ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

26.Ha a baj jön,akkor jön csőstől.

~Lara szemszöge~
Amikor Pamela-val visszamentünk azért a ház hátsó kertjéből még vissza néztem Paul-ra és csak mosolyogtam.
Rettentően boldog voltam.Főleg azért mert már semmi sem szakíthatott el minket egymástól.Szavakkal le sem lehet írni hogy mennyire boldog voltam aznap.
-Valaki nagyon boldog.-sunnyogott oda hozzám Pamela mikor már átöltöztem.
-Szavakkal le sem írható mennyire.-mondtam mosolyogva.
-Szinte ragyogsz.-mondta és mindkét kezét a vállaimra tette.-Remélem még fogjuk egymást látni.
-Naná...Bármikor meglátogathatsz.-tettem a kezemet az övére.
-Rendben.-mondta mosolyogva.-menj mert Paul vár.
-Oké-oké.-mondtam és indultam de visszafordúltam és odarohantam majd megöleltem.-Annyira nagyon fogsz hiányozni.
-Te is nekem.-mondta majd elengedett.-Majd találkozunk.
-Ajánlom is.-mondtam mosolyogva majd indultam ki.
Lassan odamentem ahhoz a partszakaszhoz ahol Paul még mindig az óceánt csodálta.
-Valami nagyon megragadta a figyelmed.-mondtam mosolyogva mikor odamentem hozzá.
-Csak az óceán eredendő szépsége.-mondta majd átkarolta a vállamat.
-Ugye tudod hogy ma már senki nem beszél ilyen választékosan?-mosolyogtam rá.
-A fejembe verték az ilyen választékos beszédet.-mondta mosolyogva.
-Minden herceg ilyen?-kérdeztem mikor a mellkasához bújtam.
-A többségük seggfej.-mondta amin csak elmosolyodtam.
-Szeretlek.-mondtam mosolyogva.
-Én is téged.-mondta mikor szorosan magához ölelt.-Gyere menjünk.-mondta majd elengedett és kézenfogva mentünk Gene és Ace felé.
-Hol van Peter?-kérdeztem idegesen.
-A nagyfőnök hivatta.-mondta Gene mire egy ideig csak értetlenűl néztem rájuk de utána megértettem.
-Remélem nem lesz baja.-mondtam.
-Nyugi.A főnöke elég...hogy is mondjam engedékeny.-mondta Ace.
-Indulhatunk?-kérdezte Gene mire csak mosolyogva bólintottunk.
Mielőtt még elindúltunk Gene visszament a házba.Kicsit furcsa volt hogy a két legjobb barátom nem csak ismeri egymást de szerelmesek is egymásba.De nem ők jártak a fejemben hanem az hogy végre azon a napon összeköthettem az életem azzal a férfival akit a legjobban szerettem.
-Valaki emlegetett?-jelent meg Peter.
-Az Isten áldjon meg.-mondtam lihegve.-Mi lenne ha szólnál mielőtt infarktust hozol hozol rám?
-Bocsi.-vigyorgott amin csak megforgattam a szemem.
-Merre voltál?-kérdezte tőle Paul.
-Csak a nagyfőnöknek problémái vannak azzal hogy egy rock banda dobosa vagyok.-mondta amin Paul csak sóhajtott.-De azt mondtam neki hogy eszem ágában sincs otthagyni a bandát így mondhatni kirugott.
-Tehát már nem vagy angyal?-kérdeztem.
-Mától már nem.De attól azt még meg tudom mondani hogy milyen neme lesz a kicsinek.-mondta a végén egy ezer wattos vigyorral.
-Mi egy kicsit később szeretnénk megtudni.-mondta Paul mosolyogva.
-Ti tudjátok.-mondta mosolyogva.-De jobb lesz ha indulunk.
Paul meg én csak egymásra mosolyogtunk majd elindúltunk a kocsihoz.Amint beültünk lassan elindúltunk de mielőtt a reptérre értünk egy másik kocsi belénk rohant és onnan semmire sem emlékszem.

