ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

31.A szerelmünk gyümölcse(i).

4 hónappal később.(~Lara szemszöge~)
Aznap reggel a madarak élénk és vidám csiripelésére keltem.Mikor kinyitottam a szemem a nap vidáman sütött.Mikor Paul felé fordúltam már nem feküdt.Tudtam hogy az alsó szinten van így nem idegeskedtem.Mikor lassan felültem a szekrényhez mentem és felvettem egy combközépig érő szürke pulcsit és egy térdig érő ugyanolyan színű zoknit.
A hajamat lassan megkeféltem majd mivel nem találtam hajgumit nem fogtam össze.Az ott lévő komodhóz mentem és feltettem nyakamba azt az ezüst szív alakú medált amit még Paul adott.Mikor a tükörbe néztem a kezemet a hasamra tettem és simogattam.Csakis azt reméltem hogy minden rendben fog menni.
Lassan kimentem a szobából majd a lépcső felé vettem az irányt és lassan lebaktattam.A nappaliból hallottam egy halk gitárpengetést és mosolyogva mentem be mert tudtam hogy Paul van ott.
-Lara máris felkeltél?-jött oda hozzám mosolyogva.
-Hát nem én keltem fel hamarabb.-mondtam mosolyogva.
-Ez is igaz.-tette a kezét az arcomra amin csak mosolyogtam majd a kezemet a derekára tettem.
-Még mindig gyönyörű vagy.-simogatta az arcomat.
-Még mindig gyönyörűnek látsz.-mondtam majdnem suttogva.
Csak mosolyogva nézett rám majd lassan lehajolt majd lassan és érzékien megcsókolt.Mikor viszonoztam a csókot éreztem hogy elmélyíti a csókunkat ami jól esett így a kezemet a derekáról elvettem és a nyaka köré fontam a karjaimat.
Az ujjaimmal a hajába túrtam és a fejbőrét kezdtem masszirozni ami érezhetően nagyon is jól esett neki mert belemosolyodott a csókba.
Mire már beleéltük magunkat valaki kopogott.
-Bassza meg.-akadtunk ki egyszerre.
-Kinyitom.-mondta majd indult ajtót nyitni.
Csak sóhajtva néztem Paul után majd a nappaliba mentem és leültem a kanapéra.Mikor leültem Indiana azonnal az ölembe ugrott.Csak mosolyogtam és azonnal simogatni kezdtem.
Hallottam egy halk beszélgetést az előtérből így a kezemben a macskával kimentem.
-Gene hát te?-néztem az ott lévő Gene-re.
-Csak gondoltam beugrok.-mondta vigyorogva majd a macska azonnal fújtatva kiugrott a kezemből és Gene felé vette az irányt.
-Ellenséget érez.-mondta Paul vigyorogva.
-Hát a macska meg a farkas nem lesznek jó barátok.-mondtam mosolyogva.
-Látom rendben vagy.-utalt Gene az egyre kerekedő pocakomra.
-Hát igen.-simítottam a kezem a hasamra.-Ahhoz képest hogy alig pár hét maradt.
-Ajj...Így elrepült ez a kilenc hónap?-lepődött meg Gene.
-Hát igen.-mondtam mosolyogva.-Na de pontosan minek is jöttél?
-Hát csak...-nem fejezte be mert Indiana a kezébe kapott.-Óh..hogy az a...
-Nem nagyon kedvel.-mondtam mosolyogva mire megint Gene-re fújt a macska.-Nincs rá szó hogy mennyire utál.
-A macskák általában így reagálnak rám.-mondta vigyorogva.
Lassan bementem a nappaliba de mikor leültem volna a kanapéra éles fájdalom hasított a hasamba ami tudtam mit jelez.A hirtelen fájdalomtól a földre estem.
-Paul!!-kiáltottam ki mire azonnal berohant.
-Baj van?-hajolt le hozzám.
-Igen...kezdődik.-mondtam mire azonnal a karjaiba kapott.
-Gene kocsival jöttél?-fordúlt Paul Gene felé.
-Igen...Gyere.-mondta majd Paul azonnal az ajtó felé vette az irányt.
-Nyugi kedvesem.Minden rendben lesz.-mondta mikor indult kifelé.
-Tudom hogy...rendben lesz.-mondtam és az egyik kezem a hasamra tettem.-De ha lehet mondd meg annak a marhának hogy taposson bele.
-Oké.-mondta nevetve majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Amilyen gyorsan csak lehetett lement a lépcsőn majd kirohant az ott álló kocsihoz.
-Üljetek hátra.-mondta Gene mikor beült.
Paul betett a hátsó ülésre majd mikor beült magához ölelt.
-Nem gondoltam hogy a fájások ilyen kellemetlenek lesznek.-mondtam lihegve mert szó mi szó eléggé fájt.
-Minden rendben lesz Lara.-simogatta az arcomat.-Gene amilyen gyorsan csak lehet indíts a kórházba.
-A legközelebbibe?-fordúlt hátra.
-Mindegy melyikbe csak indulj.-kiálotttam rá idegesen mire azonnal elindult.
Hiába nem Gene-nek kellett értem aggódnia akkor is olyan gyorsan hajtott a kórházba mintha az ő gyereke lenne.Szerintem pár szabályt meg is szegett miközben a korház felé száguldott.
Hamar elértünk a kórházba.Mikor Paul kiszállt óvatosan kivett mert nem nagyon tudtam menni mert a fájások állandósúltak.
Amint bevitt az orvosok azonnal az egyik betegszobába kisértek.
-Paul ne aggódj.-nyugtattam mikor már a korházi ágyon feküdtem.
