35. rész

537 49 9
                                    

Jimin szemszöge
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Vasárnapra áthívtam Yeonjunt, mivel szeretnék vele kettesben is valamennyi időt tölteni, illetve egy projekten is dolgoznunk kell kémiára, amiből ő nem olyan jó, ezért vállaltam, hogy segítek neki. Kedd reggel jöttünk össze, viszont nem érzem megfelelőnek ezt a döntést, sőt, totál elhamarkodtam. Yeonjun egy iszonyú rendes és aranyis fiú, a kinézetére sem panaszkodhat, viszont nem érzem azt a szenvedélyt, azt a sok pillangót, amelyek össze-vissza repkednek a gyomromban, mint amikor Jungkook csókol meg. Tudom, hogy nem kellene hozzá hasonlítanom, meg egyáltalán erre gondolnam, mégis ezt teszem. A legtöbb történést a Jungkookkal valóakhoz hasonlítom és mindig rájövök, hogy teljesen más a kettő. Félreértés ne essék, Yeonjun hihetetlen, minden kis gesztust élvezek, de még csak nem is hasonlít azokra az érzésekre, amiket régebben Jungkook tudott okozni.

Ami pedig őt illeti, elkúrtam. Szörnyen viselkedtem, valamint a lehető leghülyébb helyzetbe sodortam őt is, és saját magamat is. Nem így akartam, eszemben sem volt megbántani őt, hiszen ugyanúgy nekem is rosszul esik, ha látom, hogy bántja valami. Egyszerűen utálom magamban, hogy képtelen vagyok tisztán gondolkodni az ilyen helyzetekben, de Yoonginak is csak azután szóltam erről, miután Yeonjunnal komolyra fordultak a dolgok. Most sem tudom, hogy mihez kellene kezdenem, de nem akarom ismét őt zargatni ezzel, szóval úgy döntöttem, felkeresem Jungkook legjobb barátját, ha már ő nem hajlandó szóba állni velem. Jin az egyetlen reményem pillanatnyilag, ezért nagyon remélem, hogy ő félreteszi, hogy Jungkook valószínűleg megutált és beszél majd velem. A suliban rendes szokott lenni, néha beszélgetést is kezdeményez, ha már én fülem, farkam behúzom Jungkook osztálya mellett.

Szeretnék kibékülni vele. Még én sem tudom, mit akarok mondani Jinnek, talám csak tisztábban szeretnék látni, elnézést kérni így is, esetleg tanácsot kérni, mivel nem érzem jónak így a dolgokat. Hogy szeretem-e Yeonjunt? Azt hiszem igen. Hogy ez elég-e egy tartós kapcsolathoz? Nem, nem hiszem.

Eljöttem a boltba, hogy mire Jungkook és Seungheon hazaérnek, legyen itthom kaja. Anya elkezdte az előkészületeket, de egy csomó dolog hiányzott, úgyhogy be kellett auokat szereznem, viszont már mindjárt otthon vagyok, így semmi gond nincsen. A család másik két tagja egy órán belül megérkezik, addigra az ebéd is készen lesz, ami valójában meglepetés, leginkább Kooknak. Anya az egyik kedvencét, Bulgogit csinál neki, ami egyben az én legnagyobb kedvencem is, de régen nagyon ritkán ettük, mivel iszonyí drága az a hús, ami hozzá kell.

- Itthon vagyok! - kiáltottam el magam, ahogy beléptem az ajtón, hogy anya mindenképpen meghallja és tudjom az érkezésemről. Anya rövid időn belül kisietett elém, meg sem várta, hogy bevigyem neki a holmikat, már kapta is ki a kezemből és vitte magával vissza a konyhába.

Megvontam a vállam, majd elővettem a telefonom, hogy írjak egy üzenetet Jinnek, viszont ő megelőzött engem. Alig hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy írt nekem, ráadásul ugyanazért, amiért én akartam felkeresni őt. Találkozni akar ma délután velem. Az órára pillantottam, ami delet mutatott, ő pedig ebben a pillanatban küldte az üzit, úgyhogy most lehetett vége a mai írásbelinek. Jungkookék beugranak valahova, nem jegyeztem meg mit mondtak reggel, ezért érnek haza később, holott már vége van az érettséginek.

Kim Seokjin

Szia

Ma tudnánk találkozni?

Nem akarlak megijeszteni, írj, ha láttad.

Park Jimin

Pont ugyanezt szerettem volna kérdezni tőled!

Hol találkozzunk?

Kim Seokjin

Marley's, 16 óra.

Akaratlanul is széles vigyor kúszott az arcomra. Azt a helyet pont ismerem, anya munkahelye mellett van pár házzal, egy nagyon aranyos kis étterem-bár szerűségről van szó. Egyszer jártam ott, a tizennegyedik születésnapomon Yoongival és anyával, azóta nem mentem oda.

...

