- Nem hiszem el, hogy megütöttél! – dörzsölte az arcát hitetlenül a földön ülő Dex.
- Mit megütött? Konkrétan leütött! – röhögött jóízűen Cooper.
- Jaj, ne! Dex, jól vagy? – guggoltam sietősen mellé az arcát fürkészve.
- Hogy lennék már jól? Behúztál nekem egyet! – panaszkodott.
- Behúztál neki egyet, Leah! – értett egyet Cooper jókedvűen, akinek szerintem ez lehetett élete legszebb napja.
- Ne haragudj, Dex! Nagyon fáj? – biggyesztettem le az ajkam bűnbánóan.
- Nem hiszem el, hogy nem volt nálam telefon, hogy ezt levideózzam! – ingatta a fejét csalódottan Cooper.
- Miért sajnálkozol? Hát nem direkt csináltad? – címezte kérdését nekem Dex.
- Ez volt a célod, nem, Leah? – kontrázott Cooper is.
- Mi van? Dehogy! Cooper akartam megütni! – ellenkeztem hevesen.
- De hisz arról folyt a vita, hogy Dexet nem mernéd megütni – értetlenkedett ártatlan képpel Cooper.
- Igen. Én is arra szavaztam volna, hogy nem – tűnődött Dex, mint akiben most dőlt össze egy egész világ.
- Mit játszod itt meg magad, Coop? Te ugrottál be Dex mögé! – hadakoztam az idősebb báttyal.
- Az csak véletlen volt – legyintett nagy lazán.
- Véletlenül bújtál el Dex mögé?
- Aha, megesik.
- Véletlen hajoltál el pont akkor, mikor az öklöm az arcod felé közelített?
- Épp körözött egy méhecske a fejem körül. Őt próbáltam lerázni – magyarázta Coop nagyban.
- Véletlen pont kikerülted az ütésem? – húztam össze a szemem, utoljára feltéve a kérdést.
- Te meg akartál ütni? – kerekedett el a szeme, mint akinek most esett le, miről is van itt szó.
- Meg én! – Én aztán nem fogom palástolni az igazságot. – Most is meg akarlak!
- Nem hiszem el, hogy meg akartál ütni – ájuldozott Cooper alaposan túljátszva a szerepét.
- Én meg nem hiszem el, hogy tényleg megütöttél! – kontrázott Dexter még mindig a földön heverve.
- A testvéred vagyok! – folytatta Coop. – A bátyád!
- Mondjuk az pont nem, de majdnem, hogy rokonok vagyunk! – pontosított Dex felháborodottan.
- Na, jó. Álljunk meg egy percre, fiúk! – tettem csípőre a kezem.
- Nem kellenek a kifogásaid! – húzta fel az orrát Cooper, majd kezét nyújtva felsegítette az öccsét.
- Ha nem hallgatsz el, mindjárt neked is lekeverek egyet! – fenyegettem meg, mire behúzta a nyakát és elhallgatott.
- Milyen lekeverés? Ez egy balhorog volt – dünnyögte Dexter durcásan.
- Dex! Mondtam, hogy véletlen volt. Coopernek szántam!
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy le akartál ütni! – szorította a mellkasára kezeit drámaian Coop.
- Mert túl nagy az arcod. Megérdemelted volna, ha már ilyen nagyra vagy magaddal! – röhögtem el magam.
- Nekem nem nagy az arcom, mégis megütöttél – dörmögte Dex.
- Az ég szelemére, hát mondtam, hogy nem direkt volt! Hibáztasd Coopot. Ő használt pajzsként! – mutattam az említett személyre, aki védekezően felemelte a karjait.
- Ez alávaló rágalom. Dexet akartad leütni, te aljas nőszemély!
- Cooper Button, ha egyszer elkaplak, neked annyi! – iramodtam meg kiabálva.
YOU ARE READING
Felejthetetlen nyár
言情Lia és Norbi minden évben kitörő örömmel várják amerikai barátaikat, Coopert, Dextert, Taliát és Sethet. A hat fiatal szinte hagyományként együtt töltik az egész nyarat itt, Magyarországon. De idén valahogy minden megváltozik, szerelmek szövődnek, m...
