Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Én ezt nem akarom elhinni - rázta meg a fejét Gergő hitetlenül, aki olyan messze tolta magától a laptopomat, amennyire csak lehetett, lassan már jóhogy, nem esett le a konyhapultról. Mindeközben én a csicseriborsót szedtem ki a sütőből, hogy majd egy jó kis buddha tálat össze tudjak magamnak rakni vacsora gyanánt. - Nem lehet, hogy valami vicc az egész?
- Nem akarlak letörni, de vicc az, ami röhögést vált ki – lomboztam le. - Nézd meg a kommenteket, abban nem igazán fogsz ilyet találni. Lehet meglepetésnek szánta, hogy kapj egy kis önbizalmat. Mondjuk azt nem tudom minek, mert már kóros lenne, hogyha ettől több lenne neked – jegyeztem meg. Gergőnek nem volt szüksége „confidence boostra", mert bőven volt neki magabiztossága, időnként talán még túlságosan sok is.
- Milyen jó meglepetés, hogy idegbe tett. Nem kívánok ilyet senkinek - fújtatott folyamatosan. Ennyi ideig tartott, amíg nyugodtnak láttam őt az elmúlt hetekhez képest. Negyedóra se.
- Te esetleg, de én igen - tettem hozzá, mert nem bántam volna, hogyha hasonló, idegbe rakós ajándékkal tudtam volna kedveskedni Rádaynak, aki éppenséggel az első helyért versenyzett, hogy megkeserítse az életemet. - Le ne fordulj itt a székről nekem - toltam elé egy pohár vizet.
- Valahova elmehetek telefonálni? - esett rá a pillantása a telefonjára, amit egészen eddig, megállás nélkül pörgetett az elválasztó pulton.
- Terasz megfelel? - mutattam az egyik kijáratra, ami a hűtő mellől nyílt. Igaz a kukák felőli oldalra vezetett ki, de az már mellékes. Amikor anyáék új házat kerestek, tekintve, hogy nem átlagos létszámú család fog benne lakni, kifejezetten előny volt a több kijáratos lehetőség. Ezért is az egész házunk olyan, mint egy labirintus körülbelül, persze ez csak a földszintre vonatkozik, az emeleten egy fürdő, meg három szoba és ennyi található, azt is egy pontból be lehet látni. Ehhez képest idelent egyedül a nappali az, ami csak úgy van és nincsen ott egy ajtó, ami elvezet bárhová, viszont a konyhából ki lehet jutni a teraszra, a folyosó alapvetően csiga alakú és az egyik oldala végig üvegből van, ami szintén az udvarra vezetett ki. Az üveggel szemben pedig a mosdó, külön helységben két mosógép, ami kiemelten fontos, hiszen van olyan mennyiségű ruhaadag, amihez három is kevés lenne, anyáék hálója, Fédra szobája, illetve egészen bent a "csigaalakzat belsejében" egy vendégszoba, nem mintha bárki is jönne hozzánk, ez főként azért volt eredetileg, hogyha Dorina hazajön, vagy Axel annyira berúg nyáron, hogy nem képes hazamenni, mert utóbbira is volt már példa, legyen hol aludniuk. Sőt Ica mama is ott szokott aludni, hogyha nálunk van. Viszont napi szinten, évek óta nincsen használva tulajdonképpen, így egyfajta lomtár, ott vannak elrejtve a karácsonyi ajándékok, nem olvasott könyvek, amik csak a helyet foglalják és minden egyéb hasonló kacat, amiket én szívem szerint eladnék, mert az az elvet vallom, amihez minimum 3 éve nem nyúltam, ezután sem fogok, de anya hajthatatlan.
- Tökéletes - kapta fel a mellette lévő székre ledobott kabátját, majd a telefonjával a kezében megkerült engem. Ahogy mögöttem haladt hirtelen megcsapott az illata, ami nem a megszokott volt, hiszen azt már éreztem jó párszor, hanem valami új. Valami, ami sokkal inkább illett hozzá, mint azelőtt. Szerencsétlent hiába tolom le mindig, azért néha megsajnálom. Biztos nem könnyű neki, hogy az anyja ennyire önfejű, pont, mint Gergő egyébként és teljesen máshogy kezelik a problémáikat, mint mondjuk mi. Biztos, hogy nem fordulna elő olyan, hogy anyám egyszerűen fogja Fédrát és lelépjen büntetésképpen. Szóval sehogy se jó, de hogy ennyire elbeszéljenek egymás mellett, az durva. Elvégre, ha egyik fél sem fog engedni, akkor sose fog normálissá alakulni az életük, meg nyilván Gergőnek se kellene mindenbe belefolynia, magára vennie és hergelni magát, hogy már megint rá maradt minden, miközben amúgy marhára nem, csak szimplán ilyen a felfogása.
