Mr. Jeon

5. rész

Lassan a másfél hét kutatásra, tanulásra és megértésre szánt időm a vége fele közeledik, de nem tudom milyen érzésekkel kéne lennem ez ügyben. Ebben a közel másfél hétben olyanokról olvashattam, amit csak filmekben, könyvekben láthattam, vagy pusztán egy fantáziával dús ötlet kapott szárnyra a képzeletembe. Mindaz, amit eddig csak a képzelet kreatív szüleményének hittem, itt volt teljes egészében az orrom előtt, de mégse. A természetfeletti lények, a legnépszerűbb mozifilmekben szereplők, legkeresettebb könyves karakterek léteznek, mind közöttünk járnak, kicsit összetettebben és nem annyira kényelmes kiadásban, mint a vásznon vagy a lapokon, de szokták mondani, minden vicc fele igaz. Mert egy normális, mit sem tudó ember számára a fantáziának ezen világa csupán csak egy gyermeki vicc lehet, a legszínesebb ötlet, amit csak elő lehet kaparni agyunk kreativitásért felelős részébe, de kevesen gondolnak bele, hogy mi van ha.
Itt vagyok én, Kim Taehyung, leéltem huszonhárom évet úgy az életemből, - nem beleszámítva az elmúlt két hónap furcsaságait – hogy hiába tapasztaltam épp ésszel megmagyarázhatatlan jelenségeket, legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni arra, miszerint egy olyan világban élek, félig vakon, tudatlanul, ahol ennek természetesnek kéne lennie szinte mindenkinek.

Úgy döntöttem, huzamosabb idő után kicsit elhagyom a könyvárat, ami lassan nyomasztó és fullasztó hatással volt rám. Az elmúlt napokban szinte csak zuhanyozni jártam vissza a szobámba, azon kívül nem nagyon tettem ki a lábam az ajtón kívülre. Minden nap valaki hozott az éppen aktuális napszaknak megfelelő étkezést, de sokszor észre se vettem, hogy valaki járt be, pedig egy idő után közvetlen mellém rakták, hogy vegyem észre. Próbáltam mindig enni mindenből, mert rosszul éreztem volna magam, ha a gondosan elkészített étel miattam megy kárba, pedig értem van, így ezzel sem akartam gondot okozni a többieknek. Így is kicsit kellemetlenül érintett, hogy ilyen módon ki vagyok szolgálva, mintha valami nagy ember lennék, vagy valami egészen hasonló hozzá. Talán Mr. Jeon, vagy Namjoon keze van benne. Amióta konkrétan bezárkóztam a könyvtárba, Mr. Jeonnal egyszer sem találkoztam, nem hallottam róla egy mondatnál többet, de Namjoon minden második nap bejött, vagy legalábbis mikor volt két szabad pillanata. Talán azért, hogy szemmel tartson, nem menekültem-e el, vagy pusztán személyiségéből adódó kedvességből és figyelmességből, akár szakmai ártalomnak is lehetne nevezni, ha nagyon gonosz akarok lenni, de nem tennék ilyet. Nagyon jól esett tőle mindig, mikor nagy mosollyal a nevemet mondva belépett hozzám, megborzolta a hajamat, megdicsért milyen ügyes és szorgalmas vagyok, megnézte a csuklómon lévő foltot, aztán ment is. A folt egy hét után tűnt el, ami miatt nagyon boldog és hálás voltam, mert magyarázkodhattam volna Jiminnek rendesen, amit szerintem így is kell, mert hiába beszéltünk legalább öt percet minden nap, berágott, hogy szó nélkül mentem el, de kárpótolja Mr. Jeon látványa a kávézóban. Ennyit tudok róla, hogy rendszeres vendég lett nálunk, aminek örülök, mert Jimin napját kicsit feldobja és boldoggá teszi.
Az udvarra érve megtaláltam azt a padot, amit már első nap kinéztem magamnak, mikor körbejártuk a helyet. Tökéletesen rá lehet látni a város mögött húzódó hegyekre. Leülve felhúztam a lábaimat a mellkasomhoz, karjaimmal átöleltem azokat, s államat térdemre tettem. Így ültem ott magányosan, nézve ki a fejemből, mint akiben egy világ dőlt össze, és tényleg ez volt. Nem tudom hogyan kéne érezzem magam. Becsapva? De senki nem hazudott semmiről, mert sose merült fel bennem az, hogy normális, hétköznapi embereken kívül léteznek olyanok, amilyeneket tényleg csak a képernyőn láthattunk, vagy olvashattunk. Nem tudom magamat se hova sorolni, mert értelmezésem szerint a kettő között vergődök, vagy másik opcióként nem is kéne léteznem, mert régen a hozzám hasonlókat irtották. Akik se ide, se oda nem tartoztak, nem érdemlik meg az élet legapróbb örömeit sem, a helyet foglalják a tisztavérű egyénektől, akik a társadalom legfelsőbb, legelőkelőbb tagjai. Megint az van, hogy a normális, átlagos ember le van nézve, gyengébbek, ezáltal nem érnek annyit, mint például egy másik oldalra született, előkelő családból származó Yohwák.