ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

37.Idegenek karmaiban

~Lara szemszöge~
Mikor magamhoz tértem egy lánchoz voltam kötve ami minedenbizonnyal a plafonról lógott le mert nem éreztem talajt a lábam alatt és a szememen is egy kendő volt.Mivel a szememre nem hagyatkozhattam így próbáltam a szagokra és a hangokra koncentrálni.
A szagból itélve egy raktárban lehettem mert eléggé áporodott szag lengte be a helyet.
-Azthittem már sosem térsz magadhoz.-szólalt meg egy ismerős de rettentően arrogáns női hang.Nem mondtam neki semmit.-Szerintem Paul nem szivesen látná halottan a kurváját annak két fattyúnak az anyját.-mondta mire felment bennem a pumpa.
-Ha engem ócsárolsz eltűröm de ha a gyerekeimet ócsárolod akkor aztán vigyázz.-mondtam dühösen.
-Azokat a fattyakat nevezed te gyerekeknek?-jött oda hozzám majd levette a szememről a kendőt.
-Te?-kérdeztem lepetten.
-Igen.-hajolt az arcomhoz.-Mit gondoltál ki?-erre befejeltem neki de pont az orrát találta el mire éreztem hogy eltört.
-Csak nem fájt?-kérdeztem egy gúnyos vigyorral erre gyomorszájon vágott ököllel ami rettentően fájt.
Mikor rámnézett fel sem vette hogy betört az orra.A szemében lenézés ült irántam.
Mikor elég ideig eresztette felém a lenéző tekintetét lassan kisétált.Nem tudtam másra gondolni csak arra hogy vajon Paul észrevette-e hogy eltűntem.
Egy kis idő múlva az ajtó megint kinyílt és egy magas mindenbizonnyal orosz pasas jött be.
Mikor hozzám sétált megfogta az állam.
-Egy ilyen gyöngyszemnek kár egy férfihoz tartoznia.-mondta orosz akcentus nélkűl.
-Ki maga?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Vaszil Taramin.-mondta amiből eszembe jutott a derakomon lévő tetoválás.
-Serpentes hostis consociationis.-mondtam lehajtott fejjel.
-Ahogy mondod édes Lara.-fogta meg megint az állam.
-Menj a pokolba.-rántottam el a fejem.
-Tüzesebb lettél.-hajolt a fülemhez.-Szeretem a tüzes nőket.
-Egy rohadék vagy.-mondtam dühösen.-Elmehetsz a jó büdös francba.
-Na idefigyelj.-szorította meg a torkom.-Ha nem működsz együtt abban amit veled akarok a drága herceged koporsóban fog viszont látni.
-Ugyan Vaszil.-mondtam mikor engedett a szorításon.-Romlott vagy de nem tudsz te senkit megölni.
-Nem?-kérdezte vérben forgó szemekkel.-Azthiszed nem tudok megölni egy ilyen gyönyörű nőt?
Nem tudtam semmit mondani neki mert annyira szorította torkom hogy nem tudtam levegőhöz jutni.Pár pillanat múlva elengedte a torkom és hirtelen behuzott egyet.Nem állt le és mégegyet behuzott egészen addig míg a számból és az orromból el nem kezdett fojni a vér.Amint eleget ütlegelte az arcom áttért a gyomromra.Amilyen erősen csak tudott behuzott egyet majd mégegyet.
-Kérlek...hagyj...békén.-nyöszörögtem elhaló hangon.-Kö-könyörgöm.
-Rendben.-mondta és abbahagyta az ütlegelésem.-De ha holnap sem akarsz majd engem akkor erőszakkal leszel az enyém.-ezzel kiment.
Amikor kiment csak sóhajtva lehajtottam a fejem.Nem tudtam másra gondolni csak Paul-ra.Arra hogy még azelőtt megtaláljon mielőtt még az a tuskó ruszki megerőszakolna.Hiába tudtam a lelkem mélyén hogy Paul nem neheztelne rám de akkor is csak az tudott a fejemben járni hogy akkor hátatfordítana nekem és a két tökmagnak.Istenem hogy hiányoznak. Amikor Paul-ra és a kicsikre gondoltam egy könnycsepp folyt végig az arcomon ami csípni kezdte a szám szélét amikor az végig folyt rajta.
Éreztem hogy egyre több könnycsepp gördűl végig az arcomon.Tudtam hogy nem fog megölni de azért féltem attól hogy megerőszakol.Már tudtam hogy mivel jár az ha megerőszakolnak.Hirtelen eszembe jutott az az este:

