Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- Szólok Adrinak - határoztam el, ahogyan felmértem Gergő állapotát, mert hazavinni nem tudtam volna, meg nem is az én feladatom, egyedül meg azért, mégsem fogom itt hagyni, mert ha valami történik vele, az az én lelkem fog száradni és már csak ez hiányzott volna nekem, hogy teljes legyen az életem.
- Nehogy - kapcsolt egyből Gergő, mintha a kijózanító szó nála a barátnője neve lett volna. - Nem kell senki se. Jól vagyok, nem látod? - tárta szét a karját és gyanítom, hogy erősen kettőt láthatott mindenből, vagy hármat, akár százat is, mert amennyire bizonygatni igyekezett, hogy semmi baja, annyira ásta el magát, hiszen mellettem elnézve magyarázott, egyenesen a villamosmegálló táblájának.
- Majd elhiszem akkor, hogyha ide nézel – rajzoltam körbe az arcomat a levegőben, megelégelve a helyzetet, mert én aztán nem fogok vele reggelig itt szobrozni. - Kinek szóljak akkor? Az anyádnak? – hagytam figyelmen kívül a korábbi kérését.
- Őt a legkevésbé sem érdekli, hogy mi van velem - komorodott el másodpercek alatt és hogyha nem szedtem volna el a vodkáját, akkor egészen biztosan meghúzta volna. – Magányos farkas vagyok.
- Úristen, akkor én viszlek haza valahogy – forgolódtam, hátha támad valami ötletem, hogyan juttassam el a város másik végébe, hiszen nem igazán bírnám tömegközlekedéssel magammal rángatni. Ha nem kellene többször is átszállni még talán összejönne, de mivel nem ez a helyzet, körülbelül az esélytelen kategóriájában szerepelt az ötlet. Aztán ahogy a templom harangja megkezdte munkálatát jelezve, hogy óra egész van, bevillant, hogy kinél tartózkodva hallgattam ezt a hangot, a frászt kapva a hangerejétől. Axel számát kikeresve máris indítottam a hívást és reméltem, hogy minél hamarabb felveszi és nem javít éppen dolgozatot vagy rak össze ppt-t másnapra, habár utóbbi kettőnek eléggé nagy volt a valószínűsége, tekintettel arra, hogy a főállásban tanár. De ez engem nem érdekelt, a húga vagyok, akinek kötelessége, hogy segítsen, hogyha igényli és most nagyon is szükségem volt rá. Vagy hogyha még rá nem is, de a kocsijára végképp. - Gyerünk már, vedd fel - rimánkodtam, hátha sokkal hatásosabb lesz. - Te meg ne halj már meg a jelenlétemben, jó? - néztem rá Gergőre, aki levágta magát a lócára és a fejét lógatta. - Eszedbe se jusson elaludni, hallod - löktem meg, mire összerezzent.
- Ajánlom, hogy nyomós indokod legyen a zaklatásomért ilyenkor és a végtelenségig csörgetsz, mert holnap röpdolgozatot íratok és rakom össze a feladatlapot - szólalt meg a vonal másik végén Axel. Csodáltam, hogy egyáltalán fogadta a hívásomat, mert ennyi csörgés után, arra számítottam, hogy automatikusan szét fog kapcsolni.
- Segítségre lenne szükségem - dörzsöltem meg a szememet, hátha kimegy belőle a fáradság valahogyan, miközben fél szemmel Gergőt felügyeltem, nehogy kárt okozzon valamiben. Vagy éppenséggel magában.
- Mennyire fontos? – érkezett tőle egyből a kérdés, hogy felmérje, szükséges-e megmozdulnia, vagy képes vagyok magamtól is orvosolni a helyzetet. Axel szerette magát kihúzni azalól, hogy bármit is kelljen csinálnia, azon kívül, ami kötelező.
