ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

34.Társaságban is magányosan.

~Paul szemszöge~
Nagyjából egy órával azután hogy beszéltem Lara-val úgy éreztem mintha én lennék a világon a legmagányosabb ember.Hiába voltam a fiúkkal akkor egyedűl éreztem magam.Nem voltam a szerelmemmel ezért is voltam olyan mint aki citromba harapott.Ritkán voltam keserű abban az időben de akkor igazán el voltam keseredve.
Hogy minek voltam elkeseredve én a világ egyik legkeméyebb külsejű rockere?Nos azért mert még akkor is mérhetetlenűl szerelmes voltam.
Amikor már a Detroit-i szállodaszo-bában voltunk Gene meg a másik két marha iszogattak.Én sosem voltam ivós ezért én inkább a teraszon voltam.Az arcomról biztos le lehetett olvasni milyen keserű voltam.
Hirtelen lépteket hallottam és tudtam hogy Gene jött ki.
-Paul minden rendben?-tette a kezét a vállamra.
-Ja.-mondtam olyan keserű hangon amiből bárki kivehette hogy nincs minden rendben.-Minden a legmagyobb rendben.-mondtam egy erőltetett vigyorral.
-Látom mennyire.-hajolt közelebb amin csak sóhajtottam.-Hiányzik mi?-kérdezte egy visszafogott mosollyal.
-Nem is tudod mennyire.-mondtam egy keserű sóhajjal.
-Nyugodj meg és igyál egyet.-nyújtott felém egy sörösüveget.-Ha iszol egy kicsit akkor nem leszel olyan mint aki egyben megevett egy citromot.
-Kösz.-vettem el.-De nem hinném hogy jó ötlet koncert előtt inni.-mondtam vigyorogva majd belekortyoltam.
-Egyetértek de ettől legalább egy kicsit elllazulsz.-csapott a hátamra de olyan erősen hogy hallkan felnyögtem.
-Azért a tüdőm ne verd le.-mondtam amin csak megforgatta a szemét.
-Minek?-kérdezte mire egy félvigyorral felhúztam az egyik szemöldököm.-Nincs arra most szükséged.-mondta mire a terasz korlátjára könyököltem és a kezem a szememre tettem.
-A szarkazmusod felettébb eredeti.-mondtam mire értetlenűl nézett rám.-De most ha lehet hanyagold.
-Minek?-háborodott fel.-Az a jó ha az embernek van érzéke a szarkazmushoz.
-Mindig is tudtam hogy értetlen vagy...-vakartam meg zavartan a fejem.-na de hogy ennyire azt nem.-erre olyan éktelen röhögésben tört ki hogy azthittem megsüketülök a bal fülemre is.-Azért ha lehet vedd lejjebb a hangerőt mert mindjárt a bal fülemre is megsüketülök.
-Bocs pajti.-csapott a vállamra majd indult vissza.-Ha lehet ne legyél elkeseredve.-fordúlt vissza.-Ez a hat hónap egy-kettőre elmegy,és majd újra a karjaidban tarthatod majd mind a gyönyörű feleséged mind a két kis angyalkát.-mondta a végét már mosolyogva.
Csak rámosolyogtam majd indult vissza.Mélyen a gondolataimba merűlten néztem Detroit-ot ahogy lassan leszáll rá az alkonyat.Míg néztem a lassan lenyugvó napot végig Lara járt a fejemben.Nem ment hogy ne gondoljak rá.Túlságosan is szerettem hogy másra gondoljak.
Hiába voltak ott a legjobb barátaim akkor is egyedűl voltam.
Pár óra múlva eljött az este nyolc.Ami azt jelentette hogy indulunk hogy megkezdjük az azévi turné első koncertjét.
Mikor beültem a backstage-ben lévő sminkasztal elé csak néztem magam elé abban az esetben a tükörbe és végig csak Lara járt a fejemben.Rákönyököl-tem az asztalra és az arcom a kezembe temettem.Végighúztam a kezem az arcom egész felületén egy mély sóhaj kiséretében.Hiába volt az az este a szokásos esték egyike de akkor mégis úgy éreztem hogy valami nincs teljesen rendben.Még ma sem tudom miért éreztem úgy.Miért érzem ilyen pocsékúl magam?Istenem mi van egész nap velem?A gondolatok forgószélként kavarogtak a fejemben.