Az ebéd igazán jól sült el, Jungkook látszólag értékelte anya gesztusát, illetve a hangulat is jobb volt ma, mint két napja, amikor meglátott minket Yeonjunnal. Nemsokára ott vagyok a megbeszélt helyen, nagyjából két utcányira vagyok jelenleg. Gyorsan szedtem a lábaim, egyszer azért, mert gatyarohasztó hőség van, másodszor pedig tökre ideges vagyok a találka miatt. Nem tudom, hogy mit szeretne valójában, csak tippelek, reménykedem, hogy nem megölni és Jungkookról van szó.

Végre valahára beértem az étterem utcájába, nem sokkal később pedig ott is voltam az ajtóban. A hely kívülről semmit sem változott, belülről annál inkább. Sokkal másabb az elrendezése, különböző színek dominálnak, - megjegyezném, hogy baromi jól mutat - valamint modernebb is, mint amire emlékeztem. A hangulat nem változott, ugyanolyan barátságos, családias légkör van itt, mint eddig. Mikor befejeztem a bámészkodást, elindultam Jin keresésére, mégis ő előbb szúrt ki engem, mint én őt.

- Jimin! - kezdett hadonászni, hogy észrevegyem. - Gyere, ülj le. - mutogatott maga elé, mire én azon nyomban lehuppantam az előtte lévő helyre.

- Szia Jin. - köszöntöttem, ő pedig csak bólintott egyet. - Hogyhogy idehívtál? - kérdeztem egyből.

- Ne sértődj meg, de azért, mert világi szerencsétlenek vagytok Jeonnal. - felelte rezzenéstelen arccal. Elhallgattam, inkább vártam, hogy elmondja, amit szeretne, mert nem akartam vitázni és tényleg igaza is volt. - Mindketten túlreagáljátok a szitut. Nem vagytok vérszerinti testvérek, annyira nem vésues a helyzet, vsak nyilván kellemetlen. Mindenről tudok, ami történt, és le merem fogadni, hogy a te haverod is ugyanígy van ezzel. - hadarta - Biztos vagy te abban, hogy ez a Yeonjun gyerek kell neked? - kérdezte, mire az én arcom elvörösödött. Sokszor megfogalmazódott bennem a kérdés, de mimdig betudtam annak, hogy csak hozzá kell szoknom ehhez a kapcsolathoz, aztán minden a legnagyobb rendben lesz.

- Ez az első - kezdtem magyarázkodni - Nem tudom mi van, nem értek semmit. - halkultam el a legvégére, szinte már alig hallhatóan suttogtam az utolsó szavaimat.

- Értelek. Őt is értem. - felelte mosolyogva. - Épp ezért vagyunk most itt, mert dűlőre kell jutnunk ezzel. Legalább is előrébb kéne jutnunk. - helyesbített.

- Van ötleted? - kérdeztem.

- Hogyne. - nevetett fel hirtelen. - Jin vagyok, nem holmi koreai hülyegyerek. - forgatta meg szemeit - A legfontosabb, hogy gondolkodj el nagyon mélyen és alaposan ezen a kapcsolat dolgon azzal a sráccal, mert talán többet ártasz vele, mint használsz. Ezt nem azért mondom, mert Jungkookot akarom a nyakadba sózni, hanem mert jót akarok neked. Most jöttél a suliba, nem tudhatod kiben lehet maximálisan megbízni - folytatta volna, ha nem szakítom félbe.

- Honnan tudhatom, hogy benned megbízhazok?

- Jin vagyok. - vont vállat, majd folytatta is. - Nem akarom, hogy összetörj, Jungkook sem akarná. Fáj látnom, ahogy szenved, neki pedig az fáj, ha veled van valami baj, úgyhogy ezt orvosolni kell. Mindenképp beszéljétek meg a dolgaitokat, ha kell ott ülök veletek, mert Jeon nagyon makacs. - magyarázta, mire én halványan elmosolyodtam. - Nem azt mondom, hogy házasodjatok össze, hanem, hogy rendezzétek a dolgaitokat, mert előbb-utóbb  Jungkook ebben tönkre fog menni. Te pedig  remélem elkezdesz gondolkozni a csávódon, mert még mindig féltelek téged is. - jelentette ki szúros tekintettel vizslatva engem.

Az biztos, hogy ő egyáltalán nem az a köntörfalazós típus, valamint nagyon meglepő volt, hogy ilyen szinten spontán és szókimondó, bármiről nyíltan mer beszélni. Elgondolkodtató, valóban az. Úgy érzem itt kell maradnom vele még egy ideig, hogy mindent át tudjak vele beszélni. Talán rossz döntés, de vakon megbízom benne. Megbízom benne, mert nem akarom elveszíteni Jungkookot, akkor sem, ha már nincs, vagy nem lehet köztünk semmi sem.

2020.08.14.

Kárpótlás a hatalmas kihagyás miatt. Ne haragudjatok🥺

Out Of The Blue [JIKOOK]Where stories live. Discover now