ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

21.Nem várt meglepetés.

2 hónappal később.
Sok koncerten voltam velük Amerika minden nagyvárosában de csak egyetlen dolog miatt hogy eggyütt lehessek a vőlegényemmel.Elég fura ezt így kimondani.
Az egyik reggel nyugodtan nyúj-tóztam az ágyon.Egyszercsak a gyomrom furcsa morgásba kezdett mire a gyomromat hirtelen a torkom-ban éreztem.Nem hezitáltam sokat azonnal rohantam a mosdóba.Pár hete már állandósúltak ezek a rosszúllétek.
-Lara jól vagy?-rohant be Paul a mosdóba.
-Bhaj..Nem igazán.-mondtam mikor megmostam az arcomat.
-Szerintem menj el az orvoshoz.-tette a kezét a vállamra.
-Oké.Elmegyek.Mert ezt már nem nagyon bírom.Hetek óta ez az állandó rosszúllét kikészít.-mondtam és kimentem.
Felmentem a szobába és kerestem valamilyen ruhát.Végűl egy fekete bőr nadrág és egy vényakú poló mellett döntöttem és a lábamra egy fehér bokacsizmát húztam.
Amikor lementem Paul azonnal odajött és mint mindig akkor is elmondta hogy vigyázzak az úton én meg megnyugtattam hogy vigyázok és hogy minden rendben lesz.
Lassan lesétáltam a lépcsőn majd ki az utcára.Nem nagyon siettem mert élvezni akartam a reggeli hűs levegőt ami finoman csiklandozta az arcomat.
Amikor elértem a kórházba az orvosom azonnal fogadott.
-Miss.Jones.Örülök hogy látom.-nyújtotta a kezét.
-Jónapot doktor.-mondtam moso-lyogva mikor kezetfogtam vele.
-Miben lehetek segítségére?
-Hetek óta szőrnyű rosszúllét gyötör.
-Milyen időközönként jelentkezik?
-Ezt hogy érti pontosan?
-Naponta többször is rosszúl van?
-Nem csak reggel.
-Lenne még egy kérdésem.
-Hallgatom.
-Nem szedett fel pár kilót az elmúlt két hónapban?
-Úgy két kilót híztam.De miért fontos? -feleltem zavartan.
-Biztosan kijelenthetem Miss.Jones hogy maga gyereket vár.
-Hogy?Azt mondja hogy terhes vagyok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen Miss.Jones azt.Gratulálok.
-Köszönöm doktor.Viszontlátásra.-mentem ki mosolyogva.
Gyorsan kimentem a korházból és lassan de nyugodtan sétáltam hazafelé azzal a tudattal hogy gyereket várok életem szerelmétől.
Amint elértem a lakáshoz mosolyogva rohantam felfelé majd be a lakásba.
Paul nem volt a nappaliban ezért felmentem és az ágyon feküdt.
-Mint mondott a doki?-érdeklődött.
-Azt mondta hogy minden rendben.-mondtam semleges arccal és levettem a pólót és a csizmát is lerugtam.
Odamentem a tükörhöz és belenéztem majd a hasamra tettem a kezemet.
-Látszik valami?-fordúltam Paul felé mosolyogva mire felállt és odajött mögém.
-Lara...Öhm...Csak nem?-nézett rám mosolyogva.
-De igen.Paul...Terhes vagyok.-feleltem könnyes szemmel.
-Istenem ez csodálatos.-nevetett a végén majd felkapott.
-De amíg lehet azért tartsuk titokban.
-A fiúkban megbízhatunk.-mondta mosolyosogva.
-Rendben.Ha úgy gondolod mondjuk el nekik.De azért én várnék még egy kicsit mielőtt még bárkinek elmond-juk.
-Ez a legcsodásabb dolog ami történ-hetett velünk.Alig tudom elhinni.
-Ahogy én is.Óhh Paul.Annyira boldog vagyok.
Szorosan magához ölelt ami akkor annyira jól esett mint még soha.Akkor úgy éreztem hogy semmi rossz nem történhet hogy már minden sínen van és már semmi sem húzhatja keresztbe a számításainkat.

Sziasztok!!Tudom rövidke rész de több nem jutott eszembe ehhez a részhez.Remélem tetszett!Tali a kövinél.Pusza!