Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Eléggé szomorú, hogy a bajok elől elmenekülni csakis a kocsmába tudtam. Meg is lepődött Stefi, hogy ismét lát, amikor a műszakom végeztél leléptem és kevesebb, mint másfél órán belül, újból itt voltam, annyi különbséggel, hogy immáron a pult másik oldalán, mint fogyasztó vendég. Gondolkoztam azon, hogy Szabiék után megyek, akikhez eredetileg is indultam, de miután kiderült, hogy újonnan a belvárosban vannak, csak most a Spotlightban és mindhárman, ez a lehetőség ugrott, még úgy is, hogy közölték, hogyha elmegyek a Városháza térre, akkor odaadják nekem a koliszoba kulcsot, nyugodtan ejtőzzek ott, ami valljuk be szánalmas lett volna. Így is annak éreztem magamat, ahogyan végigpörgettem a mai nap történéseit a fejemben, míg a buszon ültem, ami visszahozott az egyetemre. Szarul viselkedtem Adrival, valamilyen szinten anyámmal is, bemutatkoztam rendesen a csávó előtt, mindezt megspékelve a gyerekes elrohanásaimmal. Simán rám lehetett volna húzni a „dramaqueen" feliratot ezek után, amit nem büszkén, de tisztességesen viseltem volna.
Rosszul kezeltem mindkét helyzetet? Igen.
Lehetett volna másképp is, ami nem lett volna ennyire drasztikus? Nyilvánvalóan.
Vissza tudok menni az időben változtatni? Hát nem.
Jól esett a lelkemnek a dráma elvonulás? Nagyon is.
El kellett terelnem a figyelmemet mindenképp, hogy lenyugodjak és kitaláljak majd holnap egy olyan megoldást, ami nemcsak nekem, de másnak is megfelelő. Erre pedig tökéletesnek bizonyult Stefi, aki olyan szinten unatkozott, hogy engem bombázott mindenféle meghökkentő történettel, sztorival meg úgy általánosságban véve azokkal, amik az eszébe jutottak.
- Nem is tudtam, hogy stand up este van – tűnt fel Levi a látótéren a legnagyobb örömömre. Tényleg csak ő kellett már ahhoz, hogy a szánalmas estém még szánalmasabbá váljon.
- Hát képzeld én se – pörgött Stefi a munkatársunk irányába a forgószékkel, amit nem tudom, hogy egyáltalán honnan szerzett, mert még nem láttam, hogy Tamás szerzett volna be egyet. Belőle azt is kinéztem, hogy a koliszobájában van és áttolta csakis azért, hogy ő kényelemben legyen.
- Pedig te vagy a főfellépő – meredt rá mogorván, azonban a lány arcán az értetlenség elevenedett meg, csakúgy, mint az enyémen is, amit valószínűsíthetőleg észrevett Levente is, így folytatta. – Ha már be nem áll a szád egy fél órája – utalt arra Stefi, pontosan velem szemben ücsörgött és néha az pult belső oldalán feküdt, néha a székben ficánkolt, de megállás nélkül magyarázott nekem. Én meg csak türelmesen hallgattam őt, kortyolgatva a korsó sörömet, mert jobb dolgom nem akadt.
- Nem kell féltékenynek lenni, hogy nem foglalkozom veled. Megbeszéltük, hogy a románcuk titkos, én ehhez tartom is magamat – kacsintott egyet rá Stefi, újból cukkolva Levit, ami nála pontosan olyan hobbi, mint kiabálni Ráday Konráddal.
- Tudtad Levi, hogy van a mosdóban tükör? – reagáltam én is a beszólásszerűségére. - Ott gyakorold a beoltásaidat, mert ez siralmasan szarul jött össze – minősítettem is a megszólalását.
