Mr. Jeon

8. rész

Talán fél óra alatt sikerült átvenni a dolgokat, pont időben ahhoz, hogy kényelmes tempóban tudjunk útnak indulni. Meglepődtem, mikor pár arcot felismert, de rólam a kávézóban nem tudott semmit, mert Jimin magyarázott rólam neki. Nem kérdezett vissza sokszor, egyből felfogta az információkat és látszólag tényleg így történt. Tudom, hogy egyáltalán nem hülye, hisz másfél hét alatt megtanulta a dolgokat, és a kapott szabadidejében is visszament a könyvtárba befejezni a hátra maradt könyveket. Nem gondolnám, hogy azért veti bele magát ekkora szorgalommal az egészbe, mert valami hátsószándék vezérli, nem úgy, mint engem, de nem tudom elhinni, hogy magától érdeklődik ennyire irántunk. Sok kérdés keletkezik bennem miatta, amikre minél előbb szeretnék válaszokat kapni. Nem vagyok türelmes fajta egyáltalán, így ez a helyzet rendesen próbára teszi a tűrőképességemet.

- Mehetünk, főnök? – szakított ki gondolataimból Taehyung mély hangja.

- Mióta nevezed a barátodat főnöknek? – pillantottam rá egy perverz mosollyal.

- Mióta nevezzem a főnökömet barátomnak? – önelégült mosollyal ajándékozott meg, amire automatikusan megnyaltam a számat.

- Szeretnék neked adni két dolgot.

Szó nélkül lépett közelebb az asztalomhoz, aminek a fiókjából két dobozt vettem elő. Megkerültem az asztalt, és elé toltam mindkettőt, hogy nyissa ki. Miután megtette, és realizálta mit lát, kérdő tekintettel nézett rám.

- Egy M1911-es, másnéven Colt, és egy gyűrű. Nincs ebben semmi meglepő. – vontam meg vállam. – Jó, talán a gyűrűben van valami megkérdőjelezhetőség.

- Mit kéne kezdenem egy gyűrűvel, és egy fegyverrel?

- Olyan aranyos vagy. – nevettem el magam, de hamar komoly tekintetet vettem fel. – A pisztolyt egyértelműen használnod kell, ha vészhelyzet van. Csak a magad mentésére használhatod, ha valaki bajba kerül a szemed láttára, ne merd elővenni, mert képes lennél nagyobb bajt okozni. A benne lévé lövedékek egy NamJoon által készített méreganyagba vannak átitatva, ami súlyos, vagy halálos a fajokra, attól függ kit találsz el. – kivettem a tartóból és a kezébe adtam. – Ez volt az első saját fegyverem, és az első áldozatomat húsz évesen találtam el vele. Megbízható és pontos.

- Soha nem használtam ezelőtt semmi ehhez hasonlót. – motyogta az orra alatt, a kezében lévő tárgyat vizslatva.

- Majd belejössz. – kivettem a kezéből, levettem róla a zakóját és ráadtam egy válltokot. – Így a legkényelmesebb viselet, és fél karnyújtással el tudod érni. – hümmögve végig néztem rajta. – Kicsit majd alakítunk az önbizalmadon és nagyon szexi leszel ilyen kinézettel. – kacsintottam rá.

- Mi a helyzet a gyűrűvel?

- Ez a gyűrű... - kivettem a dobozából, Taehyung kezéért nyúltam, s felhúztam a mutatóujjára, de még nem engedtem el. – Ez a gyűrű összeköttetésben áll a nyakláncommal. – kivettem az ingem alól, hogy szemügyre vehesse. – Mind a kettőben egy varázslatokkal teli, ősi tóból származó víz van, az egyik legerősebb kőzettel körülvéve. A kőben lévő vizet tudom a legjobban használni, irányítani, magamévá tenni, ez az erőm forrása, ha le akarjuk egyszerűsíteni. Persze, tudom hívni a természetet is segítségül, de kétszer annyi energiámat emészti fel általában. Ha veszélybe kerülnél, a gyűrűd érzékeli és kapcsolatba lép a láncommal, így jelezve nekem, hogy bajban vagy. Érted? – bólintott. Megsimítottam a kézfejét, majd számhoz emelve csókot nyomtam rá.

- Miért nem láttalak még az erődet használni? – hirtelen jött a kérdés, amire teljesen megfeszültem, de hamar nyugodtságot erőltettem magamra.