Felejthetetlen nyár

58. rész

- Nem hagyhatom, hogy egyedül aludj - rontott be a szobámba Cooper hajnaltájt, nem sokkal azután, hogy lefeküdtünk.

- Mi van? - rökönyödtem meg egy cseppet.

- Mi van, ha elrabolnak? Vagy, ami még rosszabb... Lefotóznak, miközben alszol - kapta a szája elé a kezét ijedten.

- Tulajdonképpen ez, hogy jött most rád? - húztam össze a szemem, felülve az ágyamban.

- Mert egyedül vagy a szobában!

- Ez többnyire így van - bólintottam.

- Nem, mert Talia itt szokott aludni. Máris ketten vagytok egy ellen.

- Mármint mi ketten ellened? - próbáltam értelmezni a helyzetet.

- Dehogy! Ti ketten a betörő ellen!

- Ugye tisztában vagy vele, hogy az év másik 9 hónapjában, mikor nem vagytok itt, egyedül alszom ebben a szobában? - magyaráztam lassan.

- Azt hittem, Norbival szoktál - dobta le magát a kanapémra.

- Miért aludnék Norbival?

- Mit tudom én - rántotta meg a vállát, el sem gondolva a lehetséges válaszokon.

- Mit gondolsz, miért van külön szobánk?

- Hogy ha felhoztok egy csajt vagy egy csávót, ne kelljen a másiknak bámulnia - felelte bólintva egy aprót.

- Aha - szaladt fel a szemöldököm. - Ezért.

- Itt alszom - jelentette ki Cooper ellent mondást nem tűrő hangon.

- Otthon meg Taliával szunyálsz?

- Dehogy! Még csak az kéne - hőbörgött Coop, miközben nekiállt megágyazni magának a kanapéágyon, ahol mindeddig Talia trónolt.

- Nem baj, hogy Dexet egyedül hagytad? Mi van, ha elrabolják? Vagy, ami még rosszabb... Lefotózzák, miközben alszik? - utánoztam korábbi szavait.

- Kit izgat? Vigyék csak - legyintett nem is törődve a kérdéseimmel.

- Jó testvér vagy - röhögtem el magamat.

- Köszi, tudom - vigyorgott elégedetten.

- Egyébként mi ez a baromság? Ki akarna lefotózni alvás közben?

- Én simán készítenék rólad egy jó kis fotósorozatot, amíg itt szenderegsz - jelentette ki nagy lazán.

- Kösz, ezekután biztosan nem alszom veled - döntöttem oldalra a fejem, Coopot vizslatva.

- Most mi van?

- Épp az imént vallottad be, hogy perverz módon képeket óhajtasz csinálni rólam alvás közben - vágtam amolyan „te sem gondolhatod komolyan, hogy ezt elnézem neked" fejet.

- Csak vicceltem? - fordult meg lassan, kissé kérdő hangnemet megütve kijelent helyet.

- Ez biztos?

- Jó, na. Kellenek a Leah alszik fotóalbumomba - kacsintott rám huncutul, mire csak a szememet forgattam.

- Te nem vagy százas - nevettem jókedvűen.

- Hát ezzel nem fogok vitatkozni - vonta meg a vállát, majd elterült az elkészült fekhelyen.

- Nem is volna érdemes.

- Beszéltél valamelyikükkel? - érdeklődött Coop. A hátán feküdt, ujjait a tarkója alatt összekulcsolva, a plafont bámulta.

- Mindketten írtak, hogy minden rendben velük - bólintottam, én is hátradőlve és elterpeszkedve az ágyamon.

- Vajon, mit jelent náluk a minden rendben? - sóhajtott Coop szentimentálisan.

- Vagy szeretgetik vagy ölik egymást - biccentettem egyetértve.

- Elég ijesztő, hogy náluk mindkettő egyenlő a minden rendbennel - borzongott meg Cooper.

- Szerintem ijesztőbb lenne, ha nem így lenne - merengtem hangosan.

- Igazad van. Jó éjt, Leah!

- Jó éjt, Cooper!