Felejthetetlen nyár

48. rész

- Mit kérsz, Leah hercegnő? - vette elő a farzsebéből tárcáját Coop a mozi büféjénél.

- Nachost meg kukoricát - vigyorogtam elégedetten.
- Mekkorát? - szaladt fel a szemöldöke.
- Mondjuk XXL-est.
- Te kajálni jársz ide? Nem eszel eleget otthon?
- Fel kell töltenem a készleteim a következő moziig - magyaráztam.
- Mintha te nem vennél majd ugyanennyit - szúrta közbe Dex, Coop meg amolyan "igaz, ami igaz" fejet vágott.
- Csapjunk hozzá még egy kólát is - választottam üdítőt is.
- Holnap elmehetnénk úszni - vetette fel Dex.
- Úgy érted, strandolni? - kérdezett vissza félvállról Coop, közben a büfésnővel hadakozva, amiért szerinte nem elég púpos a kukorica.
- Nem. Úgy értem, úszni - ismételte meg Dexter.
- Úszni, szaunázni, ilyesmi - bólogattam, megértve a szándékait.
- Ja, mondjuk a Paskálra vagy a Rómaira.
- Én benne vagyok!
- Felőlem!
- Mennyi az idő? - méláztam a popcornom ropogtatva.
- Ötven - pillantott az órájára Dex.
- Hm.
- Mi?
- Már öt perce megy a film!!
- Lemaradunk a reklámokról és az előzetesekről - kezdett spurizni Cooper, mi meg utána.
- Elnézést! elnézést! - másztunk fel a legfelső sor középső három helyéhez.
- Milyen jó helyet foglaltam, mi? - büszkélkedett Coop elégedetten.
- Miért én ülök közepén? - vizslattam a termet, merthogy így előttem nem volt semmi, csak lépcsők.

- Mert mi nem akarunk – adta meg a logikus magyarázatot Coop, mire elfintorodtam.

- Megyek, megkérdezem azt a kedves bácsit, leülhetek e mellé – tápászkodtam fel, de Dex és Coop elkapták mindkét karom és egy cseppet sem indiszkrét mozdulattal visszarántottak a székembe.

- Csak nézd a filmet – suttogta Coop.

- Nem mész sehova – folytatta Dex.

- Jaj, srácok! Nem kell ám így magatokhoz láncolnotok!

- Mi van?

- Biztos megőrült – legyintett mit sem törődve a kijelentésemmel.

- Ennyire hiányoztam nektek? – hüppögtem eljátszva a szerepem. Kábé egyszerre engedtél el a karomat.

- Menj a bácsihoz! – adta ki az utam Coop.

- Vagy ahova csak akarsz! – kontrázott Dex.

- Miért tagadjátok az igazságot? – szorítottam a kezem a mellkasomra.

- Az elmúlt évben beiratkoztál a dráma klubba?

- Nem én!

- Pedig sokat fejlődött a színlelő képességed – értett egyet bátyjával Dex, közben elismerően bólogatva.

- Azt mondjátok, nem is hiányoltatok? – fontam karba a kezem.

- Mi lenne, ha abbahagynád a hisztit és néznéd a vásznat! – ajánlotta Cooper, amin persze nem tudtam nem röhögni.

- A vásznat – ismételtem meg prüszkölve.

- Nézzük a vásznat! – jelentette ki Dex komoly képpel, mire Coop felháborodottan hajolt előre.

- Most mi bajotok van? Hát az nem egy vászon? – mutatott előre tehetetlenül.

- Dehogynem. Nagyon helyesen mondtad – bólogattam szórakozottan.

- Néha úgy érzem, teljesen hülyének néztek – merengett, miközben elgondolkodva bámulta a vásznat.

- Csak néha érzed így? – hümmögtem.

- Te csak hallgass és tömd magad – nyomott egy marék kukoricát a száma, mire felnevettem.

- Inkább te hallgass! – utánoztam a mozdulatát és telepakoltam a száját kukoricával.

- Hezdodi a fil – papolt tele szájjal.

- Mit mond? – ráncoltam a szemöldököm.

- Hogy kezdődik a film – fordította fejem a vászon irányába Dex.