Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Marha jó érzés az éjszaka kellős közepén arra felriadni, miután nagy nehezen visszarimánkodtam négyszer Blankát az ágyába, azzal a céllal, hogy aludjon már el végre, hogy valaki kolotált a konyhában. Amikor erre a szar helyre költöztünk, minden egyes éjszaka kipattant az szemem az összes neszre, amit az okozhatott főként, hogy új helyen, idegen környezetben nem úgy viselkedik az ember, mint a megszokott dolgoknál. Nem tudtam ezt a helyet az otthonomnak tekinteni, de úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, mint egy nátha. Miután pedig eltűnt az egész ridegség a házból és már - már kezdte a húgom és én is egyfajta otthonszerűségként megszokni a helyet, anyánk lehető legrosszabb munkahelyváltása következtében minden egyes éjszaka, amikor ilyen tájt ért haza, csak a zörgést hallani, mintha betörtek volna hozzánk.
És kinek a dolga lenne megvédeni magunkat ettől?
Mivel a húgom még csak öt éves nem lehet elvárni tőle értelemszerűen, hogy másra felügyeljen, még magára sem nagyon tud, anya pedig csak hébe-hóba tartózkodik itthon, így hát persze, hogy az enyém. De már megszoktam és egyfajta megnyugvást ad a villák csörgése, esetleg a mosogatóból folyó víz hangja, hogy anya épségben hazajött. Csak a felriadások először nem ezt az érzést adják, hanem hogy valaki olyan tartózkodik itt, akinek nem kellene és ahogy magamhoz térek, utána tudok csak lenyugodni, hogyha kinézek és az ismerős kabát – cipő párost látom a bejárati ajtónk előtt. Régebben rendesen kimentem félkómás fejjel lecsekkolni, hogy valóban ő-e az, amin mindig rettenetesen kiakadt, mert számtalan alkalommal nem tudtam utána visszaaludni, lehet ez is okozta azt, hogy én nagyon is jól elvagyok négy – öt óra alvásokkal, ami tudom, hogy nem egészséges, de az én szervezetemnek nagyon is az volt, viszont most nem voltam rá képes.
Feleszméltem rá, sőt még az időt is megnéztem, de ennyi tellett most tőlem, mert ahogy visszatettem a fejemet a párnára, se kép, se hang, mint akit serpenyővel ütöttek ki.
- Jó reggelt, jó reggelt, jó reggelt - szűrődött be egy egyre élesebb kiabálás, majd pedig már éreztem is, ahogyan az ágyam matraca fel és le emelkedik alattam. - Ébredj már fel Gergő - üvöltötte Blanka, miközben ráugrott a hátamra.
- Attól még, hogy eltöröd a gerincemet nem fogok felkelni hamarabb - motyogtam egyenesen bele a párnámba.
Újabb kínzó ébresztés, zsinórban már másodjára. Nem bánnám, hogyha ezeknek vége lenne már, mert bőven elég a szívinfarktus közeli állapot, ahogyan a telefonom ébresztője csipogni kezd a fülem mellett.
- Anya reggelit csinál megint - hagyta teljesen figyelmen kívül azt, hogy szenvedek így a hajnali órákban. Mindig meg tud lepni, hogy egy kisgyerek mennyire képes ilyen kis apróságoknak örülni, főleg a húgom. Nem tudom, hogy mégis kitől örökölhette ezt a baromi nagy energiáját és jókedvét, de az egészen biztos, hogy adhatna nekem is belőle, mert valahogy nem jutottam sorra, mikor ezt osztogatták.
