ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

17.Aki szeret megbocsájt.

Mikor másnap felkeltem Paul már nem aludt sőt nem is volt a lakásban.
Amikor lementem Gene ott ült a kanapén és az egyik gitáron jàtszott.
-Gene hol van Paul?-kèrdeztem a szememet dörzsölve.
-El kellett intèznie egy fontos dolgot de hamar vissza fog jönni.-mondta mosolyogva.
-De te minek vagy itt?-kèrdeztem és a szemöldököm az eget verdeste.
-Azt mondta hogy vigyázzak rád.
-Ez jellemző rá.Fél hogy bajom esik.-nevettem el magam.
-Szerintem igazísd meg a hajadat mert úgy nèzel ki mint akit megrázott a kettőhusz.-mondta vigyorogva.
-Kapd be Gene.-mondtam neki vigyo-rogva.
Mikor indultam volna a fésümért úgy éreztem hogy mégállt a hátam mö-gött.Kissé megijesztett mert régen volt hozzám olyan közel.
Èreztem hogy a kezèt a vállamra teszi majd lassan simìtani kezdi a karomat majd mellkasomnál átfonja a karjait.
Megijesztett mert nem tudtam mit akar.Talán csak hiányzik neki az ami tíz éve törtènt köztünk?Vagy csak barátilag ölelt át?
Az utóbbi elmèletem megdőlt mikor a fejét a vállamra tette ès az ajkait a nyakamra nyomta.
-Gene ne ez fàj!-kiáltottam mikor szorosan átölelt de nem úgy ahogy Paul szokott hanem sokkal erősebben.
-Ne haragudj!-mondta ès kevèsbè szorított.
-Gene kèrlek engedj el.-mondtam és a szemembe könny szökött.
-Tudom hogy akarod.-súgta a fülembe.
-Nem Gene.Nem akarom!
-Ùgyis akarni fogod.-mondta és megszívta a nyakamat. 
-Gene kèrlek ne.-mondtam neki könnyes szemmel.
-Ne mondd hogy nem akarod.-suttogta.
Már olyan közel hajolt hozzám hogy éreztem a lehelletét a tarkómon.
-Gene kérlek ne csináld.-mondtam és egy hatalmas könycsepp folyt végig az arcomon.
-Ne ellenkezz!Tudom hogy akarsz.-sùgta kajánúl a fülembe.
-Hagyj békèn!-mondtam és elhuzòdtam.
-Látom a szemeidben hogy akarod.-mondta mikor a falhoz nyomott.
-Rosszúl olvasol a tekintetemben.-mondtam összehúzott szemöldökkel.
-Mindig szerettem mikor ellenkezel.
Pár pillanatig csak vigyorgott rám majd hajolni kezdett és addig meg sem állt míg meg nem csókolt.
Fogalmam sincs mi ütött belèm de visszacsókoltam.Nem tudom miért tettem.
Mintha valami vágyat ébresztett volna bennem Gene.Pedig 16 éves korom óta nem érzek iránta semmit.
-Ezèrt még bajba kerülünk.-mondtam.
-Paul megfogja érteni.
-Mit fogok megèrteni?-vágta ki az ajtót.
-Paul èn megtudom magyarázni.-montam mikor odamentem hozzà.
-Megértem.Csupán azèrt akartál velem lenni hogy közelebb kerűlj hozzá.-kiabált rám.
-Paul ha valakivel veszekedni akarsz arra itt vagyok én.Nem a Lara hibája hanem az enyèm.-próbálta Gene lenyugtatni.
-Most azt várod hogy ezt el is higgy-em?-kérdezte dühösen.
-Paul én csak tèged szeretlek.Senki nem jelent nekem semmit.-mondtam mikor a kezemet a mellkasára tettem.
-Sajnálom de ezt nem tudom elhinni.-mondta ès elvette a kezemet.
Könnyes szemmel nèztem a dühtől vörös szemeibe.Nem tudtam mit mondani mert a sirástól elment a hangom.
Mikor a szemembe nèzett és látta hogy megbántam még dühössebb lett ès sarkon fordúlt ès kiment.Az ajtót maga után ùgy becsapta hogy majdnem kiesett a helyéről.
Mikor realizáltam hogy talán most vesztettem el életem szerelmèt térdre rogytam ès hangos zokogásban törtem ki.

