A zongora hangja | Niall Horan FF

▫43.Fejezet▫

Délelőtt természetesen tanultam. Minden energiámat belefordítottam, hogy utána délután nyugodt szívvel mehessek át Niallhez. Délután kettőkor éreztem úgy, hogy teljesen befejeztem mára a tanulást, mert több mindent tanultam meg reggel óta délután kettőig, mint máskor egy nap alatt. Mivel úgy néztem ki, mint ahogy reggel felkeltem, ezért gyorsan átöltöztem és rendbe szedtem magamat. Nem szerettem volna a buszon az emberek előtt, de főleg nem Niall előtt pizsamában mutatkozni a délután közepén. Az idő szépnek tűnt, ezért felvettem egy fekete-fehér kockás szoknyát, amely a combom közepénél kicsit feljebb ért. Felsőnek egy sima V-kivágású fehér haspólót választottam. Hosszú hajamat egyszerűen csak copfba fogtam a fejem tetejére. Sminkemet is minimálisra fogtam, éppen csak annyit tettem fel magamra, hogy ne nézzek ki úgy, mint aki napok óta nem alszik rendesen.
-Elmentem Niallhez. Majd jövök-mondtam a szüleimnek az ajtóban.
-Érezd jól magad!-mosolygott rám kedvesen apu, direkt anyu előtt válaszolva. Viszonoztam a mosolyát, majd gyorsan kiléptem a házunkból még mielőtt kapnék egy újabb hegyi beszédet, nem mellesleg pedig a buszomat sem szerettem volna lekésni.
Emlékeztem, hogy amikor hetekkel ezelőtt Niall-lel buliztunk, akkor hol szálltam le, így annak segítségével könnyen odataláltam. A kapunál megnyomtam Niall neve mellett a gombot, mire a kapu egy berregő hang kíséretében beengedett a lakópark területére, ahol lakik. Bár nem vagyok butának mondható, a memóriám sokszor nem a legjobb, ezért a sok, szinte ugyanolyan ház között nem könnyen találtam volna meg azt, amit kerestem. Még szerencse, hogy az eszemet tudom használni a bajban, így a buszon ülve megkértem, hogy üzenetben írja meg nekem, pontosan melyik házban lakik. Annak segítségével könnyedén megtaláltam a célomat.
Az ajtó előtt állva előjöttek bennem az emlékek, amelyek hatására egy halvány mosoly ült ki az arcomra. Amikor legutoljára itt voltam, akkor szakítottam Logannel. Azért jöttem el Niall házához (persze csak a Meki után), mert az exem egy agresszív barom és bántott, és Niall kötözte be a kezemet. Ezután elmentünk bulizni, nála aludtam, majd reggel elmentünk reggelizni... Kevesebb, mint egy hónapja történt mindez, mégis annyira távolinak tűnik. Annyi minden történt azóta, mégis emlékszem minden pillanatra belőle, amikor nem voltam részeg.
A nosztalgiázás után megnyomtam az ajtó melletti csengőt. Türelmesen várakoztam, majd nagyjából tíz másodperc elteltével megjelent az ajtóban. Ahogy megláttuk egymást, mindkettőnk arcára kiült egy mosoly. A csuklómat megragadva magához húzott, és szorosan magamhoz öleltem. Niall a fejét belefúrta a nyakamba, és egy puszit adott oda, ami miatt kacagva húzódtam el tőle. Nagyon csikis vagyok, főleg a nyakamon, de ezt jól tudta, direkt azért csinálta. Már ettől a kicsi gesztustól egy bizsergető érzés haladt át az egész testemen, arról nem is beszélve, hogy szörnyen boldog voltam miatta. Ezután összekapcsoltam vele a tekintetemet, amely onnan a szájára tévedt, majd újra vissza abba gyönyörű kék szempárba. Niall ezt a pillantásomat látva a derekamnál fogva közelebb húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt. Kezeim a karján pihentek, majd onnan felvezettem őket a szanaszét álló hajába. Amikor az ajkaink összeértek, olyan volt, mintha tűk fúródnának testem minden egyes pórusába. De nem fájt, csak bizsergető érzés volt. Melegem volt és fáztam egyszerre, és valami új érzés áradt szét bennem, valami teljességgel zavarba ejtő. Ajkaink érzékien fonódtak össze, mintha számomra megszűnt volna a külvilág. Csókunk végeztével a homlokát az enyémnek döntötte, és orrát az enyémhez dörzsölte. Tettén kicsit elnevettem magamat. Nagyon édes lezárása volt a szenvedélyes csókunknak ez az "eszkimó puszi".
