Pókember : Az árny hálója

13.Fejezet: Egy jó éjszaka, rossz reggel

-Oh...Szóval a csajszi aki....-Akadt el a szava Felicia-nak.

-Igen...

-Sajnálom....

-Mindegy...próbáljunk kijutni valahogy!

-És mégis hogyan tervezed?

-Kérdezz könnyebbet!

Közben MJ a fürdõszobából kisétálva, könnyeden libbenõ kék köntösében, a telefonjáért nyúlt. Ránézett a képernyõre és megdöbbenve tapasztalta hogy a sok csörgés nem volt más mint Eathan. Mindegyik üzenet érdeklõdés volt ám egy kicsit több a kelleténél.

-Figyu...Eathan tudod ami az éjjel történt az nem komoly....ez olyan kaland fajta...és ne hidd azt hogy ebbõl több is lehet...vágod? Köszi..szia!-Válaszolt MJ. Ismét letette a telefont, majd felöltözött. A telefon megint rezgett a dohányzó asztalon heverõ magazinok mellett. MJ ezúttal nem nézte meg az üzenetet, a szobájába sétált becsukta az ajtót, majd leheveredett az ágyra. Lassan az álom elnyomta gondolatait. Zöld szeme lecsukva pihent. Másnap délben a csengő éles hangjára ébredt fel. Fáradt szemei még alig nyitódtak ki, de a nap máris vakította őt. Ránézett a telefonjára, két üzenet. Egy Harrytől egy pedig Eathantől.

-Drágám! A barátod keres!-Kiabálta MJ anyja. A lány megpróbálta kitörölni szeméből az álmot majd kinyitotta szobája ajtaját. Nyikorgásának hangja végig suhant a nappalin egészen a bejárati ajtóig. MJ szobájának ajtaja pont szembe volt a bejárati ajtóval körül belül hat méterre tőle. Harry állt a nyitott bejárati ajtónál, és MJ anyjával beszélgetett. Miután észre vette a lányt egy szál AC/DC-s pólóban elmosolyodott, és intett. MJ fel sem fogta hogy alig van rajta ruha és hogy Harry áll az ajtóban. Bement a folyosó baloldalán lévő fürdőszoba ajtaján, és megmosta az arcát. Aztán rátört a felismerés. "Harry?" gondolta, és kirontott az ajtón.
-Harry? Te meg...mit keresel itt?
- Mivel multkor is elkísértél mikor hozzá mentünk...ezért úgy gondoltam most is jöhetnél.
-Ahj...jó...csak várd meg amíg felkapok valamit.
-Tőlem ebbe is jöhetsz...nekem így is tetszik...-Kacsintott.
-Hülye! Ne csorgasd már a nyálad te!-Nevette el magát MJ majd a szobája felé vette az irányt.
-Lent megvárlak!

MJ belépett az üres szobába, ránézett a szekrényen heverõ elõzõ napi fekete trikójára, és az ágyon elterülõ farmer nadrágjára. Rá pillantott a ruhásszekrényére ami az ágyával szemben figyelte már évek óta. Leszedett egy fehér pólót a vállfáról, majd az ágyra dobta. Egy fekete farmerrel is ugyan így tett. Harry eközben a ház elõtt ácsorgott, és várt. Teltek a percek, mentek az autók, futkostak a fiatalok. Egyszer csak egy ismerõs alak jelent meg az utcában. Eathan sétált a ház felé. Harry meglepõdött, szemei szinte kiestek a helyérõl amikor meglátta a fiút felé közeledni.

-Te meg mit keresel itt?-Kérdezte Harry a látszólag zavart fiút.

-Én...MJ-hez jöttem....-Mondta fiú és közben megvakarta dús fekete haját.

-Aha.....és honnan tudod a címét?-Kérdezte gyanakvóan Harry.

-Hát....elmondta....

-Na itt vagyok!-Lépett ki az ajtón MJ, mit sem sejtve Eathan érkezésérõl. Mind két fiú MJ-t bámulta.

-Eathan? Te meg mit keresel itt?

-Beszélni akarok veled!

-Honnan tudod a címem?

-Azt mondta tõled...-Mondta Harry öntelt mosollyal az arcán.

-Tõlem?! Én soha a büdös életben nem mondtam neked semmi ilyet! Két napja ismerlek igazából!

-Jó lehet hogy utána kérdeztem valahol, de mindenképpen beszélni akartam veled...

-Én viszont nem akarok! Hagyj békén! Gyere Harry...

-Csá Eathan!-Vigyorgott Harry, mire Eathan arca eltorzult, irdatlan nagy düh sugárzott belõle.

-Ennyi?! Kihasználod a másikat és lelépsz egy másik sráccal???-Üvöltött a lány után. Ám a lány semmit nem reagált rá. Néhány pillanattal késõbb mikor MJ hátra nézett a fiú már sehol nem volt. Harry és MJ Peter lakása felé tartottak. A lakáshoz érve senkit sem találtak otthon. Se May, se Peter. A fiú nem máshol van, mint a színház romjai alatt, Fekete Macskával. Akik jelenleg is próbálnak kijutni a szorult helyzetbõl. Peter tudta hogy csak egy módon juthatnak ki. Csak úgy ha õ minden erejét bevetve megemeli a romokat annyira hogy a Fekete Macska ki tudjon jutni. Tudta hogy csak õ tud kijutni. Ránézett a lányra, és neki feszült.

-Póki? Mit csin.wow-A fiú megemelte a törmelék egy részét. A napfény lassan beszûrõdött a kiutat jelentõ pici nyíláson.

-Menj! Argh-Erõlködött Peter.

-És....Veled mi lesz??

-Azt mondtam menj!!-Kis habozással Felicia kimászott a nyíláson. Éppen hogy csak kiért amikor egy nagy morajló hangot követõen bezárult a nyílás. A Fekete Macska fájlalva vállát a romok tetején feküdt, fényes nappal.

-Köszönöm....Pókember...-Suttogta halkan a lány, majd elrohant a helyszínrõl.

Peter elgyengülve vesztette el eszméletét a nagy megerõltetésnek köszönhetõen amit a hatalmas súly megemelése jelentett. Az omladozó üreg keltette fel a fiatal fiút. Az apró üreg üreg hamarosan össze dől és maga alá temeti a Pókembert.