ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

40.Decemberi melegség.

Javában benne voltunk már a decemberben.Hiába volt fogcsikorgató hideg sosem fáztunk egymás mellett.De néha vagy inkább sokszor eszembe jutott anya.December esténként mindig a régi házunk nappalijában lévő kandalló előtt öeszekupordtunk és hallgattuk hogy apa miként találta meg a frigyládát.
Nem tudom miért de Paul néha olyan idegesen járkált fel alá hogy szinte tapintható volt a feszültség.
Aznap este épp a backstage-ben voltam vele ahol elég idegesen húzta felfelé magára azt az átkozott platformos bakancsot.
-Paul az istenért.-mentem oda hozzá.-Ha nem nyugszol le magadtól kénytelen leszek lenyugtatni.-karoltam át a székben ülő már arcfestésben lévő szerelmemet.
-A decemberi koncerteken általában mindig feszült vagyok.-fogta meg a csuklóm és a hüvelykujjával a kézfejemet simogatta.-Pamela van a kicsikkel?-terelte a témát amin csak sóhajtottam.
-Igen.-mondtam mosolyogva mire a fejét a vállamra hajtotta.
-Szeretlek Lara.-mondta amin csak mosolyogtam.
-Én is szeretlek Paul.-mondtam mosolyogva amin ő is elmosolyodott.-Ha lehet ne legyél feszült.
-Megpróbálok.-egyenesedett ki.-Nem láttad Gene barátom?-fordúlt felém.
-Tudtommal nem az én dolgom szemmel tartani.-háborodtam fel mire vigyorogva nézett rám és mikor felállt odajött hozzám.
-Ha lehet nyugodj meg.-tette a kezét a derekamra.-Nem áll jól ha idegeskedsz.-suttogta a fülembe.
-Hm?-húztam fel a szemöldököm mire mosolyogva rámnézett.-Hogy tudtad így elrabolni a szívem Paul Stanley?-tettem a kezem az arcára olyan óvatosan amennyire csak tudtam hogy ne kenjem el az arcán lévő festéket.
-Azt nem tudom.-húzott magához olyan szorosan hogy éreztem a mellkasa minden pontját az enyémnél.-Úgy megcsókolnálak.-döntötte a homlokát az enyémnek.
Hirtelen a derekára kapott és az ott lévő asztalra emelt.Lassan az arcomhoz hajolt de mire az ajkaink összeértek volna Gene még arcfestés nélkűl őrűlt módjára berontott.
-Paul ha lehet a romantikát későbbre halaszd.-támolygott be.-Ha lehet gyere mert még ma el kell kezdenünk a koncertet.-oktatta ki Paul-t.-Még nem fejezted be az arcfestést?-akadt ki.-Most mi van?-nézett ránk lepetten mert mindketten mérgesen karba tett kézzel meredtünk rá.
-Te mondod hogy nem vagyok kifestve?-kérdezte Paul idegesen.-Hisz te vagy még civillben.-akadt ki Paul mire leugrottam az asztalról.
-Paul mély levegő.-tettem a kezem a hátára.
-Megpróbálok lenyugodni.-sóhajtott.-Gene igyekezz.-fordúlt Gene felé.
-De te is.-indult ki de mire Paul mondott volna valamit is bezárta az ajtót.
-Paul relax.-simogattam a hátát.
-Hm?-húzta fel a szemöldökét majd felkapott egy fekete bőrdzsekit ami fehér csillagokkal volt tele.
-Már értem a csillagos arcfestést.-ültem le az egyik székbe mire mosolyogva nézett rám majd mégegyszer belenézett a tükörbe majd odajött hozzám és nagynehezen legugult.-Netán valami baj van?-hajoltam hozzá.
-Nincs csak szeretlek.-tette a kezeit a combjaimra.-Hamar vége lesz.-nyugtatott pedig halál nyugodt voltam.
-Paul drágám én nyugodt vagyok de neked viszont muszály lenne lenyugodnod mert nem szeretném ha a nyelved megakadna miközben énekelsz.-bökdöstem a mellkasát amin csak mosolygott.
-Lara-Lara.-csóválta a fejét mosolyogva.-Minden rendben lesz.-fogta meg a kezem és összekulcsolta az ujjank.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva majd mikor kiegyenesedett én is felálltam és mosolyogva néztem rá.
-Min mosolyogsz?-fogta meg az arcom.
-Csak azon hogy még arcfestésben is milyen jóképű vagy.-piccentettem meg az orrát az ujjbegyemmel.
-Hm...erre már rég rájöttem.-mondta kicsit öntelt hangon.-De azért jó hogy megemlítetted.
-Paul.-csaptam a mellkasára.-Nagyon el vagy már szállva magadtól.
-Hhhhmmm...Nagyon édes vagy.-tette a kezét a derekamra.
-De tőled nem édesebb.-bújtam a mellkasához és a derekánál átöleltem.
-Paul!-rontott be Ace.-Gyere gyorsan.-mondta amin Paul csak sóhajtott.
-Szeretlek.-suttogta mosolyogva majd felkapta a falnak döntött és indult ki.
-Paul nem felejtessz el valamit?-néztem rá karba tett kézzel mire azonnal odajött és szorosan magához ölelt.
-Mostmár minden rendben?-kérdezte mikor elengedett és a kezét az arcomra tette.
-Igen.-mondtam mosolyogva.-Most pedig menj mielőtt bajba kerűlsz.
-Rendben.-ezzel kiment.
Csak mosolyogtam magamban majd lehuppantam az ott lévő kanapéra.Az álom kezdett elnyomni és valahogy de nem tudom hogyan elaludtam.