Out Of The Blue [JIKOOK]

54. rész

Mivel itt délután van, mára annyi programot már nem terveztek a tanárok, illetve azt mondták, hogy inkább maradjunk egy kicsit a szálláson, pakoljunk ki, zuhanyozzunk le és ha kedvünk tartja, menjünk ki az udvarra, ahol a medence és a bár található. Az osztály már betöltötte a tizennyolcadik életévét, Jimin pedig hamarosan annyi lesz, tehát az osztályfőnök csak annyit tanácsolt, ne vigyük túlzásba az iszogatást, valamint a pultossal is lebeszélte, hogy tartsa számon a kiadott italokat. Őszintén, nem hiszem, hogy ezt szegény lány be fogja tartani, de azért aranyos, hogy nem küldte el a melegebbik éghajlatra a tanárnőt.

Elmondták még azt is, hogy este elmegyünk egy rövidebb városnézésre, kizárólag itt a környéken. Tényleg nem szerették volna nagy dobra verni, hiszen a mai napon mindenki olyan, mint egy élőhalott. Jimin és én úgy döntöttünk, hogy egy órát biztosan fent fogunk tölteni a szobánkban és maximum csak utána megyünk ki, feltéve, ha lesz hozzá hangulatunk és energiánk. Jimin nagyon elfáradt, mondjuk én sem érzem úgy, hogy ebben a pillanatban lefutnék egy maratont, de szerintem ez teljesen érthető egy ilyen hosszú utazás után. Most, hogy végre mindenki teleette magát és jól lakott, visszamehettünk a szobáinkba.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk. - sóhajtott fel Jimin, amikor becsuktam magam mögött az ajtót.

- Pedig itt vagyunk. - mosolyodtam el, miközben hátulról átöleltem őt. - Mondjuk nem igazán érzem azt, hogy kaszinóról kaszinóra mennék ma este, de ez még változhat. - vontam vállat, mire Jimin hirtelen megfordult.

- Mit akarsz te egy kaszinóban? - kérdezte - Apukád mondta, hogy vigyázz magadra. - emlékeztetett apa szavaira. Tudom, hogy mit mondott és azt is, hogy véresen komolyan gondolt mindent, viszont én sem vagyok hülye és még véletlenül sem szeretnék balhét csinálni a kirándulás alatt, de úgy gondolom, hogy a tanárok is szerveztek valami ehhez hasonló programot számunkra,  hiszen egyszer vagyunk itt és egyszer vagyunk fiatalok.

- Nem tervezem felborítani itt a rendet, drága egyetlen szerelmem, de tuti biztos vagyok benne, hogy a tanárok elvisznek minket valamelyik nap. Ez a város erről híres, nem hinném, hogy csak úgy kihagyják a listáról. - magyaráztam, mire vonakodva ugyan, de ő is rábólintott és elmodolyodott. - Veled leszek egész végig, ha arra kerül a sor, ahogy az egész utazás során szeretnék minden egyes apró pillanatot veled tölteni. - folytattam - Mert szeretlek,  ha esetleg nem emlíetettem volna eddig kismilliószor. - nevettem el magan halkan a mondandóm végére, ugyanis megint fejbevágott a tudat, hogy túl nyálas vagyok magamhoz képest.

- Megbeszéltük. - kuncogta - Én is nagyon szeretlek téged, Jungkookie. - felelte, majd lábujjhegyre állva, nyomott egy puszit az arcomra, aztán az ajkaimra, amit én sajnos nem tudtam annyiban hagyni, így az ártatlan kis pusziból, egy pillanat alatt heves csókcsata vált.

Hangos kopogás zökkentett ki minket belőle, ami miatt szitkozódtam is egy sort, de végül kinyitottam a szobánk ajtaját. Jin állt előttem, naptejjel és törülközővel a kezében, látszólag készen állva a medencézésre. Nehezen tartottam vissza a röhögésem, ugyanis a rikító rózsaszín fürdőgatyáját viselte, ami velem közös és kábé egy éve vettük poénból.

- Jöttök ti is? - kérdezte reménykedve, hogy igenlő választ adok majd. Érdekes, mikor Jin kérdezi, hogy lemegyünk-e, egyből van kedvem hozzá, viszont eszembe jutott, hogy Jimin eléggé fáradt és nem szeretném egyedül hagyni vagy éppen belerángatni valami olyanba, amihez sem kedve, sem energiája nincsen jelenleg.

- Egy pillanat - motyogtam, aztán visszasétáltam Jiminhez, hogy megkérdezzem, van-e kedve lemenni az udvarra Jinnel és velem. - Itt van Jin, azt kérdezi, hogy lemegyünk-e vele fürdeni, van kedved? - érdeklődtem, bár láttam rajta, hogy fáradt.