-Paul az Istenért nyugodj már le.-sunnyogott a hátamhoz Peter.-De ha nem nyugodsz le akkor legalább fejbe verhetlek.
-Te meg ha nem leszel öt percen belűl arcfestésben kinyúvasztalak.-mondtam amin csak kuncogott.
-Milyen csodás is ha az ember szerelmes.-mondta Ace vigyorogva.
-Ha te mon....-nem tudtam befejezni mert Gene úgy rontott be a backstage-be hogy majdnem letépte a az ajtót.-Gene a ménkű csapna beléd.-horkantam rá.-Megvesztél?
-Nem csak minél hamarabb a szinpadon kell lennünk.-mondta majd levágta magát az egyik sminkszékbe.
-De ha lehet fogd be a szád.-mondtam mire értetlenűl nézett rám.-Ne nézz így rám.-tartottam a mutatóújjam felé.-Tudod te jól hogy értem.
-Mit tudok hogy értessz?-kérdezte mire a fejem a sminkasztalra hajtottam.
-Tőled értetlenebb embert életemben nem ismertem még Gene.-mondtam amin Peter és Ace a röhögést visszafojtva megköszörülték a torkukat.
Nagynehezen rávettem magam hogy kezdjem felfelé vinni az arcfestést.Nem tudtam minek volt annyira nehezemre készűlni a koncertre.Ma már tudom hogy azért esett annyira nehezemre mert Lara nagyon hiányzott.Hiába voltam társaságban akkor is magányos voltam.
Nagylassan eljött az idő hogy elkezdjük a koncertet.De mikor a gitárt hangoltam akkor is csak Lara járt a fejemben.Nem ment hogy másra gondoljak.
-Gene ha lehet normálisan hangold be a gitárt.-mondtam neki mire megforgatta a szemét.
-Ezt hogy érted?-húzta fel a szemöldökét.
-Úgy hogy négy hónapja sem volt rendesen behangolva és nem volt jó a hangzása.-mondtam mire értetlenűl nézett rám.
-Paul az ég áldjon meg nyugodj már meg.-mondta Ace mire csak egy mély levegőt vettem majd egy ideig bent tartottam majd nyugodtan kifújtam.-Na látod megy ez.
-Öööhm...erre inkább nem mondok semmit.-mondtam amin Gene a röhögést visszafojtva megköszörülte a torkát.
Nagylassan sikerűlt behangolni a gitárokat majd indultunk a szinpad felé.Miután köszöntöttük a 70%-ban fiatal nőkből és lányokból álló közönséget kezdtük a koncertet.
A koncert alatt is csak Lara-ra tudtam gondolni.De valahogy nagynehezen sikerűlt másra gondolnom és a koncertre koncentrálni.
Amint végetért a koncert és már akkor a védjegyemmé vált gitártörés is megvolt indultunk a backstagebe.
Amint bementem azonmal levágódtam a sminkszékbe és a karomat az asztalra tettem és a fejem ráhajtottam.Végig azt a képet néztem amin Lara-t a vállánál karolom és mosolyogva nézek rá ő pedig szintén mosolyogva néz rámfelé az igéző kék szemeivel.Az első perctől mindig elvesztem azoknak a tengerkék szemeknek az igéző tekintetében.Csak néztem a képet és végig olyan volt mintha ott lett volna velem.
-Paul még mindig arcfestésben?-jött be Gene még mindig szintén kifestve.
-Még te beszélsz?-vontam kérdőre.
-Vedd úgy hogy meg sem szólaltam.-emelte fel a kezét védekezőn.
Csak rámosolyogtam majd kezdtem átöltözni.Amint rajtam volt az a cucc ami mindig,ez alatt az értendő hogy majdnem tiszta fekete bőr,ami annyit tesz hogy fekete bőrnadrág,fekete póló na meg persze az elmaradhatatlan bőrdzseki és bőrcsizma.
Amint "átvedlettem" kezdtem lemosni az arcomat ékesítő festéket.
-Paul te ma valahogy nagyon ideges vagy.-jegyezte meg Ace.-Pedig a turnék első koncertjén nem szoktál feszengeni.
-Kiélesedtek a vámpír érzékeid?-kérdeztem vigyorogva.
-Nem kell ahhoz vámpírnak lenni hogy valaki észrevegye hogy ideges vagy.-mondta Peter.
-Mondja az ex-angyal.-sóhajtottam.