-Baj ha aggódok a feleségemért?-kérdezte vigyorogva amin csak kuncogtam.
-Úgy gondolod hogy házastársi kötelességed aggódni értem?-kérdeztem amin csak mosolygott.
-Igen.-mondta és megfogta a kezemet.
-Látom jól van.-jött be az egyik orvos.
-Hát egyenlőre igen.-simítottam a kezemet a hasamra.
-A fájások egy ideig még tartani fognak.-mondta mosolyogva.
-Pontosan meddig?-kérdezte Paul kicsit idegesen.
-Pár óráig.-mondta.-Utána mikor érzékeli az összehúzódásokat szóljon.-ezzel kiment.
-Rendesen megnyugtatott.-mondta Paul sóhajtva.
-Paul kérlek.-néztem rá összehúzott szemöldökkel.-Minden rendben lesz.
-Jól van.-dőlt a szék támlájának feltartott kézzel.-De csak akkor nyugszok meg végérvényesen ha megszületett.
-Az elmúlt kilenc hónap azzal ment el hogy halálra aggódtad magad.-mondtam mosolyogva de hirtelen a hasamhoz kaptam mert éreztem egy összehúzódást.-Paul.
-Igen?-hajolt hozzám.
-Kérlek szólj az orvosnak.-mondtam és azonnal kirohant az orvosért.-Doktor úr úgyérzem hogy elkezdődtek.
-Az összehúzódások?-jött oda hozzám.
-Igen.-mondtam.
-Most át visszük a szülőszobába.-mondta az orvos Paul-nak mire csak bólintott.
Az ágyat lassan kitolták a szülőszoba felé.
-Végig itt leszek.-tette Paul a kezét az enyémre.
-Rendben.-mondtam mosolyogva.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-hajolt hozzám és megcsókolt.
Amint elvált az ajkaimtól az orvosok betoltak és amint bent voltam azonnal éreztem az összehúzódásokat és a fájdalmat.
Nagyjából fél órája lehettem a szülőszobában mikor éreztem hogy nyomnom kell.
-Nyomjon Lara.-mondta a nővér mire minden erőmet összeszedtem és nyomtam.
-Sokáig tart még?-kérdeztem lihegve de közben éreztem hogy rendesen leizzadtam.
-Már csak egy nagy nyomás.-mondta mire megint nyomtam egyet és azonnal meghallottam az élettel teli baba sírást.
-Hogy van?-kérdeztem izgatottan.
-Jól van.-mondta mikor bepójálta.-Kislány.-adta a kezembe és úgy fogtam meg mintha egy kis porcelán baba lett volna.
-Istenem de gyönyörű.-mondtam mikor megsimítottam a kis arcát.
-Behívjam a férjét?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.Kérem.-mondtam mosolyogva és azonnal kiment és behívta Paul-t.
-Istenem milyen gyönyörű.-mondta mikor az ágyra ült mellém.
-Akkor az Angel jó?-kérdeztem mire csak mosolygott.
-Igen.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nézd ezt az anyajegyet a füle mögött.-mutattam a szív alakú anyajegyre.
-Ez érdekes.-mondta.-A családom női tagjainak szokott ilyen lenni de az anyámnak a tarkóján van.
-Nem érdekes.-mondtam mosolyogva.-Megfogod?
Paul csak mosolyogva rámnézett és óvatosan a kezébe vette Angel-t amin csak mosolyogtam.Nehezen hittem el hogy egy olyan néha kemény külsejű férfi mint Paul annyira meglágyúljon.
Óvatosan a kezembe adta majd átölelt és csak mosolyogva néztem a karomban alvó csöppséget.
Pár másodperc múlva megint erős fájdalmat éreztem.
-Paul szólj a nővérnek.-mondtam és azonnal kirohant.-Nővér megint érzem az előző fájdalmakat.
-Uram fogja meg a kicsit.-mondta Paul-nak mire óvatosan kivette a kezemből.
Valahogy tudtam hogy megint nyomnom kell.De mikor a nővér azt mondta hogy nyomjak már biztos voltam benne hogy még egy kisbabám fog születni.
-Ő is jól van?-kérdeztem lihegve mikor megint meghallottam a sírást.
-Igen.-mondta mosolyogva mikor a pójában a kezembe adta.-Ő is kislány.
-Mindig is kislány akartam de sosem gondoltam volna hogy egyszerre kettő is lesz.-fogtam mosolyogva a kezemben a másik kis csöppséget.
-Mostmár rendben lesznek.-mondta mosolyogva.-Mindhárman.-ezzel kiment.
-Nem gondoltam hogy ikreim lesznek.-mondtam miközben Paul az ágyon ült a kezében Angel-el.
-Ahogy én sem.-mondta mosolyogva.
-Az ő neve legyen Alex.-mondtam mosolyogva.-Óhh...és amint látom az ő nyakán is van egy ugyanolyan anyajegy.
-Angel és Alex.Mindketten olyan szépek mint az édasanyjuk.-mondta mosolyogva.
-Ilyen boldog csak akkor voltam mikor belédszerettem.-döntöttem a fejemet a vállára.
Csak mosolyogva nyomott egy puszit a fejemre.A szemem lassan lekapódott és az álom lassan elnyomott.

Sziasztok.Tudom hogy sokat ugrottam(megint)az időben de mostmár egy időre felhagyok az időben való urgándozással.Néha úgy érzem ideje lenne lefelé zárni ezt a storyt.De nem vagyok benne biztos hogy annyira jó ötlet lenne ilyen hamar.Majd elválik.Ha tetszett ez a rész akkor azt jelezzétek vote vagy komment formájában.A köviben tali.Sziasztok.