Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Gyerünk, vedd már fel – rimánkodtam a telefonomnak, miután már negyedjére hívtam az anyámat, akit konkrétan, nem lehetett elérni.
Csakúgy, mint tegnap, ugyanakkora szarban hagyott. Ugyanúgy egy baszottnagy kérdőjel lett abból, hogy most mit kezdjek Blankával, merthogy az lett letárgyalva, hogy anya itthon van vele, mert ma nem éjszakás, én viszont igen. Úgy meg nehéz lepasszolni bárkinek is, hogy egyfelől nem tudom, hogy egy a Nándy alak mégis hol a bánatban lakik, másfelől pedig Helga sincsen itthon. Ilyenkor átkozom, hogy az fél-unokatesóim évekkel ezelőtt, felköltöztek Pestre, mert még ők lettek volna azok, akikre számíthattam volna.
- Ez hihetetlen – dobtam le a telefonomat a kanapénkra, aki a széléhez csapódott, így a földre pattant le. – Úgy még törj is össze – szartam bele nagy ívben, hogy mi van a telefonommal, mert ez volt a legkisebb problémám éppenséggel.
Fel – le járkálva a konyha és a nappali között, kényszerítettem az agyamat arra, hogy működésbe lépjen. Ki kellett találnom valami sürgősen arra, hogy megoldjam a helyzetet.
Egyedül nem maradhat Blanka, az teljesen biztos. Ez az egy, ami fix.
Adri nem opció semmiképp, hogy majd a koliban ott alszik nála. Ez a másik, ami fix.
Szabit még esetlegesen szóba jöhetett volna, ha már úgyis jóban lettek a húgommal, viszont Dominik megint beköltözött a szobájukba, így ez is kilőve. Kockázatnak nem teszem ki Blankát, hogy esetlegesen sérüljenek az agysejtei már ilyenkor. Ráér vele később is.
Anyám ghostingol engem, Helga nincsen itt. A másik szomszéd, Simon, meg szimplán hibbant és amúgy sem vagyunk olyan viszonyban. Főleg azok után, hogy minden egyes alkalommal beszólok neki, hogyha látom kintről, hogy a konyhaablakában, bámulja az utcát, várva az eseményeket.
Hihetetlen, hogy erre kell vetemednem, de más opció egyszerűen nem jutott eszembe és ha van isten, akkor Gerda nem járt még túlzottan messze.
- Miért zaklatsz? – vette fel a hívásomat a harmadik csörgésre, ami eléggé zúgott, szóval valószínű, hogy ki voltam hangosítva. Habár, hogyha abból indulok ki, hogy Axellel is úgy beszélt, nem hinném, hogy pont velem fog kivételt tenni.
- Lehet egy nagy kérésem? – sóhajtottam egyet gondterhelten. Nem szerettem szívességeket kérni, de most kénytelen voltam.
- Attól függ.
- Nem lenne megoldható, hogy Blanka nálatok aludjon? – kérdeztem rá, bármiféle körítés nélkül, amiért hívtam őt.
- Egy perc és visszahívlak – közölte Gerda, aztán elcsendesült a vonal.
- Most mi? – emeltem el a fülemtől a telefont és nemcsak behallucináltam, hanem valóban letette.
- Gergő, anya hol van? – nézett rám Blanka nagy szemekkel, anyánk szobájának ajtaja előtt ácsorogva.