~Paul szemszöge~
Amint sikerűlt kimásznom a kocsiból nagynehezen Lara-t is kiszedtem.A fejéből folyt a vér de a hasa nem sérűlt.Mikor meggyőződtem arról hogy jól van valahogy megpróbáltam Ace-t és Gene-t is kihalászni de közben magukhoz tértek.
-Jól vagytok?-kérdeztem idegesen.
-Aszthiszem valami átszúrta a jobb vállam meg egy-két bordám is eltörhetetett de nagyjából jól vagyok de te inkább magad és Lara miatt aggódj.-mondta Gene.
-Jól va...bakker a fejem.-kaptam a fejemhez de mikor elvettem a kezem csak akkor láttam hogy vérzek.-Ace minden oké?-fordúltam Ace felé.
-Tudod hogy a válasz igen.-mondta majd hirtelen a fejéhez kapott.-Bassza meg...mi a...ez nem kóser...én...vérzek.
-Minek gon....szent ég.A vámpírok nem véreznek.-mondtam lepetten.
-Figyeld Lara-t.-mondta Gene.-Mi rendben leszünk.
-Oké.-mondtam majd odamentem Lara-hoz.
Amint odamentem hozzá letérdeltem majd szorosan magamhoz húztam.
Nem tudtunk mentőt hívni mert sehol nem volt egyetlen telefon sem.
Hirtelen a fejem elkezdett kóvályogni de hirtelen meghallottam egy mentő szirénáját amire egyből felkaptam a fejem.
Mikor félájultan felálltam majd Lara-t a karjaimba vettem és az ott álló mentőhöz vittem majd kinyitották az ajtaját és Pamela volt ott.
-Pamela?-lepődtem meg.
-Majd elmondom de előbb tedd be Lara-t.-mondta mire csak bólíntottam majd beszálltam.-Gene és Ace?
-Még a kocsiban.Gene azt mondta valami átszúrta a jobb vállát és azt mondta lehet egy-két bordája is eltört.-mondtam mire kiugrott.-Várj!-kaptam el a karját.-Ace-el nincs minden rendben.
-Egy vámpír eleve nincs rendben.-mondta vihogva.
-És az rendben van hogy fáj a feje és vérzik is?-akadtam ki.
-Valami tényleg nem kóser.-mondta majd a kocsi felé vette az irányt.
Mielőtt a kocsihoz ért felrobbant mire mindketten azonnal odarohantunk és az arcunkat a kezünkbe temetve álltunk.
-Minek nézitek ezt a roncsot?-hallatszott Gene hangja.
-Basszátok meg a frászt hoztátok ránk.-üvöltöttem rájuk.
-Lara?-kérdezte Ace.
-A mentőben.-mondtam mire Gene azonnal Pamela felé fordúlt.
-Pont egy mentőt.-nézett rá Gene kérdőn.
-Bocs édes,de nem volt időm a szalonba menni.-akadt ki Pamela.-De legalább a sofőr igazi mentős és amint látom éppen vizsgálja Lara-t és téged is rendbe tesz.
-Ace jobban vagy?-fordúltam Ace felé.
-Nem de legalább tudom mi kavart meg.-mondta mikor odajött.
-És mi?-kérdeztem.
-Valaki ezüst sörétekkel lőtt meg.-mondta mire a szemem kikerekedett.
-Majd máskor megdumáljuk.-csaptam a vállára.-De ha lehet senkinek ne beszélj erről.-mondtam amire csak bólintott.
Lassan a mentőhöz mentünk majd leültünk de nem hagytam hogy mielőtt Lara-t rendbeteszik velem foglalkozzanak.
-Paul a fejed még mindig vérzik.-jött oda hozzám Pamela.-Be kell varrnom.-mondta mire csak a fejem csóváltam.
-Jól vagyok.-morogtam az orrom alatt.-Előbb a feleségem legyen jól.Az én sebem ráér.-mondtam.-De minden rendben.
-Igen Paul.-mosolygott.-Mindketten jól vannak.-mondta mire csak megköny-nyebbűlten sóhajtottam.
-Hála az égnek.-sóhajtottam megköny-nyebbűlten.
A mentős lassan elindult a kórházba.
Amint odaértünk azonnal kiszálltam majd berohantam vele.Az orvosok amint észrevettek egy hordágyra tették majd azonnal a műtőbe vitték Gene-el együtt mert kiderűlt hogy Lara elég komolyan megsérűlt.
Felmentem arra a szintre ahol a nővérek azt mondták hogy a műtő van.A váróban órákat töltöttem.

