ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

16.Végre otthon.

Mikor felkeltem a gép már leszállt ès csak én voltam fent.Furcsálltam mert Paul általában hamarabb felkel mint èn.
Mosolyogva Paul felè fordúltam és megsimìtottam az arcát amire kinyi-totta a szemèt.
-Szia Lara.-mondta kómásan.
-Szia Paul.-mosolyogtam.
-A többiek?-kérdezte.
-Fogalmam sincs.Mióta Gene és Ace este bementek a pilótához nem láttam őket.
-Megyek benèzek.-mondta ès felállt.

~Paul szemszöge~
Mikor benèztem a pilótafülkébe Gene és Ace még mindig ott voltak.
-Látom jól éreztétek magatokat.-mondtam.
-Te és Lara menjetek mi majd megyünk.-mondta Ace.
-Oké de aztán semmi galiba ne legy-en.-mondtam.
-Vigyàzunk.-mondta Gene.
Mikor kimentem Lara karba tett kèzzel nézett rám.
-Mi a gond baby?-kérdeztem.
-Mégis mi?Az hogy már szivesen lennèk otthon.-mondta kissé idegesen.
-Akkor máris indulunk.-mondtam mosolyogva.
Magamhoz húztam ès szorosan átöleltem ami megnyugtatta.Mikor kicsit eltoltam lehajoltam ès megcsókoltam.Minden csók ami az ő ajkairól való olyan mint a drog.Nem tudok nélküle élni.Az első csók óta amit tőle kaptam úgy érzem a felle-gekben vagyok.Bármi is történjen én mindig szeretni fogom.Egyszerűen nem tudnék rá haragudni semmiért sem.
-Indulunk?-kérdezte Ace mikor előjött de elképedt azon hogy még mindig a gépen vagyunk.
-Még szép.-mondtam.
-Ti meg mi a jó eget kerestek mèg itt?-kérdezte Gene.
-Inkább megvártalak titeket minthogy bajba keveredjetek.-mondtam.
-Akkor indulás.-mondta Ace kissé zavartan.

~Lara szemszöge~
Mikor végre Gene meg Ace előjöttek kiszálltunk a gépből és elindúltunk kifelé a reptérről.
-Fognátok egy taxit!-mondtam de mintha nem is hallottak volna.
-Ott van a limó.-mutatott balra Gene.
-Ki hívott limuzint?-kérdezte Paul.
-Én voltam.-mondta egy öltönyös fickó.
-Maga meg mit akar?-kérdezte Gene.
-Èn Miss.Jonest keresem.-mutatott felém.
-Ès mègis mit akar?-kérdeztem.
-Beszélni Kali szivèről.
-Az egyetemi múzeumban van.-mondtam.
-Az nagy kár.-mondta majd sarkon fordúlt és eltűnt.
-Ez meg mi a franc volt?-kérdezte Ace.
-Elég ha annyit mondok hogy FBI?-kèrdeztem.
-Több mint elèg.-mondta.
Nem nagyon bìztunk abban az ügynö-kben így gyalog mentünk.
Igaz kb 3 kilómétert kellett nekem ès Paulnak gyalagolni de legalább kettesben voltunk.
-Végre itthon!-mondtam mikor ledobtam a bőröndömet.
-És végre kettesben.-mondta és magá-hoz húzott.
-Szeretlek Paul.-súgtam a fülébe.
-Én is szeretlek.-mondta mosolyogva.
Szorosan magához ölelt és beletúrt a hajamba ami nagyon jól esett.
Sokáig ölelt de olyan volt mintha csak pár másodperc telt volna el.Nem tudom elhinni miért telik olyan gyorsan az idő mikor csak ketten vagyunk.
-Van egy meglepetésem Lara.-mondta és elengedett.
-Mégis mi?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez.-mondta és elővett a kabátzsebéből egy kis dobozkát majd kinyitotta amiben egy ezüst szív alakú medál volt.
-Csodaszép.-csodálkoztam.
-Feltegyem?
-Igen.-mondtam mosolyogva.
Mikor feltette kinyitottam ès egy felirat volt bele vésve Je t'aime plus que ma vie.
-Mit jelent pontosan?-kérdeztem.
-A saját életemnél is jobban szeretlek.-mondta mosolyogva.
-Ès amint látom egy képet is sikerűlt beletenned.-mondtam mosolyogva.
-Így mindig emlékezhetsz arra hogy mennyire szeretlek.-mondta mikor megsimította az arcomat.
Mosolyogva lábujjhegyre álltam és megcsókoltam majd átkaroltam a nyakát.
-Szeretlek Lara.-suttogta mikor elvállt az ajkaimtól.
-Tudom Paul.-suttogtam mosolyogva.
Pár másodpercig csak néztünk egymást majd felmentünk és lefeküd-tünk.
-Szép álmokat Lara.Szeretlek.-mondta mikor átkarolt hátulról.
-Én is szeretlek Paul.Szép álmokat.-mondtam mikor megfogtam a kezét.
Mielőtt bezártam a szememet éreztem hogy az ajkait a nyakamra nyomja ami jól esett.Pár másodpercig mèg gondolkodtam pár jelentèktelen dolgon majd elnyomott az álom.