ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

28.Rég várt bocsánatkérés.

3 hónappal később.(~Lara szemszöge~)
Csaknem három hónap telt az esküvő és a baleset óta.Hála Istennek Gene is felépűlt és az is nagy mázli volt,hogy a picinek nem esett baja.A pocakom napról napra nagyobb lett ami óriási boldogsággal töltött el.Minden nap arra gondoltam hogy milyen lesz a kicsi mikor megszületik.De nem csak én voltam mérhetetlenűl boldog hanem Paul is.Nehezen tudtam volna elhinni azt hogy ne legyen boldog.
Aznap éppen nyugodtan feküdtünk az ágyon egymással szembe fordúlva.
-Nem tudom miért de ennyire még sosem voltam boldog mint most.-mondtam mosolyogva.
-Ahogy én sem.-mondta mosolyogva majd megsimította a arcomat.
Hirtelen éreztem hogy a kicsi mozgolódni kezd és azonnal megfog-tam Paul kezét és a hasamra tettem.Csak mosolyogtunk egymásra majd lassan az arcomhoz hajolt és finoman megcsókolt.
-Istenem még sem született de már ő legfontosabb a számomra.-mondtam mosolyogva.
-Ahogy nekem is.-mondta és megsimí-totta az arcomat.-Szeretlek.
-Én is szeretlek Paul.-mondtam mosolyogva majd hozzábújtam és szorosan átölelt.
Hirtelen valaki kopogott majd Paul felállt és lement.Csak sóhajtottam majd én is felálltam és lementem.
-Szia Lara.-köszönt Gene.
-Szia Gene.-mentem oda hozzá majd mosolyogva megöleltem.
-Napról-napra szebb és szebb vagy.-mondta mikor elengedett.
-Menj már magadnak.-mondtam mosolyogva.
-Lara valamit el kell mondanom.-mondta mire értetlenűl néztem rá.-Tegnap találkoztam Sam-el.-mondta amin csak sóhajtottam.
-Akart valamit?-kérdeztem idegesen.
-Csak beszélni szeretne veled de azt mondtam hogy nem is akarod látni.-mondta amin csak sóhajtottam.
-De gondolom erősködött.-mondtam amin csak sóhajtva bólíntott.-Ha netán megint látnád mondd meg neki hogy szivesen beszélek vele.
-Rendben.-mondta mosolyogva.-Akkor mondjam meg hogy hol is talál?
Paul meg én csak egymásra néztünk és bólintottunk amin Gene csak mosolygott majd kiment.
-Csak ezért jött el a város másik végéből?-kérdeztem Paul-t.
-Most ne foglalkozz vele.-jött oda hozzám és a kezét a derekamra tette majd magához húzott.
-Nem is fogok.-húzódtam a mellkasához.-Remélem egy darabig kettesben leszünk és nem fogtok túrnézni egy ideig.
-Egy ideig nem is lesz sehol sem koncert sem turné.-mondta amin csak elmosolyodtam.
-Paul eljössz velem valahová?-kérdeztem mikor felnéztem rá mire értetlenűl nézett rám.
-Bárhová.-simította meg az arcomat.
-Ma december 9-e van és az anyám születésnapja.-mondtam keserűen.
-És el akarsz menni a temetőbe.Igaz?-nézett rám mosolyogva.
-Igen.-mondtam sóhajtva majd megfogta az arcomat.
-Szivesen elmegyek veled.-mondta mosolyogva.
Csak mosolyogva néztem rá majd felmentem a szobába hogy vegyek fel valami elviselhető cuccot amiben persze nem fogok megfagyni a decemberi hideg időben.Végül egy fekete bőrnadrágot,egy fehér pulóvert és egy fekete csizmát vettem fel.Mikor indultunk kifelé a lakásból a fogasról lekaptam a kabátomat.

