ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

5.Első alkalom.

Mikor felkeltem Paul már régen fent volt és már nem feküdt.Mivel a lakása a legfelső szinten van így van emelete.Fogtam lementem Paul éppen a gitárját pengette.
-Jó reggelt édesem.-majd odajött ès adott egy csókot.
-Neked is.Mióta vagy fent?
-Vagy egy órája.Nem akartalak felkelteni mert a tegnapi nap eléggé kifárasztott.
-Na igen.Ne is mondd.
Majd csináltam reggelit meg kávét és leültünk enni.
-Kérsz kávét?-kérdeztem.
-Igen.
Majd kiöntöttem és megittuk.
-Paul.Akkor elkisérsz a kórházba?
-Igen.Tegnap megigértem.
Csak mosolyogtam.Majd mentem felöltözni.Felvettem egy barna testhez feszülő farmert,egy fehér inget aminek mindkét újját feltűrtem,a fekete lovagló csizmám és a kalapom meg azt a medált amit még apa adott nekem amikor visszajött Indiából.Mindig azt hittem hogy Sam fogja megkapni apa kalapját.
-Csodásan nézel ki.-mondta Paul.
-Köszi.
-Indulhatunk?
Csak bólintottam ès elindúltunk.Gyalog mentünk mert New York külvárosa(ahol élek)nagyon szép reggel.Igaz nem a leggazdagabb ez a kűlváros de az egyetem igazàn híressé teszi azon belűl a történelem tanszék.
-Baj van Lara?-kérdezte aggódóan Paul.
-*Sóhaj*Igen.Aggódom hogy Sam már odaadta a szivet az FBI-nak.
-Annyira azért nem lehet bolond.
-Nem tudom.De.Hhaj.Aggódom.Apa miatt.
-Ne aggódj.Jól lesz.Gyere.
Majd magához húzott és megcsókolt.Majd átkarolta a hátamat én pedig a nyakát majd a haját kezdtem simogatni.
-I...Indulhatunk?-kérdeztem.
-Igen.Persze.
Majd megfogta a kezemet és indúltunk tovább a kórházhoz.A recepción megkérdeztük hol fekszik apa de a nővér nem mondott sok jót.
-Apa!
-Lara.De jó hogy itt vagy.-mondta apa majd szorosan átölelt.-ő ki?
-Ő Paul....
-Stanley.Igaz?
-Igen.Doktor Jones.Jó látni uram.-fogott kezet Paul apával.
Majd leültem egy az ágynál lévő székre.Paul mögöttem állt és mikor rám nézett akaratlanúl is elmosolyodtam.
-Remélem,fiam vigyázni fogsz a lányomra.-törte meg a kínos csendet apa.
-Igérem Doktor Jones.Szeretem Larat.És képes lennék bármit megtenni azért,hogy megvédjem.
-Helyes beszéd.Lara mi van közted ès a bátyád között?
Mielőtt bármit mondhattam volna Paul a röhögést elfojtva megköszörülte a torkát.
-Lara.Szerintem én lemegyek ès felhívom a fiukat.
-Jó.Szeretlek.
-Szeretlek.
Majd Paul lement èn pedig kettesben maradtam apával.Majd elmondtam neki ami köztem és Sam között történt.
-Istenem.Jobban hasonlít az anyjára mint gondoltam.
-Hát.Legalább benne tovább él.
-Igen.Te rád anyád azt mondaná hogy olyan vagy mint én.
Nem mondtam többet semmit mert Paul visszajött.
-Doktor Jones.Sajnálom de nincs jobban.-mondta az orvos aki bejött.
-Ezt mégis hogy érti?Maga orvos az Isten szerelmère.Az a dolga hogy meggyógyìtsa az apámat.Most meg azzal jön hogy nincs tovább,hogy a meccsét lefujtàk.Hát ha orvos akkor gyógyítsa meg.-rivalltam rà az orvosra utàna pedig sírásban törtem ki.
Majd Paul odajött hozzàm ès szorosan magához húzott és àtölelt.
-Ssshhh....Nyugi Lara...Ssh.Minden rendben lesz..Na ne sírj.-próbált nyugtatni.
-Rendben.Megpróbálom.-mondtam szipogva majd megtöröltem a szememet.
Az orvos kiment majd megmondtam apának hogy próbálok beszélni Sammel.Paul megfogta a kezemet és elindúltunk.Mikor a házba értünk mindenhol női ruhàk és alsónemük hevertek.
-Ez meg mi a fa....hagyjuk.
-A bátyád ennyire nőfaló?
-Ja ne is kérdezd.
Majd előtántorgott Sam de nem mondtam semmit csak behuztam neki egyet.
-Húhh...Ez nagyon jól esett.
-Azt látom,drága.Na hol is van a gitárod?
-A szobámban.Felmegyek és lehozom.
-Jó.
Mikor felmentem a szobàba sok emlék jutott az eszembe.Itt történt életem màsodik csókja persze azzal az emberrel aki ma màr a legjobb barátom.Bizony.Gene volt az az ember akivel életemben másodszor csókolóztam.
-Lara.Mehetünk?-jött fel Paul.
-Hmm?Öhmm....Ja...Igen.
Majd felkaptam a gitárom és indultunk vissza Paul lakására.Mikor visszaèrtünk Paul megkért hogy ènekeljek.
-Hááááááát....Ha dobhàrtya szakadással kórházba akarsz jutni rendben.
Majd elènekeltem az I was made for loving yout.
-Nem èrtelek Lara.
-Mondtam hogy nincs jó hangom.
-Te most viccelsz?Csodálatosan szép hangod van.Még az angyalok is megirigyelnèk a hangodat.-áradozott Paul a hangomról.
-Nagyon èdes vagy.Szeretlek.
Azután felmentünk Paul szobájába.
-Gyere ide.-ezzel magához húzott.
Mikor magához húzott csókolni kezdett majd a derekába vett ès finoman a falhoz nyomott.
-Ahhaj....Paul....èn....
-Mi a baj?
-Semmi.Csak halálosan szerelmes vagyok.
-Óhh.Ismerem a fickót?
-Igen.Te vagy az.
-Ahahaha.Szeretlek.
Majd tovàbb csókolt.Majd az ágyra tett és még hevesebben kezdett csókolni.Majd ő is az ágyra ült a támlához dőlt én pedig az ölébe ültem.
-Készen àllsz?-kérdezte Paul.
-Igen.Már az elejétől kész vagyok és várok erre a pillanatra.
-Szeretlek Lara.Ameddig élek szeretni foglak.-mondta.
Majd tovább csókolt és elkezdte kigombolni az ingemet utàna a földre dobtam majd Paul az ágyra tepert és ő is kezdett leöltözni én addig levettem a nadrágomat és az alsóneműmet és pár másodperc múlva màr fórrón szeretkeztünk.Paul lassú és finom csípőmozgással kezdte majd gyorsított amít a lassú és mély nyögéseim váltottak ki.Majd gyorsabban csinálta amitől majdnem elájúltam annyira jó volt. Mikor befejeztük az ágyba bújtunk és Paul magához húzott.
-Szeretlek Lara.Ameddig csak lehet szeretni foglak.
-Én is szeretlek.
-Paul.Eléggé kifárasztottál.Nem aludhatnànk.
-De.Persze.Szèp àlmokat szerelmem.
-Neked is.Szép álmokat.
Azután átölelt szorosan majd a mellkasára feküdtem és a szívdobogását hallgatva lassan elaludtam.

Mint látjátok ennek is eljött az ideje.Szerintem már ideje volt.De ízlések és pofonok.Tali a következőnél.Pusza.