Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Luca, hogy az isten áldjon már meg téged, nem tudsz normálisan vezetni? - ordította el magát Fülöp, amikor a feje már megint nekicsapódott az ablaknak. Így jár az, aki mocsok másnapos és nem bír rendesen ülni a hátsó ülésen, hanem csak fetreng, mintha attól sokkal jobbá válna a helyzete. Tény és való, hogy a kormány mögött ülő féltestérem, nem éppen a legbiztonságosabban vezető személy és az apja, Andor szavaival élve, hogy Budapestre keverednénk, egészen biztosan ő vezetne, mert etéren a stílusa a pofátlan kategóriát súrolja. De persze ki vagyok én, hogy bárkit is elítéljek, mert én meg éppenséggel gyűlölök vezetni és minden egyes alkalmat megragadok, hogy ne is kelljen. Inkább megyek busszal, rollerrel vagy akár gyalog is, csak ne kelljen beülnöm a vezetőülésbe.
- Tudok, csak nem akarok - vonta meg a vállát, én meg megpróbáltam visszafojtani a vigyoromat. - Hopp, még egy bukkanó. Nahát - csóválta meg a fejét Luca, de ahogy a visszapillantótükörbe néztem, láttam, ahogyan sunyin vigyorog. Mekkora aljas húzás tőle. Mondjuk azok után, hogy tegnap Fülöp szinte rászállt egész este Kristófra, megakadályozva ezzel, hogy kettesben maradhassanak, meg tudtam érteni.
- LUCA!! - üvöltötte el magát ismét Fülöp, akinek kezdett elege lenni a húga vezetési stílusából. Nem azt mondom, hogy nem vezetett most egyébként jól, mert amúgy nagyon is, csak nyilván direkt csinálta, hogy a létező összes úthibába belement, hogy szenvedjen a bátyja. Szerintem még "csak azért is" alapon elment egy olyan utcába is, ahol gyalog is akadály gyalog végigmenni a csöves utak miatt, kocsival meg pláne. - Most már kezd nagyon elegem lenni – vesztette el a türelmét Fülöp, ahogyan egy újabb kátyút vett célul a húga.
- Tehetek én arról, hogy csak úgy hirtelen előjönnek? – sóhajtott egyet gondterhelten.
- Mondhatni csak itt teremnek a semmiből- tettem hozzá egyetértően.
- Ugye, milyen bosszantó? – fújta ki hosszan a levegőt Luca egyetértve velem. - Eddig nem volt itt semmi, aztán most BÁMM.
- Tuti csakis azért vannak itt, mert tudják, hogy te erre szoktál jönni – folytattam a „csináljunk hülyét egymásból" játékot.
- Szerintem is. Az égiek is azt akarják, hogy megelevenítsek egy hullámvasutat - csettintett egyet Luca, mintha megoldotta volna a rejtélyes módon sok kátyú titkát.
- Nagyon poénosak vagytok - morgolódott Fülöp, miközben próbálta úgy iszogatni a Gatoradejét, hogy az ne boruljon rá. Nyilvánvalóan átlátott az egészen, érezni lehetett a hangunkból, hogy egy szót sem gondolunk komolyan.
- Tényleg? – lepődött meg Luca. - Pedig nem is próbálkoztam.
- Ez irónia volt idétlenek - fújtatott Fülöp.
- Vagy csak akart lenni...- helyesbítettem. - De hogyha már ennyire éber vagy Stifler, akkor elmondhatnád igazán, hogy mégis hol a bánatban van a húgunk – csúsztam középre a hátsó ülésen, amennyire a biztonsági övem engedte és előre hajoltam a két ülés között, hogy halljam tisztán a válaszát. Kicsit sem volt feltűnő, hogy eggyel kevesebben lettünk a lakásban, főleg úgy, hogy a törpének ma óvodába kellett menni.