Már talán az ötödik adag kávét ittam mikor az orvos kijött.
-Mi a helyzet?-kérdeztem idegesen mikor odamentem.
-Nyugodjon meg Mr.Stanley.-tette a kezét a vállamra.-A felesége jól van.
-És a kicsi?-kérdeztem idegesen.
-A felesége és a magzat is túl fogják élni.-mondta mosolyogva amin csak megkönnyebbűlten és mosolyogva sóhajtottam.
-Köszönöm doktor.-mondtam mosolyogva.-Mikor mehetek be hozzá?
-Most még az altató miatt kissé kába de magánál van.-mondta mosolyogva.-Amint látom örülne magának.
Csak rámosolyogtam az orvosra majd amilyen gyorsan csak tudtam bementem a korterembe.
-Szia édesem.-mondtam mikor odamentem az ágyhoz.
-Paul.-mondta nyöszörgő hangon.
-Ssss...Most ne erőltesd a beszédet.-csitítottam.
-A pici....hogy...hogy van?-mondta alig hallhatóan.
-Jól van.-fogtam meg a kezét.-Ahogy te is.
-És veled mi a helyzet?-kérdezte amin csak mosolyogtam.
-Jól vagyok.-mondtam majd oda hajoltam és egy puszit nyomtam a homlokára.-Próbálj aludni.
-Oké.-mondta mikor szorosan megöleltem de éreztem hogy sírni kezdett.-Szeretlek Paul.
-Én is szeretlek hercegnőm.-suttogtam amin csak hallkan kuncogott.
Mikor elengedtem megfogtam az arcát és egy gyengéd csókot lehelltem a puha rózsás ajkaira.
-Paul!-rohant be Ace.
-Mi van már?-kérdeztem morgó hangon.
-Gene még a műtőben van.-mondta kissé remegő hangon amiből tudtam hogy baj van.
-Lara most beszélnem kell Ace-el.-mondtam.-De ha aludni is fogsz mikor visszajövök itt fogok maradni.
-Oké.-mondta mosolyogva.
-Hogy-hogy még a műtőben van?-akadtam ki mikor kinentem.
-Súlyosak a sérülései.-mondta mire dühösen a hajamba túrtam.
-El kell mennem valahová.-mondtam és indultam.-Vigyázz rá!-mondtam.
-Az életemnél is jobban fogok rá vigyázni.-mondta és indult a szobába.
-Ace!-szóltam neki.
-Igen?-hajolt ki.
-A dzsekid egyben maradt?-kérdeztem amire csak elmosolyodott.
-Tessék.-mondta és már dobta a bőrdzsekit.
Lassan kimentem a korházból.Nem tudtam soha sokáig egyhelyben ülni.
Nagyon ott akartam maradni Lara mellett.De mennyire hogy ott akartam maradni,de szükségem volt a lelki megnyugvásra.Amit az ember vagy egy hosszú sétával vagy egy beszélgetéssel egy lelkésszel tud elérni.Nem ezutóbbit terveztem.

Sziasztok.Na itt is lenne a kövi rész is ami tudom kicsit drámaira sikeredett de igérem minden rendben lesz.A kövi lehet még ma felkerűl de nem mondom biztosra.
Addig is halika.