Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Meg se hallottam, hogy mit magyaráztak nekem a buszon Petiék össze – vissza, annyira a gondolataim rabjává váltam. Ismételten hoztam a formámat és megint olyan embereket sikerült magamra haragítanom, akik számítottak az életemben. Mert akárhonnan néztem, Gerda nagyon is azok közé tartozott, akármennyire is igyekeztem eddig letagadni. Valamikor a rengeteg egymással ordibálás közepette, olyan mértékben befészkelte magát a mindennapjaimba a szőkeség, hogy többet beszéltem meg vele, mint Szabival vagy akár az anyámmal is. Olyan volt, mint egy fényforrás, aki az engem körbe ölelő sötétségből mutatta meg a kiutat. Mellette még szerettem vele beszélgetni, azt, hogy képes felismerni, hogy milyen hangulatban vagyok és ahhoz igazodni, tudta jól, hogy meddig mehet el a beszólások terén, ami már valóban sértéssé változtak volna át. Sokkal több volt, mint egy szimpla ismerős, sőt mint egy legjobb barát is, ezért is kellett tisztáznom magamban, hogy mit is akarok tőle pontosan, így, hogy már a probléma, ami miatt a segítsége kellett megoldódni látszott, viszont képtelen voltam arra, hogy kitöröljem őt teljesen a z életemből. Az pedig, hogy kapva a lehetőségen, megcsókoltam őt, a mellékes körülményektől eltekintve, az elmúlt hónapjaim legjobb ötlete volt. Nem is tudom, hogy mikor éreztem olyanfajta vágyódást valaki iránt is, mint amikor Rózával elmentek, de az teljesen biztossá vált, hogy többet jelentett, mint Adri valaha is. Az pedig, hogy magamra haragítottam, mert megint jó, hülyén viselkedtem és olyat mondtam, amit amúgy nem gondoltam komolyan, kikészített. Mert még oké, hogy a hivatalosan még barátnőmet ki tudtam engesztelni akármikor, amikor szerettem volna, Gerdát egy ilyen húzásom után, szinte a lehetetlennel lesz egyenlő.
Szükségem volt rá és nem olyan értelemben, hogy helyre rázzon, amikor baromságokat fontolgatok. Hanem az egész lényére.
- Te nem szállsz le? – lökött oldalba Szabi, amikor az éjszakai busz kijelzőjén a vasútállomás következett, ahol át kellett volna szállnom. Csakhogy még volt egy kis elintézendő dolgom, amihez muszáj volt bemennem az egyetemre.
- Nem – forgattam az ujjaim között a telefonomat.
- Folytatjuk akkor a bulit az Arénában közösen – lelkesült fel Dominik, hogy maradok velük és nem szakad szét a társaság. – Nem tudom, hogy miért küldött el Fülöp mindenkit – merengett maga elé, szerintem azért, hogy a zötykölődő úton, ami rendesen felrázta az ember gyomrát, nehogy elhányja magát. Ő már akkor készen volt, amikor én megérkeztem alapozni a koliba, Peti elmondása szerint már kora délutántól készülődik.
- Valami olyasmit hallottam, hogy bent be voltak tépve páran és elkezdtek összetörni mindent, amit találtak – felelte az egyik csaj, aki Dominikkal szembeni ülésben ücsörgött és bámulta a koszos ablakon keresztül a suhanó tájat.
- Csak nem Feriék? – tippelt egyet Peti, elvégre az említett csávó híres volt arról, hogy előszeretettel használ tudatmódosító szereket. Egyszer még, amikor végzős voltam a gimiben, a szalagavatónk után, akkora ereszd el a hajamat parti volt, ahol előkerültek a füves cigik is, hogy ki kellett próbálnom. Mondanom se kell, a világomat nem tudtam, minden bajom volt, pláne úgy, hogy előtte jól lecsúszott pár feles is, azóta pedig rájöttem, hogy nem az én világom.