-Gyönyörű vagy ma-nézett végig rajtam, miközben kézen fogva beljebb hívott a lakásába. Édes volt ez a kedves bók. Olyan figyelmes, az ilyen apró megjegyzései is teljesen fel tudnak vidítani.
-Azért te sem nézel ki rosszul. Milyen érzés a Nike legújabb arcának lenni?-kérdeztem tettetett komolysággal, de a végére kitört belőlem a nevetés. Niall tetőtől talpig pipás ruhában volt. A pólója, a rövid nadrágja, de még a zoknija tetején is ott virított a Nike jellegzetes logója. Kérdésemre ő is elnevette magát, majd miután ledobtam magamról az ajtó mellett a tornacipőmet, utána mentem a nappaliba.
-Nem tudom, ettél-e már vagy éhes vagy-e, de rendeltem egy pizzát, mert én éhes vagyok-közölte, miközben ledobta magát a kanapéra. Válaszul bólintottam, és lehuppantam mellé. Niall jobb oldalához feküdtem be. Lábaimat felhúztam, fejemet pedig mellkasára hajtottam. Jobb kezemmel átöleltem a hasánál, így tökéletesen befészkeltem magamat hozzá.
-Hiányoztál már.
-Te is. Pedig néha elég fárasztó tudsz lenni-mormogta, mire a számat lebiggyesztve felnéztem rá. A reakciómat látva kuncogni kezdett, aztán egy puszit adott a homlokomra.-Tényleg hiányoztál-mondta, miközben kezével a bordáim és a csípőm közötti részt kezdte simogatni.
-Miután elmentél, Adam mondta, hogy nagyon bír téged.
-Hát, ennek örülök. De legközelebb inkább kihagyom az Xboxot. Ha átmegyek hozzátok, akkor miattad megyek.
-De aranyos vagy-vigyorodtam el, és ujjaimmal kifésültem a homlokából néhány kósza hajtincsét. Odahajoltam hozzá, és egy puszit adtam az arcára, utána visszahelyeztem fejemet a mellkasára.
Korábban kinéztük egy filmet, így Niall megkereste azt Netflixen, és elkezdtük nézni. Izgalmas volt, de mégsem kötött le annyira. Olyan hihetetlennek tartottam, hogy nagyjából egy hónapja, amikor találkoztunk, teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára. A zeneiskola folyosóján találkoztunk először, de már akkor éreztem, hogy az a pillanat különleges jelentőséggel fog bírni számomra. Sosem hittem volna, hogy együtt leszünk, és sosem hittem volna már azt sem, hogy Niall viszont fog szeretni. Hosszú volt ilyen szempontból, ha ezeket nézzük, de hihetetlenül boldog vagyok, hogy így alakultak a dolgaink. Az, hogy Niall segít és támogat rengeteg mindenben, csodálatos érzés. Ha ő nem lenne, valószínűleg örökre feladtam volna, hogy orvos legyek. És az, hogy egy fárasztó délelőtt után, együtt netflixezünk, miközben karjai védelmezően átölelnek és hallhatom szíve egyenletes dobogását, számomra mindennél többet jelent. Nagyon szeretem. Még egy fiúval sem éreztem magamat ilyen jól, mint vele.
A filmből már nagyjából fél óra lement, mikor kopogást hallottunk a bejárati ajtó irányából. Niall levette rólam karját, majd lassan felállt mellőlem, és előkereste a pizza árát.
-Végre megjött a kaja!-mondta gyermeki lelkesedéssel, mikor még utoljára átszámolta az összeget, miközben elindult az ajtó felé. Ezen halványan elmosolyodtam, közben pedig felültem, hogy megállítsam a filmet, hogy még véletlenül se maradjon le egy percről sem.
Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, és szinte rögtön utána vissza is jött. Kezében még mindig a pénz volt és kicsit csalódott fejet vágott. Nem pontosan értettem, mi történik, ezért értetlenül figyeltem, mégis mi folyik itt. Csak akkor váltak világossá a dolgok, mikor Niall mögött megjelent egy nagyjából vele egykorú srác, kezében a pizzásdobozzal. Nem úgy nézett ki, mint aki a futár lenne, és hamarosan kiderült, hogy nem is az. A pasi nagyjából egykorú volt Niall-lel, talán egy-két évvel volt idősebb, és nála pár centivel alacsonyabb volt. Arcát rövid borosta borította, haja a homlokába lógott. Nem úgy, mint Niallnek, Niall haja azért volt ilyen, mert ő egyszerűen felkelt reggel, és nem volt kedve megcsinálni. Ez a srác viszont direkt a homlokába fésülte a haját, amitől számomra kicsit fiatalabbnak nézett ki. Szürke póló és egy fekete Adidas rövidnadrág volt rajta, hozzá fekete Vans cipőt vett fel, így teljesen olyan volt, mint egy gimiből szabadult gördeszkás srác. Bőrét néhány tetoválás borította, de nem olyan nagyon durván sok. Szeme neki is nagyon szép kék volt, szája széles vigyorra volt húzva. Esküszöm, teljesen kortalannak és elég jófejnek tűnt már elsőre is.