-Nem kell sem vámpírnak és exangyalnak sem kell lenni hogy valaki észrevegye mennyire...keserű vagy.-mondta Gene amin csak sóhajtottam.
-Ti valóban jobban ismertek mint bárki más.-mondtam mosolyogva.-És igen valóban egész nap olyan savanyú vagyok mint egy citrom.
-Akkor jól láttam.-mondta Ace sóhajtva.-De nem is akárki miatt.Igaz?
-Igen.-álltam fel sóhajtva.-Egész nap Lara jár a fejemben.-dőltem háttal a falnak és a fejem is a falnak döntöttem.
-Nem kell hogy ideges legyél miatta.-mondta Gene amin csak sóhajtottam.-Mert van aki vigyázzon rá.
-Tudom.-sóhajtottam.-De nem bízok benne.-mondtam idegesen.-Főleg azok után ahogy Lara-val bánt.
-Azóta változott.-nyugtatott Gene.-Régota ismerem Sam-et és tudom milyen.-mondta amin kicsit megnyugodtam.
-De milyen régen is ismered Lara-t és Sam-et?-kérdeztem mire zavartan megvakarta a tarkóját.
-Jó régen.-mondta mire egy határozott arckifejezéssel néztem rá.-Na jólvan régen,a régenen van a hangsúly,volt köztünk...valami.-mondta zavartan mire megint ránéztem azzal a határozott arckifejezéssel.-Arghj...jólvan...négy éve mikor Lara tizenöt volt jártam vele...de csak járás volt.
-Akkor ezért akarod te is mindenáron biztonságban tudni.-vontam le a következtetést.
-Nagyjából.-mondta zavartan.
Csak vigyorogva csóváltam a fejem hogy Gene néha milyen szemilis.
Nagylassan a többiek is átöltöztek majd indultunk kifelé.Nagylassan beszáltunk a kocsiba.Az út alatt míg elértünk a szállodába csak meredtem magam elé.Az este már leszállt az amúgy is mindig néha álmos városra.
Még ma sem tudom felfogni hogy miért voltam annyira oda Detroit-ért és New York-ért.Talán azért szerettem Detroit-ot mert hiába nagyváros akkor nyugodt,New York-ot pedig azért mert az életem nagy részét ott töltöttem.Hiába Windsor volt az igazi otthonom mindig olyan volt mintha New York-ban születtem volna.
Amint a szállodaszobában voltunk azonnal lezuhanyoztam.Míg a zuhany alatt álltam végig azon kattogott az agyam hogy vajon Sam tényleg meg tudja-e védeni Lara-t?Felesleges ezen görcsölnöd.Biztonságban van. Csakis az a tudat nyugtatott hogy Sam megváltozott.
Amint lezuhanyoztam indultam a háló felé.
-Paul!-kiáltott Gene.-Máris elteszed magad holnapra?
-Fáradt vagyok.-mondtam majd meg sem várva a válaszát indultam a szobába.
Mondhatni bezuhantam az ágyba de nem tudtam lehunyni a szemem.Rég aludtam egyedűl azért is ment nehezen elaludni.Hiányzott Lara mindennél jobban.
Egy idő után elegem lett a forgolódásból és kimentem a szobához tartozó teraszra levegőzni.
A telihold csodásan világított.Míg néztem a holdat egy keserű sóhaj hagyta el a számat.Keserű sóhaj után éreztem hogy egy sós könnycsepp gördűl végig az arcomon majd a terasz korlátjára csöppen.Amíg könnyes szemmel néztem a csodásan ragyogó csillagokat csakis Lara és a két kis tökmag járt a fejemben.
-Bárcsak velük lehetnék.-sóhajtottam magam elé.
Sok emlék jutott az eszembe Lara-ról.
Még az is eszembe jutott mikor először láttam.Már akkor csodaszépnek láttam.A szemei mindig úgy csillogtak mint akkor éjjel a csillagok.
Nagynehezen rávettem magam hogy visszamenjek a szobába.Az erkély ajtót magam után bezártam majd megindultam az ágyhoz.Leültem az ágy szélére és egy keserű sóhaj kiséretében ledobtam magam.Sok ideig forgolódtam és végig csak a szerelmem járt a fejemben.Az álvás volt a legkissebb gondom akkor.
Nehezen de sikerűlt elaludnom.Az utolsó gondolatom is Ő volt. Milyen hosszú félév áll előttem.