Két hete szinte hozzá sem szóltam Jiminhez. Számos alkalommal próbált nyitni felém és beszélni velem, de mindig inkább magamba fordulva vártam a csodát. Két napja befejezte, feladta, hogy bármire is jusson velem, azóta tényleg reggelente köszönünk csak egymásnak. A suliban is észrevették, hogy valami nem oké Sooyounggal és velem, mert sosem látnak minket együtt. Ami Soot illeti, vele sem igazán tartom már a kapcsolatot. Úgy voltam vele, hogy ha készen állok rá, meg fogom keresni, de ez a nap sem ma jött el, úgyhogy inkább csak összepakolom a holmim és hazamegyek, mert vészesen közeledik az érettségi, illetve nemsokára itt lesz a tavaszi nyitómérkőzés is, amin szintén részt kell vennem valamilyem formában.
Mélyet szippantottam a friss tavaszi levegőből, amikor kiértem a suliudvarra. A diákok zöme most végezhetett, mert hatalmas a nyüzsgés a kapunál és a földszinten is alig lehet közlekedni. A szokásos duóval az oldalamon indultam haza, szintén gyalog. Már egy ideje jobban alszom, de ettől függetlenül élvezem, hogy ilyen szép időben sétálhatok. Minho és Jin a mai kosáredzésről tárgyaltak, míg én az utat bámulva haladtam egyenesen előre.
- Te is jössz ma? - bökött vállba Minho.
- Nem tudom, elvileg már mehetnék. - vontam vállat. Olyan szinten kikészített az egész két héttel ezelőtti műsor, hogy konkrétan sehova nincs kedvem menni, még a kosarat is képes vagyok hanyagolni emiatt.
- Még szép, hogy jön! - karolt át oldalról Jin, mire mosolyogva megingattam a fejem.
- Mi bánt még ennyire? - érdeklődött Minho.
Na igen, ő nem igazán tudja a történetet, annyit mondtam el neki, hogy Sooyoung és Jimin smároltak, amíg én tudtukkal lent maradtam apáékkal, viszont az a része véletlen kimaradt a mesélésemből, hogy voltaképpen meleg vagyok és vonzódom Jiminhez. Minho annak ellenére, hogy az egyik legjobb haverom, nem tudja, és nem is hiszem, hogy sejti a dolgokat, bár, ha Jint nézzük, pontosabban azt, hogy őt teljes mértékben elfogadta, akkor nálam sem lenne probléma, bár én nem igazán akarom jelenleg elárulni ezt az apró részletet.
- Összekapott Jiminnel. - felelt helyettem Jin.
- Miért nem beszéled meg vele? - kérdezett vissza.
- Nagyon bonyolult az egész. - sóhajtottam - A lényeg, hogy egy méretes fasz voltam vele a történtek után napokig, plusz egymáshoz sem szólunk hetek óta, úgyhogy nem tudom mit mondhatnék. - magyaráztam.
- Akkor jobb lesz, ha kitalálod, mert az út másik oldalán sétál. - vigyorgott rám Jin, én pedig hirtelen lefagytam.
Szerintem nem lenne a legbölcsebb döntés a hazafelé vezető úton megvitatni az eddigieket, mivel simán kilökbet egy kocsi elé, vagy esetleg egy busz elé, ami éppen erre jár. Tudom, hogy neheztel rám, azt is, hogy rengeteget romlott a kapcsolatunk az utóbbi időben, ezért sem gondolom megfelelőnek az időzítést, ahogy azt sem akarom, hogy ország-világ hallja a káosz címmel ellátott életünket.
- Majd otthon. - zártam volna le ennyivel, de az út végi kanyarnál Minho átlökött a másik oldalra, amit a testvérem is észrevett, így már elkerülhetetlen volt szóba elegyedni vele.
Visszapillantottam a másik irányba tartó két mamlaszra, akik összemosyogva integettek nekem, Jin még puszikat is dobált, Minho pedig a saját seggét csapkodta. Esküszöm, hogy fogalmam sincs miért barátkozom velük.
Némán ballagtunk egymás mellett, tisztes távolságot tartva. Sem ő nem tervezett kezdeményezni, sem én. Először is azért, mert nem igazán gyártottam le a fejemben, hogy mit is szeretnék neki mondani, másodszor pedig kínosnak éreztem a helyzetet. Bevallottam magamnak, hogy eléggé kedvelem, most mégis két idegenként sétálunk egymás mellett, holott anyáék kapcsolatát tekintve, jó sokáig élünk majd még egy fedél alatt.
YOU ARE READING
Out Of The Blue [JIKOOK]
Random"Ő csak váratlanul itt termett és fenekestül felforgatta az életem" Jeon Jungkook, a tizenkilenc éves, végzős gimnazista, aki édesapjával éli mindennapjait egy hatalmas házban. A kis család látszólag tökéletes életet él, a pénz sosem volt akadály se...