~Paul szemszöge~
Mikor megláttam hogy Gene mit művelt Lara-val olyan dühös lettem mindkettőjükre hogy legsziveseben betörtem volna Gene orrát de nem akartam Lara előtt semmi olyasmit csinálni de rá is mérhetetlenűl dühös lettem.Nem vagyok kèpes elhinni hogy a legjobb barátom kikezd azzal a lánnyal akit a saját életemnèl is jobban szeretek.
Dühösen trappoltam vègig a folyosón majd le a lépcsőn majd végül ki az utcára.Amint kièrtem már megbántam amit Laranak mondtam de inkább nem mentem vissza mert szükségem volt a friss levegőre meg egy kis sétától mindig kitisztul a fejem.
Már dél felé járhatott mikor a járdán egy csapzott szőrű macskát vettem èszre.Szegényt mindenki csak kikerülte vagy belerugott.Mindig is nagy állatbarát voltam így nem hagyhattam ott.Lassan mentem oda hozzá hogy ne szaladjon el.Mikor felvettem egyből dorombolni kezdett.
Nem mondom még az állatok is sze-retnek.Megnèztem hogy nincs-e nya-körve de nem volt.
Hamar indultam vissza a lakásba mert már lehiggattam de mèg úgy is kèpes lettem volna betörni Gene képèt de a Lara iránt érzett dühöm teljesen elszállt.
Mielőtt a lakáshoz értem a szèl erősen elkezdett fújni így ráhuztam a jàmbor kisállatra a bőrdzsekim szélét.
Mikor odaèrtem gyorsan futottam felfelè mert minél előbb bocsánatot akartam kérni Lara-tól.
Inkább kopogtam minthogy be-rontsak.
-Paul!De minek kopogsz?-állt az ajtóba Lara.
Nem tudtam semmit mondani mert a futástól kifulladtam.Ès csak nèztem a csodálatos alajkàt.Mindig is tudta hogy kell divatosan öltözni.Akkor egy egyszerű farmer rövidnadrág volt rajta,egy fekete,lezser V nyakú póló ès egy bokacsizma.
-Sajnálom amit mondtam.Valaha is megtudsz bocsátani?-kérdeztem szomorú arccal.
-Istenem Paul.Még szép hogy megbo-csátok.-mondta ès azonnal a nya-kamba ugrott.
-Mikor jöttem összefutottam ezzel a kis fickóval.-hùztam el a bőrdzsekim a macska elől.
-Istenem de aranyos.-mondta moso-lyogva.
-Az utcán kucorgott ès nem volt szí-vem ott hagyni.Gondoltam haza hozom.
-Jól tetted.-mondta mosolyogva mikor bementem és a karjaiba vette a macskát.
-Hol van Gene barátom?-kérdeztem zsebre tett kézzel.
-Pár perce ment el mert egy Amelie nevű csaj hívta.-mondta.
-Jobb is hogy nincs itt mert megnéz-hette volna magát ha itt találom.-mondtam kicsit mérgesen.
-Paul higgadj le kérlek.Amit láttál az volt minden ami törtènt.-nyugtatott.
-Rendben.-mondtam és megpusziltam a homlokát.
-Nevet kéne neki adni.-mondta Lara a fejét simogatva.
-Legyen Indiana.-vetettem fel.
-Tökéletes.Bár az apàm nem igazán örülne neki de ő is csak úgy felvette azt a nevet.-mondta mosolyogva.
Közelebb hajoltam hozzá és megcsó-koltam.Az egèsz délelőtt arra ment ki hogy haragudtam rá de akkor úgy éreztem a hargom utolsó foszlànya is végleg eltűnt.

Hali gyerekek!!Bocs ezèrt a rèszèrt de úgy gondoltam hogy kell egy kis dráma is ebbe a könnybe.És a fenti számot csakis azèrt tettem be mert hihetlenűl imádom.Nem mintha a többit nem lenne jó de ezt találtam megfelőnek ehhez a fejezethez.Pusza.