ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

22.Tervezgetés.

Sokáig gondolkodtunk Paul-al,hogy mégis hogyan kellene elmondani a fiúknak hogy terhes vagyok,de végűl arra jutottunk az esküvő után mondjuk el mindenkinek.De még arra is gondoltunk hogy titokban háza-sodunk össze.
Egyik nap késő délután nyugodtan heverésztünk a kanapén.Paul a kanapé karjának dőlve ült én pedig a mellkasának dőlve ültem háttal és a fejemet a vállára hajtottam.
-Paul mit gondolsz?Mi lenne ha Párizsba mennénk?-kérdeztem mosolyogva.
-Nekem megfelel de túlságosan zsúfolt.Mit szólnál Írországhoz?-vetette fel.
-Nekem megfelel.De mi lesz a vendé-gekkel?
-Mármint a fiúk?
-Ó igen.Titkos esküvő.Elég lesz ha csak ők lesznek ott.-mondtam moso-lyogva.
-És a bátyád?
-Tudod Paul.Úgy vagyok vele hogy engem egyáltalán nem érdekel már Sam.
-Megértelek Lara.De akkor sem kellene hogy ilyen legyen veled szem-ben.
-Az egészet ő kezdte mikor elküldött otthonról és még azt várta hogy én kérjek bocsánatot.-mondtam mérgesen.
-Lara.Nyugodj meg.Nem tesz jót az állapotodban ha idegeskedsz.-nyug-tatott és szorosan átölelt.
-Igazad van.Nem tesz jót az idegesség. -simítottam a kezemet az övére.
-Annyira szeretlek Lara.-mondta és az arcát a hajamba furta.
-Én is nagyon szeretlek Paul.-mondtam mosolyogva.
Pár perc múlva Indiana rakoncátlan macska révén felugrott az ölembe és nyávogni kezdett hogy simogassam.
-Na nézd csak!Beszédes kedvedben vagy kisöreg?-viccelődtem mire megint nyávogott egyet.
-Úgy látszik neki is hiányzik a kényeztetés.-mondta Paul minden-bizonnyal mosolyogva.
-Mégis mire gondolsz édesem?-for-dúltam felé.
-Arra hogy neked is kijár egy kis kényeztetés.-mondta és az egyik vállamról lehúzta a poló újját és az ajkait rányomta mire felsóhajtottam mert jól esett.
-Tudod mitől lazulok el.Igaz?-mondtam becsukott szemmel.
-Még szép hogy tudom.-mondta és már az ajkait a nyakamra nyomta.
-Paul.
-Igen kedvesem?-kérdezte szerelemtől mámoros hangon.
-Szerintem akkor is kellene egy terv az esküvőre még ha titkos is.-fordúltam felé.
-Igazad van.-bólogatott.
-Pontosan Írországban hol?
-Dublin környékén van egy csendes partszakasz amiről csodás kilátás nyílik az óceánra és felettébb roman-tikus.-mondta mosolyogva.
-Ahogy elmondtad tényleg nagyon szép lehet.Még ha nem is láttam benne vagyok.-bólintottam rá.
Mosolyogva magához ölelt és lassan hajolni kezdett lefelé majd a fejemet odanyomtam és megcsókoltam.Az a nap olyan csodás volt.Akkor olyan jól éreztem magam vele mint még azelőtt egyszer sem.
Pár perc múlva arra lettünk figyel-mesek hogy valaki kopog.Paul moso-lyogva felállt és lassan ment kinyitni.
-Hol van a menyasszony?-sétált be Gene.
-Szia Gene.-mentem oda hozzá és megöleltem.-Jó látni.
Nem csak Gene jött át hanem Ace és Peter is.Mikor mosolyogva ránéztem Peter-re aggodalmasan nézett rám.
-Lara.Beszélhetnénk kettesben?-kérdezte az ujjait tördelve.
-Persze.-mondtam és a konyhába mentem vele.-mégis mi a baj?
-Paul tudja?-kérdezte mikor a konyhapultra könyökölt.
-Mégis mit?-értetlendkedtem mert nem tudtam mire érti.
-Hogy terhes vagy.
-Whuhh....Ezt mégis honnan tudod?Még senkinek nem mondtuk el.
-Gondolom tudod hogy angyal vagyok.Érzem.
-Hogyhogy érzed?
-Bonyolúlt.De az a lényeg hogy bármi történik is én mindig vigyázni fogok rá.
-Csak ezt akartad mondani?
-Igen.
Mikor befejeztük kimentünk a nap-paliba és Paul mosolyogva átkarolta a vállamat.
-Miről beszélgettek Paul?-kérdeztem.
-Csak azt beszéltük hogy lenne-e időnk az esküvő előtt egy turnéra de azt mondtam hogy majd utána.-felelt.
-Óhh értem.-mondtam és a fejemmel biccentettem Paulnak hogy hajoljon közelebb.-Paul.Peter érzi a kicsit.
-Akkor mostmár jobb volna a ha a többiek tudnák.-suttogta.
-Nem.Majd ráér az esküvő után.-mondtam suttogva.
-Mit kellene tudnunk?-kérdezte Gene.
-Semmit.-kaptam felé a fejem.
-De megmondanátok hogy mégis mikor akarjátok tartani?-kérdezte Ace.
-Hát ez fogas kérdés Ace.-húzta el a száját Paul.
-Ideje lenne már komolyabban tervezgetnetek.-mondta Gene.
-Mi volna ha befognád?-kérdeztem.
-Vedd úgy hogy meg se szólaltam.-tartotta fel a kezét védekezően.
-Na azért!-tartottam a mutatóujjamat mosolyogva Gene felé.
-Lara.Nyugi.-nyugtatott Paul.
-Én nyugodt vagyok.-hajtottam a fejemet Paul mellkasára.
-Mi most magatokra hagyunk.-vigyorgott Gene.-Gyertek fiúk.
Amikor Gene és a fiúk elmentek,Paul mosolyogva átölelt,amit hirtelenjében nem tudtam mire vélni,de nagyon jól esett.
-Szeretlek Lara.Jobban mint az életemet.-suttogta a fülembe.
-Én is nagyon szeretlek Paul.Mindennél jobban.-mondtam mosolyogva.
Paul biccentett hogy menjünk aludni mert kissé mindketten fáradtak voltunk én pedig mosolyogva bólintottam.
Mikor lefeküdtünk Paul hátulról átölelt és a kezét a hasamra simította majd a fejét a vállamra hajtotta amin csak elmosolyogtam.A kezemet az övére simítottam.
Lassan bezártam a szememet és megpróbáltam lassan elaludni.

Halihó!!!Bocsi srácok hogy majdnem két hete nem volt rész de egyszerűen nem volt ihletem mert írói válsagba estem de megnyugtatlak titeket megtört a jég és nem sokára megint jön kb két vagy három rész.Remélem ez a rész is tetszett.Pusza.