-Hát, úgy látszik, lett egy vendégünk-mormogta Niall kelletlenül, miközben visszaült mellém.
-Kifizettem a pizzás csávónak a pizzát. Tartozol annyival, hogy nem dobsz ki!-mondta a srác, mialatt kényelembe helyezte magát a kanapé melletti fotelban. Rekedtes hangjában azonnal feltűnt az akcentusa, ami kicsit viccessé tette minden szavát. Miután elfoglalta a helyét, kedvesen rám nézett.-Louis vagyok, mi még nem találkoztunk. Hívj Lounak, ha akarsz. Biztosan te vagy Kimberly.
-Igen, én vagyok. Én vagyok Niall spinéje. Te meg gondolom a spanja-válaszoltam elfojtott mosollyal, mikor megismételtem a korábbi ,,előbb a spanok, aztán a spinék" beszólását, amelyet Niall mondott el nekem. Erre a megjegyzésemre Niallből kitört a nevetés, Louis pedig mintha hirtelen kényelmetlenül érezte volna magát.
-Baszd meg, te elmondtad neki, hogy ezt mondtam? Hogy előbb a spanok, aztán a spinék? Komolyan?-sziszegte a fogai között dühösen Niallre nézve. Próbált úgy tenni, mintha nem lennék ott, de persze ez nem jött össze. Mindent láttam és hallottam, és természetesen jól szórakoztam rajtuk.
-Azt mondta, ,,rosszéletű lányok" és ,,haverok". Ebből nem volt nehéz kitalálni, főleg hogy mástól is hallottam ezt a mondatot-magyaráztan meg, még mielőtt nekiugrik a barátomnak, aki amúgy egész idő alatt csak röhögött mellettem.
-Okosabb vagy, mint gondoltam. Pedig mondta Niall, hogy nem vagy hülye-nyitotta ki a dobozt, és vett magának egy szelet pizzát, amit elkezdett enni. Niall is vett magának, ahogy én is.
Mivel tényleg most találkoztam először Louis-val, ezért főleg mi beszéltünk egymással, Niallt elfoglalta a kaja, meg szerintem azt akarta, hogy megismerjem a legjobb barátját. Hamar megtaláltuk a közös hangot Louval. Nagyon vicces és eszméletlen jófej srácnak tartottam, de őszintén szólva, ezen nem lepődtem meg. Niall is egy jó személyiségű ember, ezért számítottam rá, hogy a baráti köre is jó lesz.
Bár én nem sokat hallottam Louis-ról korábban (Niall csak akkor mesélt róla néhány dolgot, miután elkezdtünk naponta telefonálni), mint kiderült, ő elég sok mindent hallott már rólam. Kicsit meglepődtem ezen, mivel nem gondoltam volna, hogy a fiúk is szoktak ilyenekről beszélni. Oké, nyilván más, amikor a lányok beszélnek egymás között a kapcsolatukról, és más, amikor a fiúk. De akkor se hittem volna, hogy Niall mesélt rólam Louis-nak. Elmesélte neki, hogy újra jelentkeztem az orvosira, azt is elmesélte, hogy sokat szoktunk beszélni, de persze az sem maradhatott ki, hogy a diákja vagyok.
-Mióta összejöttetek, volt órátok?-érdeklődött Louis, miután beleivott a sörébe, amit néhány perce hozott magának a hűtőből.
-Volt. De csak ketten voltunk, nem látott minket senki-válaszolta Niall helyettem is, majd elvette a dobozból az utolsó szelet pizzát.
-És... Nem fura nektek?
-Hát, nyilván az.
-Annyira fura, amikor a folyosón találkozunk, és ott van egy harmadik személy, ezért Mr.Horannek kell hívnom-húztam el a számat. Annyira furcsa, mert a zeneiskolában mások előtt tényleg Mr.Horannek kell hívnom, és teljesen a tanár-diák látszatot kell keltenünk mások előtt. Pedig ha csak ketten vagyunk, akkor nyilván nem úgy tekintek rá, mint a tanáromra.
