Felejthetetlen nyár

56. rész

- És most? - dőlt hátra a székén Cooper, kezeit a hasára fektetve. 

- Látom, sok volt a nutella - ingattam a fejemet nevetve.

- Abból nem létezik olyan, hogy sok - vágta rá hevesen.

- Kéne nekünk egy 10 literes nutella - közöltem elmerengve.

- Mintha ezt az ötletet már megtárgyaltuk volna a múltban - húzta össze a szemeit Dexter elgondolkodva.

- Kábé minden alkalommal felmerül, mikor nutellát eszünk - legyintett Coop szórakozottan.

- Mennyi az idő? - érdeklődtem lehunyt szemekkel.

- Nyisd ki a szemed és nézd meg magad - felelte Cooper kedvesen.

- Fájna csak megmondani és kész? - vágtam egy pofát.

- Fél tíz van - közölte végül, mire bólintottam egy aprót.

- Akkor aludjunk.

- Mi van? - rökönyödött meg Coop. - Nem vagyunk még ennyire öregek!

- Ha öregek lennénk, már hatkor lefeküdtünk volna - kötekedett Dexter.

- Ez mondjuk nem feltétlen igaz. Az én mamám éjfélkor még nagyban facebookozik - húztam ki magam vigyorogva.

- Az ég áldja, Erthinger mamát! - csapta össze a tenyereit Coop. - Én is szoktam vele chatelni.

- Képzelem, miről folyhat a csevej - forgattam a szemem, meg sem lepődve a dolgon. Igazából, elég szórakoztató lehet kettejük beszélgetése.

- Általában rám ír azzal, hogy hogy van a kedvenc unokája - vigyorgott Coop. Na, erre már felszaladt a szemöldököm.

- Hogy mi?

- Szerint azt akarta írni, hogy „undorkája" - szólt közbe Dexter mosolyogva.

- A nem kedvenc unokának csitu van - szólta le Coop.

- Én vagyok Erthinger mama kedvenc unokája! - álltam le vitázni.

- Erthinger mama jobban kedveli a fiatal fiúkat - nyújtotta rám a nyelvét Coop.

- Akkor Norbi a kedvence!

- Nem, nem - ingatta a fejét. - Nem vagy benne a top 3-ban sem.

- Dehogynem!

- Na, jó. Versenyezzünk. Írjunk rá egyszerre és lássuk, kinek válaszol először - ajánlotta Cooper.

- Ez hülyeség. Annak fog, akinek az üzenete feljebb lesz - ráztam a fejem.

- Ez butaság, Leah. Erthinger mama nem ennyire kicsinyes. Annak fog, akit jobban szeret - bólintott bölcsen Coop.

- De akkor ugyanazt írjuk - mentem bele.

- Legyen valami semleges, hogy ne jöjjön rá azonnal, hogy csak próbára tesszük - dobta fel ötletét Coop.

- Rendben. Mondjuk annyi, hogy „Szia, Mama! Hogy vagy?"

- Szia, Erthinger Mama! Hogy vagy? - javította ki saját elképzelései alapján Cooper.

- Én nem hívom őt így. Face to face.

- Jó, akkor te írj Mamát, én meg írok Erthinger Mamát - állapodtunk meg és pötyögni kezdtük.

- Sima mosolygós smiley vagy pirulós?

- Legyen pirulós, az cukibb.

- Oksi.

- Olyan cuki, mint Erthinger mama, aki engem tart kedvenc unokájának - sutyorogta Coop. - Kész vagy?

- Igen!

- Akkor küldjük el. Három!

- Kettő!

- Egy!

Elküldtük.

Nagyjából egy percnyi feszült várakozás után felharsant a messenger tipikus üzenetet bejelentő hangja, jelezve, hogy mama válaszolt. Cooppal egyszerre kaptuk fel a telefonunkat, majd döbbenten szólaltunk meg.

- Mi a...