Pókember : Az árny hálója

31.Fejezet: Parázs a jég alatt.

-Elnézést de egy kis együtt érzés jól esne szerintem mindenkinek, mert...

-Együtt érzésre sajnos nincs idõm...életek forognak kockán, csak úgy ahogyan Max élete forgott egykoron...-Ez után a mondat után, Peter számára, mintha eltompultak volna a hangok. A beszéd úgy hatott, mint ha víz alatt beszélt volna valaki. Peter szeme elõtt, ismét ott lebegett az utca, és a vérrel festett hó. Ebbõl az állapotból, csak is egy név tudta kizökkenteni.

-Érintett lehet egy bizonyos Megtorló is az ügyben....és az a helyzet, hogy nem csak õ....a barátja egy maffia háborúba keveredett bele, és ezt szerintem ön is tudta...ugye?-Erre a mondatra nem csak Peter kapta fel a fejét. Mary Jane, megdöbbenve törölte ki szemébõl, az utolsó könny cseppeket.

-Mi? Dehogy tudtam....normális maga? Honnan vesz ilyen hülyeségeket?

-Milyen érdekes....a reakciója nem az volt hogy" Jézusom....maffia háborúban?" hanem " Én nem voltam benne!!"...ez sokat elmond.....ja és még nem is említettem azt a tényt, hogy volt egy szemtanúnk is aki azt állította hogy maga Max titkos "lak osztályánál" várt rá pár napja...ami eléggé hogy is mondjam...áh...meg is van...gyanús...Még fegyvereket is találtunk a szoba padlózatába rejtve...szóval ne játszunk egymás ideével hölgyem!....Nézze...nem érdekel engem hogy milyen titkaik vannak, engem csak az érdekel hogy megtaláljak egy veszélyes embert, és hogy megakadályozzak egy robbantást...-Peter ekkor megölelte Mary Janet, és a nyomozóhoz szólt.

-Milyen robbantást?

-Sajnálom Mr....?

-Parker...Peter....

-Szóval...Sajnálom Mr.Parker, de nem úgy látom hogy te rendõr lennél, szóval ilyen információt nem nagyon osztanék meg veled, úgyhogy legyen elég annyi hogy szoros az idõ beosztásom vagyis jobb lenne minél előbb elintézni mindent...-Peter gondolatban elmosolyodott.-"Jah....rendõr nem vagyok...de mégis a ti munkátokat csinálom..."

-Egyéb kérdés? Ha nincs akkor én tennék fel párat....-Lépett át a küszöbön Mark nyomozó. Peter észre vette hogy a férfi sántítva lépett be az ajtón. Miközben repkedtek a kérdések Mary Jane anyja felé, Peter és MJ elvonultak a lány magány erõdjébe, a szobájába. Peter csak szótlanul figyelte Mary Jane könnyes arcát, és várt. Fûtötte õt a bûntudat, szinte már rágta õt belülrõl.

-Mondj már valamit Peter....-Szipogott a lány.

-Valami...?-Csalta ki magából azt a szokásos mesterséges mosolyt Peter amit mindig is szokott bizonyos helyzetekben.

-Ne már...tényleg beszélj már valamirõl...-Törölgette szemét Mary Jane.

-Mégis mirõl?

-Akármirõl....megöl ez a csend....úgy érzem hogy...megfulladok benne....folyton azon gondolkozom hogy...

-Tudod mit?-Pattant fel Peter.

-Nem?

-Menjünk el valahova! Moziba vagy ilyesmi....tudod...amit a normális...izék csinálnak...-Bizonytalanodott el a fiú miközben a kezét gyûrögette.

-Párok?....

-Jah...Párok...igen.....Szóval?

-Te most randira hívsz?

-Nagyjából....csak gondoltam jót tenne neked ha egy kicsit most másra gondolnál....de nem kell ha nem akarod...én csak...

-Mikor hívtál valakit randira utoljára?

-Soha? Gwennel mindig csak úgy találkoztunk szóval....-Vakarta meg a fejét Peter.

-Látszik.... na mindegy nincs nagyon kedvem most mászkálni...de...lehet hogy jót tenne most....-Kelt fel az ágyáról MJ.