-És mi van, ha egyszer lebuktok? Mondjuk a diri előtt?-kíváncsiskodott tovább Lou. Kérdésére Niall azonnal rávágta, hogy nem fogunk lebukni, mert figyelünk egymásra. Nekem is ugyanez a véleményem volt, bár én nem voltam benne olyan biztos, mint ő.-És a fellépés után hogyan tovább?
-Basszus, ez tisztára olyan, mint egy kihallgatás-ölelte át Niall egyik kezével a vállamat.
-Mi? Dehogy! A haverom vagy, nem hallgatnálak ki, te barom-rázta meg a fejét a legjobb barátja.-Tökre király, hogy összejöttetek. Csak azért nem lehet könnyű nektek.
-Nyilván nem annyira jó így.
-Van egy tök jó tervem nektek. Elmondjam?-nézett ránk felváltva izgatottan. Annyira be volt zsongva, mint egy kisgyerek, így akaratlanul is elnevettük magunkat.-Akkor elmondom. Szóval, a fellépésig gondolom lesznek próbák, ahol lesznek mások is. Ott fogjátok vissza magatokat, már csak a munkád miatt is-intézte Niallhez a szavait, majd folytatta.-Próbáltok közömbösen viselkedni egymással. A fellépésen, amikor a duettet fogjátok énekelni, akkor meg főleg. Akkor ott lesz a fél iskola, meg még jó pár ember. Gondolom, nem akartok mindenki előtt lebukni. Miután lement ez az egész hülyeség, ahogy lenne rögtön utána az órátok, elmentek az igazgatóiba. Kimberly, azt fogod mondani, hogy abba szeretnéd hagyni a zongorázást, mert a tanulmányaidra szeretnél koncentrálni. Nialler, te ez idő alatt kussban fogsz maradni. El kell fogadnia a dirinek, hogy az orvosi fontosabb, mint a zongora. Ennyi. Utána már tarthattok "magán zongoraórát" vagy amit akartok, anélkül, hogy bármi probléma lenne belőle.
-Ugye tudod, hogy mi is nagyjából erre gondoltunk?-kérdeztem szórakozottan.
-Gondoltam, de azért elmondtam nektek. Mert lehet, hogy te okos vagy, de Niall nem az.
-Kussolj, Tomlinson!-röhögte el magát az említett, majd megdobta a haverját a kanapén elhelyezett párnák egyikével.
-Oké, oké. Csak segíteni akarok. Na, de váltsunk témát!-csapta össze a tenyerét. Rákönyökölt a térdére, és érdeklődve fordult felém.-Szóval, Kim. Az a rózsaszín hajú barátnőd, Lily... Neki van barátja?
-Nincs, de te honnan tudsz róla?-kérdeztem meglepve. Niall megrázta a fejét, jelezve, hogy kivételesen ezt nem tőle tudja, ezért méginkább összezavarodtam.
-Lényegtelen-legyintett.-Szóval, nincsen?
-Nincs.
-És szeretne?
-Lou, nyugodjál le!-röhögött Niall.-Nemrég szakított a barátnője vele, elég magányos-magyarázta meg nekem a haverja hülye viselkedését.
-Én szakítottam Eleanorral, ráadásul két hónapja volt!
-Korábban kellett volna.
-Oké, ne menjünk bele ebbe a shippelős dolgokba!-szakítottam félbe őket kuncogva.-Nincs Lilynek senkije. De nem tudom, hogy akar-e most valakit.
-Nem akar senkit, mert még nem ismer engem-mondta felállva Louis, és elindult az udvar felé. Kivett a zsebéből egy doboz cigit és egy fekete öngyújtót, végül kettesben hagyott bennünket arra az időre, amíg elszívta a cigarettáját.
-Jófej Lou-mondtam Niallnek, miközben én is felálltam. Elindultam a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, ő pedig jött utánam.
-Én inkább fárasztónak mondanám, de ahogy gondolod-dőlt neki a konyhapultnak egy halvány mosollyal az arcán.-Bocs, a Lily-dolog miatt.
-Szerintem vicces volt-vontam vállat kicsit elnevetve magamat.-Aranyos, ahogy segíteni akar nekünk-tettem le a poharat, aztán közelebb mentem hozzá. Kezeit a derekamra helyezte, majd közelebb húzott magához. Karjaimat átfontam a nyaka körül, ujjaimmal beletúrtam tarkójánál rövid hajába.
-Tényleg rendes tőle. De mi is megoldjuk. Nem fogunk lebukni-fogta a fejemet a keze közé, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Erős karjával védelmezően átölelt. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódott, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. A csókunk végén egy puszit nyomott az ajkaimra, és azzal egyidőben visszatért a társaságunkhoz Louis.