth – rázott kezet vele a bátyám.
- Szia, Sethy! – ugrott bátyja elé Coop, de persze Seth csak egy szemforgatás kíséretében elfordult tőle.
- Merre jártatok?
Amíg a többiek elmesélték a mai napunkat, én alaposabban megfigyeltem Sethet. Rég nem láttam már, sőt, vele annyira nem is szoktam tartani a kapcsolatot évközben. Már nagy hozzánk.
Rövid, barna haját oldalra zselézve hordta, ő az egyetlen szemüveges a családban. Bár az is lehet, hogy csak azért, hordta, mert követelmény a zsenik körében a szemüveg. Szemei pontosan ugyanolyan sötétkékek, mint a testvéréi. Megjelenése előkelő, inget viselt és hosszúnadrágot.
Ahogy hallgatta a többiek beszámolóját olykor-olykor kiült egy óvatos mosoly az arcára, ami nagyjából az utolsó jelnek számított, hogy volt még benne valami, a híres Button vérből.
- Tehát jól telt a napotok – értelmezte végül a helyzetet.
- Jól bizony! – örvendezett Talia.
- Anyáék? – kérdezte Dexter.

- Beültek valahova Maryvel és Alfreddel – osztotta meg velünk Seth.

- Szuper! Akkor addig miénk a ház! – Norbi tekintete nem sok jót sejtetett.

Instagram: kollarbettiofficial

Facebook: Csillaghullás - Kollár Betti történetek