Mr. Jeon

14. rész

Taehyung pov:

Tudom, hogy szavaimmal túl messzire mentem, szándékos volt, de meghozta a kívánt eredményt, mivel látszólag zavarta, hogy csendes személyiségemmel ellentétben egy csípős beszédű Taehyungot kapott, tagadni sem tudná, ha akarná, kiült a szemeibe a meglepődöttsége, amiben általában a semmin kívül más nem szokott látszódni. Eddig is szemtelen voltam, de a bál óta teljesen mást tapasztal, amin a helyében nem is csodálnék, hisz csalijaként majdnem meghaltam! Ami részben az én hibám is, mert tudtam mire készül, ennek ellenére készségesen követtem a tervét, mint egy tudatlan kisgyerek, akarva-akaratlanul vállalva a következményeket, mert azt is hallottam, hogy egyik csalija sem élte túl, szóval nem értem miért akarok ennyit problémázni rajta, ugyan úgy döntöttem, mint ő, hisz hallva a mire készül, el is menekülhettem volna, mint mindig, mert engedte volna, nem egyszer kihangsúlyozta, hogy addig menjek, míg tudok. Ehelyett mit csináltam? Kitöltöttem rajta a haragomat, ami sokkal inkább magam felé irányult, mintsem felé. Ilyenkor eszembe jut, hogy alig egy napos ismeretség után három telefoncsörgést követően és alig öt perc elteltével a "megmentésemre" sietett és azonnal biztonságba helyezett minden zokszó nélkül. Nyilván tudom, hogy csak maga mellett akart tudni egy olyan személyt, aki veszélyes is lehetne azzal, hogy látja a Yohwákat, de könyörgöm! A helyében én is ezt tettem volna, plusz elmondta, hogy olyan főnök akar lenni, aki mások életét helyezi előtérbe, nekem pedig meg lett volna a hatalmam összefogni az emberekkel és lemészárolni őket, mert biztos vagyok benne, hogy lett volna pár eszetlen, akik ha nem is látják, elhiszik és csatlakoztak volna egy ilyen tervhez, hisz az emberek már csak ilyenek. Ah, miket is gondolok éppen? Sosem lennék képes ilyet tenni se vele, se mással, mert egyszerűen nem ilyen vagyok. Mészárlás? Embereket befolyásolni valaki, vagy valami ellen? Hova gondolok egyáltalán? Mintha egy teljesen más ember gondolatai lennének, nem a sajátjaim. Igen, minden bizonnyal kezdem elveszteni az eszem és az őrület felé vezetem magam éppen. 
Kicsit talán bizakodtam abban, hogy egy másodpercet is ugyan, de késik, ez azonban nem jött össze. Nem tudom miért, de egy pillanat erejéig reménykedtem, hogy a kilincs túl későn nyomódik le, én pedig állva a szavam, sarkon fordulok és véget vetek ennek, de amiért nem tettem volna ennek eleget az nem más, mint a kíváncsiságom. Elkapta az érdeklődésem ez az egész világ, mert mindig is éreztem, hogy valami van a levegőben, de így, hogy tudom, a filmek, a sorozatok, amikért mindig rajongtam igazak, kisgyermek módjára lettem izgatott, ezért is töltöttem nagyrészt olyan sok időt a könyvtárban. A nagyját, amit Mr. Jeon elvárt volna tőlem, azt pár nap alatt meg tudtam volna tanulni hibátlanul, de annyi féle információ volt mindenről és olyan gyönyörűen megfogalmazva, még a negatív dolgok is, hogy nem tudtam letenni a köteteket, sorba faltam fel az összeset, hogy többet és többet tudjam, hátha egyszer hasznomra válik az újfajta szaktudásom. A másik, valószínűleg ennél is nagyobb okom, vagy motivációm, az nem más, mint a 2be Company feje maga, Jeon JeonGuk, a megtestesült rejtély. Már az első nap, a kávézóban is úgy fogalmazott; „Talán tudok válaszolni a fel nem tett kérdéseidre.". Ch, persze, meg a nagy francokat csak a nagy talánjával! Ez a talán nem tett mást, csak felborította az életem teljesen, ugyanakkor fel is nyitotta a szemem és csakugyan válaszokat adott a fel nem tett kérdéseimre és végig mellettem volt, nos, amíg úgy gondolta mellettem kell lennie, ez így volt, de nekem továbbra is szükségem lett volna az elhallgatott támogatására. Sokkal jobb úgy mérgesnek lenni, hogy azt hiszem átnéz felettem, pedig nem, minthogy csalódottnak lenni, hogy teljesen átnéz felettem, mert megfutamodik saját maga elől.
De, miért akarok minden áron haragudni rá és óvodás módjára megtalálni az összes okot, amiért hibáztatni akarom? 