Lassan sétáltunk New York hideg utcáin ahol az emberek akkor már nem nagyon járkáltak a hideg miatt.
Mikor lassan elértük a temetőt a kapunál megtorpantam.
-Lara nyugodj meg.-tette Paul a kezeit a vállamra.-Nem szabad örökké szomorúnak lenned.
-Tudom de az anyám mindig a legfontosabb ember volt az életemben.-mondtam keserűen.
-És az is mind a mai napig.-mondta egy szolíd mosollyal.
-Hogy te mindig felvidítasz.-motyogtam az orrom alatt.
-Még szép hogy mindig felvidítalak.-mondta mosolyogva.-A férjed lennék tudtommal.
Csak mosolyogva néztem rá majd indultunk a temetőbe.Régen sem szerettem temetőbe menni de akkor a szívem csak sajgott a tudattól hogy a szüleim ott vannak.Lassan lépkedtünk a temető talajára szórt kavicsokon.
-Istenem nem tudom elhinni hogy mindketten itt vannak.-mondtam sóhajtva mikor odaértünk a sirkövekhez.
-Tudom milyen érzés.-tette Paul a kezét a vállamra.-De nem szabad sokáig emésztened magad rajta.
-Igazad van.-mondtam mosolyogva majd odamentem anya sirkövéhez és odatettem a két szál fehér liliomot.-Boldog szülinapot anya.Hiányzol.-sóhajtottam majd mikor felálltam a sírás azonnal rámtört.
-Lara nyugodj meg...-húzott magához Paul.-Shh....Add csak ki magadból.-mondta és simogatni kezdte a hajamat.-Jól vagy?-kérdezte mikor megfogta az arcomat.
-Igen.-mondtam szipogva.
-Gyere.-fogta meg a kezem majd indultunk elfelé.
Csak mosolyogva néztem rá majd átkarolta a vállamat ami egyből jobb kedvre derített.Mikor kiértünk a temetőből hirtelen megláttam egy ismerős alakot azt az alakot amit majdnem öt hónapja láttam utoljára.
-Lara?-lepődött meg.
-Sam.-rohantam oda hozzá és megöleltem majd ő is megölelt.-Már annyira hiányoztál.
-Te is nekem hugi.-mondta mikor megölelt.-Terhes vagy?-kérdezte értetlenűl mikor elengedett.
-Igen.-mondtam mosolyogva és odamentem Paul-hoz.
-Gondolom tőled.-fordúlt Sam Paul felé.
-Igen.-simította Paul a vállamra azt a kezét amelyiken a gyűrű volt mire Sam kikerekedett szemmel nézett a kezére.
-S-sok boldogságot.-mondta Sam zavartan.-Lara csak bocsánatot akartam kérni.Tudom hogy elkéstem vele.
-Nincs baj bratyó.-mondtam vigyorog-va.-Megbocsátok.
-Örülök neki.-mondta mosolyogva majd odajött hozzánk és csak Paul vállára csapott.-Csak annyit mondok neked öregem hogy vigyázz a kishugomra és majd a kicsire.
-Ezt felesleges volt mondanod mert magától értetődő hogy vigyázok a feleségemre.-mondta Paul kissé feszülten.
-Remélem még látjuk egymást.-mondta Sam és indult.
-Szia Sam.-mondtam mosolyogva mire csak mosolyogva bólintott és indult elfelé.
-Megjegyzem ezt már korábban is megtehette volna.-mondta Paul amin csak mosolyogtam.
-Hát szokták mondani hogy jobb később mint soha.-löktem meg vigyorogva mire átkarolta a vállamat én pedig a derekánál karoltam át.
Csak mosolyogva néztünk egymásra majd lassan indultunk vissza a lakásba.Az út alatt csendben mentünk egymást karolva mert hiába volt mondanivalónk egymásnak akkor sem beszéltünk.Csakis azért halgattunk mert élvezni akartuk az együtt töltött perceket.

Tudom!Nem kell mondani.Tudom hogy sokat ugrottam az időben de egyszerűen nem volt ihletem.Ne kérdezzétek minek mert még magam sem tudom.De rémélem tetszett.Ha igen kérlek jelezd vote és komment formájában.A kövit lehet még ma résszel.Addig is sziasztok.