Aznap jártunk még apával Kínában hogy megszerezzünk egy Feng Shui tálat.
Éppen egy gálára készültünk ahol apa készült beszélni Yao Han-nal.Yao egy Kínai üzletember volt akinek rengeteg műkincs volt a birtokában.Na de hogy a Feng Shui tál is nála volt na azt apa csak sejtette. 
-Apa honnan gondolod hogy Yao bele fog menni?-fordúltam apa felé aki épp a nyakkendőjét kötte még.
-Onnan hogy kap egy kis ösztönzés.-vette fel a revolverét az asztalról és a nadrágjába dugta amin csak megforgattam a szemem.
-Egyet mondok neked apa.-mentem oda hozzá.-Kötetlen nyakkendővel nem fogod elérni hogy megeggyezzen veled.
-Nyugi kislányom.-kezdte kötni a nyakkendőjét.-Hogy festek?-kérdezte mikor felkapta az öltönye zakóját.
-Csodásan.-tettem a kezem összekulcsolva és az állam a kezemre tettem.-Harminc évet le is tagadhatsz.
-Igazad lehet.-mondta kissé öntelten.-Te is készűlj.-kapta fel az asztalról az egyik pisztolyt és a kezembe nyomta.
-Rendben.-mondtam megelégelve.-De megmondanád hová a bánatba dugjam?
-Megvan még a combtokod?-kérdezte amin csak sóhajtottam.
-Egy perc és megkeresem.-mondtam és indultam a szobámba.
Amint megkerestem a combtokom felcsatoltam a bal combomra és beletettem a pisztolyt.Megkerestem a bordó lenge szoknyájú estélyi ruhát és szerencsére nem látszott a pisztoly.
Indultam kifelé majd apával lassan indultunk a hotel szalonjába mert Yao épp ott tartott egy estélyt. 
Alig léptünk be a szalonba Yao tárt karokkal indult felém.
-Doktor Jones.-fogott kezet apával.-Örülök hogy megtisztelnek minket gyönyörű lányával.
-Mr.Han.-köszöntem mosolyogva.
-Miss.Jones.-fogta meg a kezem és kézcsókkal köszönt.-Ma valahogy káprázatos.
-Köszönöm uram.-mondtam mosolyogva.
Apa éppenhogy megszólalt volna az emberei karonragadtak minket és elvonszoltak.Engem egy üres és sötét szobába vittek.Leszaggatták rólam a ruhámat és az alsóneműm is.Hirtelen egy pasas felém támaszkodott és a lábam felhúzta mire a combjaim összeszoritottam de erővel szétfeszítette.Hirtelen éreztem valami keményet a combom tövénél és egy pillanat múlva már erőteljesen mozogni kezdett mire hangosan kiáltozni kezdtem mert olyan fájdalmat még sosem éreztem mint akkor.Akkor még nem fogtam el mi is történt de utána már tudtam hogy megerőszakoltak...

Mikor az emléket felidéztem egy sós és hatalmas könnycsepp gördűlt végig az arcomon.De nem azért keseredtem el mert az volt az első út amire apával mentem.
A karjaim a lógástól rettentően fájtak.
A fájdalomtól már az ájulás szélén voltam.Hirtelen az ajtó kivágódott és mikor sikerűlt tágra nyitni a szemem láttam hogy az a nő jött be.Nem mondott semmit csak a kezére húzott egy boxert és egyből behuzott egyet.
-Mit akarsz tőlem?-rivalltam rá.
-Tőled az égvilágom semmit.-mondta gúnyos hanglejtéssel.-Csupán Paul-t akarom arra rávenni hogy visszavonszolja azt a kényelmes rocker seggét Windsorba.
-Miért akarjátok ennyire hogy hazamenjen?-kérdeztem amin csak gúnyosan kuncogott.
-Azért mert nem akarom veled látni.-mondta gúnyosan.-És ha meghalsz vagy legalább azt hiszi hogy meghaltál visszamegy.
Nem érkeztem semmit mondani mert megint elkezdett ütlegelni.
Annyi ideig ütlegelt hogy éreztem hogy az arcomon már folyik a vér a sebekből amik a boxer miatt keletkeztek.
Mikor újból az ájulás szélén voltam abba hagyta az ütlegelésem majd kiment.A fájdalomtól legszivesebben ordítani lett volna kedvem.De csak annak a nőnek a szavai viszhangoztak a fejemben. Miért akar megölni?Lehet valamit elakar érni ezzel?Sokáig küzdöttem az ájulásal hogy éber maradjak.A fejem szó szerint olyan volt mint egy dinnye.
A fájdalom miatt elájúltam.