- Kim TaeHyung! - hallottam a nevem a szájából, az asztala mögött, ami miatt hatalmas pislogásokba kezdtem. - Itt beszélek neked a feladatokról, de nem figyelsz! A lényeg, hogy biztosan emlékszel a Woosan párosra a bálról, akik elraboltak. - bólintással jeleztem, hogy így van, valóban elég élesen emlékszem rájuk, mert nagyon rendesek voltak és szinte vonzották az összes tekintetet a teremben. - Legalább három napot velük kell töltened, hogy megismerd a vámpírokat, nem elég az, amit a könyvekben olvastál, mert azok kicsit divatjamúltak, ez már a huszonegyedik század. Nem utolsó sorban emlékeztettek WooYoung projectére, amihez szükséges az angyali arcod. - egy cetlire írt valamit, gondolom a címet, majd azt egy fekete dossziéba helyezte és elém rakta. - Ezt pedig, mármint az iratokat út közben add be Jacksonnak, a farkasok vezérének, már szóltam neki, hogy érkezel. Oh, és egy kávét is kérek, ha már itt vagy, indulásod előtt. - mosolygott rám édesen, amitől a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem, kiveri a mellkasomat a helyéről, ennek ellenére csak sóhajtottam és természetesen szemet forgattam. Nem szóltam semmit, mert mondandója után azonnal a számítógépének fogságába került, nekilátott a munkájának. 

Asszisztens, vagy csicska lettem? El kellett volna olvasnom azt az átkozott szerződést, mert a csicskás egyre biztosabb, hogy a feladatleírásom legjobban leírt szava. Nehéz volt ugyan, de minden beszólás és megjegyzés nélkül fogadtam az információt, miszerint pár napig távol kell lennem és ténylegesen neki kezdek dolgozni a mai naptól, ami elég könnyűnek tűnik, hisz eddig csak egy mappát kell átadnom és három napig csak megfigyelem a vámpírokat és elmegyek egy fotózásra, mert szerintem ott lehet szükséges az arcom.
Elkészítettem neki a lattét, amit az első találkozásunkkor is, bár a kis csodaszer a tetején nincs nálam, így mégse ugyan olyan, de majd kérek egy kicsit Jimintől, ha arra járok. Bevittem neki egy tálcán, és az asztalára helyezve otthagytam neki, majd a dossziét elvéve egy enyhe meghajlás után elhagyni készültem az irodáját, de amint a kezem a kilincshez ért megköszörülte a torkát. Szemöldökömet felhúzva fordultam felé. 

- Indulás előtt, vagy után költözz hozzám. - emelte rám a hatalmas szemét, ami talán kicsit mosolygott volna. 

- Höh? - esett le az állam a padlóig. Hogy tessék? A szeme a reakciómtól nem hogy mosolygott, de rendesen nevetni kezdett, csak úgy, mint a szája. Válaszként a pár perce aláírt szerződésemre mutatott, el nem rejtve a diadalittas arckifejezését. Nem lehet, hogy szerepeljen benne! Sietős léptekkel  termettem előtte és a kezembe véve kinyitottam a lapokat, de üres volt. A lehető legbambábbá változott az ábrázatom, mire csak nagyobb hahotázásba kezdett a mellettem ülő.

- Magadra vess, te nem akartad elolvasni a megállapodást, így jártál. - vállat vont egyszerűen és hagyta, hogy szinte felrobbanjak. - Majd rájössz, most pedig menj, sok a dolgod. - kacsójával intett, hogy menjek a dolgomra, amire csak fújtam egy hatalmasat.

Nem vagyok képes elhinni, hogy ezt tette velem! Nem, ezt tettem magammal, mert tényleg én nem olvastam el, mikor volt rá lehetőségem, így jól tette, hogy elrejtette a mondatokat. De, hogy tette volna, ha elementál? Észszerűen nézve NamJoon meg tudta volna csinálni, mert boszorkánymester, de Mr. Jeon képes lenne ilyet csinálni? Hacsak... Hacsak nem alapból egy üres lapokkal teli mappát adott, mert számított erre a lépésemre! Ha nincs szerződés, bármire használhat, mert a semmit írtam alá, de ez oda-vissza működik. Rendben, ha ő így, akkor én sem fogom visszafogni magam, mert nem tartozik bele a semmilyen munkakörömben, nem szegem meg az egyezséget. 
Idegesen szálltam be a kölcsön kocsimba, amit innentől a sajátomként fogok kezelni, mert sehol nincs leírva, hogy az övé, de ezt mégsem tehetem meg, mert az édesapjától kapta, amit tiszteletben tartok, bármennyire is utálom a főnököm jelenleg. A farkasok alfájának, Jackson Wangnek szerencsére a közelben volt dolga, így egy gyors találkozás kíséretében át tudtam adni az iratokat és nem állta meg, hogy ne említse meg, miszerint egy meggondolatlan idióta vagyok, amiért belementem JeonGuk birodalmába, de bármikor szabad számomra egy italra. Ezek szerint ő nem örül annak, hogy ki vette át a cég vezetését. Talán jobban tudja magát elképzelni azon a helyen, mint a sajátján? Már kezdem érteni miért kell kerülnöm, hatalmas energiája van és veszélyes, tekintélyt parancsoló kisugárzása. Kerüljem el, mert veszélyes, de azért kézbesítsek neki dolgokat, hátha kedvet kap kettéharapni a torkom, ha valami rosszat mondom. Megköszöntem a bókot és az idejét, amit rám szakított és haladtam tovább a következő célom felé, ami a külvárosnak egy másik része volt, szintén irodaházakkal körbevéve, de nem voltak olyan magasak, mint a jelenlegi munkahelyem székhelye. Kicsit eltévedtem, de egy kis idő és bolyongás után sikeresen megtaláltam az irodán, amin csak a "WooSan" felirat szerepelt, ebből gondoltam, hogy megérkeztem a megfelelő helyre.  Minden habozás nélkül kopogtam és beléptem, ezt kísérte egy kisebb meghajlás, mert habár fiatalabbnak néznek ki nálam, biztos rámvernek pár száz évet a származásukból kiindulva. 

- Sosem szúrhatod hátba a Woosan párost! - hallottam meg San ingerült hangját, a következő pillanatban pedig egyszerű mozdulattal, semmi erőlködéssel letépte az illető fejét a testéről, amit el is dobott dühében, mely, ha nem állok félre kicsit, telibe talált volna.

- Oh... - hagyta el a számat ennyi a jelenetre. 

- Oh... - mondták egyszerre a vezetők rám emelve a tekintetüket és hol engem, hol pedig a fejetlen testet, vagy a testetlen fejet vizslatták.

HEY THERE!
Utólag is Boldog Új évet nektek!
Megnyitom egy olyan kérdéssel, közvélemény kutatással az évet, hogy; mit szeretnének látni, változtatni, kapjon-e valaki több, avagy kevesebb figyelmet, valaki más szemszöge vigyen-e el egy kiegészítő részt? 
Bármi jöhet, mindent is várok! <3